STILL BREATHING (Mike/Billie Joe) pt. 12.

Boldog húsvétot mindenkinek!!!
Mondjuk, itt esik az eső, fáj a torkom, alig van hangom, a házmester meg itt verte az ajtót tegnap, persze nem nyitottam ki :P Normál hétköznapokon sem, nem hogy húsvétkor…hagyjon már!
Elkészült az új rész, kiraktam rá a +18-at és ezer bocs, én nem akartam (akarok) túl sok ilyesmit írni, legalábbis nem túl részletesen, mert nem igazán tudok jó piroskarikás jeleneteket kreálni, de van, hogy néha megkerülhetetlen. És azt kell, kijelentsem, a történetben lesz még ilyen szerintem.

Wow! That's Loud! +18
Smell your technicolor in your eyes
Makes me sick with pleasure in my mind
Shake you like a ton of lightning
Staring in the sun is blinding
Like a bottle rocket in the sky
Billie arca tűzforró és piros volt, ahogy Mike teljesen közel húzódott hozzá. A férfi ajkait türelmetlenül nyomta Billire szájára. Halkan felsóhajtott, amikor nyelvét becsúsztatta Billie ajkai közé. Minden fájdalma, a végtelennek látszó keserűsége, ebben a hosszú, szenvedélyes csókban mutatkozott meg. A vére rögtön száguldani kezdett az ereiben, légzése felgyorsult és ideges vibrálások rohanták meg. Karjaival szorosan fogta át Billie-t és szíve őrülten gyorsan kezdett verni, mikor a fiú is viszonozta az ölelést, alig érezhetően simogatva a gerincét.
Ahogy csókolta, simogatta Billie-t és ő is ugyanazt csinálta vele, Mike-nak eszébe villant a beszélgetésük, mikor a fiú azt mondta, olyan közelségről fantáziál, ahol nincs köztük egy kis tér sem. Mike megállapította, hogy most pont ebben a helyzetben vannak.
Az öleléstől testük szinte egybeolvadt, ahogy a mellkasuk is egymásnak feszült. Így csakugyan nem volt közöttük egy kis távolság sem. Mike ujjai végigsimítottak Billie hátán, nyakán, aztán a haján. Egész testét ellepte a melegség, az izgalom, ahogy mind jobban belemerültek a csókba és először halk sóhajaik kezdtek hangosabbá válni. Mike határtalan boldogságot és szabadságot, felhőtlenséget érzett akkor. Izgalmat, aminek tükörképét Billie részéről is tapasztalta. A fiú egyre szaporábban kapkodta a levegőt és remegések futottak végig rajta. A kezében tartott sörösüvegről teljesen el is feledkezett és csak akkor kapott észbe, mikor a hűvös ital Mike ruhájára fröccsent. Billie, amint ezt észrevette, gyorsan arrébb rántotta az üveget. Mike először nem is észlelte a ruháját kisebb foltokban borító hideg folyadékot, az izgatottság ezer fokon tüzelte a vérét, gondolatai a semmibe veszek, a külvilág, a sok rossz dolog jelentéktelennek tűnt.
- Baj van? – kérdezte Billie-től lihegve.
- Csak kiöntöttem a sört. Ügyetlen vagyok, sajnálom. – szabadkozott Billie, de Mike-ot ez cseppet sem foglalkoztatta.
- Ugyan, nem számít. – csóválta a fejét és elvéve Billie-től az üveget, a sört az autó padlójára helyezte. Majd váratlanul, magát is meglepve, automatikusan nyúlt Billie Joe pulóvere után, hogy kibújtassa belőle. Hajtotta a vágyakozás, hogy ujjai alatt érezhesse Billie bőrét.
- Piszkos a ruhám, uram. – mondta Billie halkan.
Mike halványan elmosolyodott.
- Éppen ezért vegyük le.
Ekkor Billie arcán is átfutott egy zavart mosoly. Hagyta, hogy a férfi levegye róla a pulóvert és a pólót. Amint a ruhadarabok az autó hátsó ülésére kerültek, Mike szembesült a tettének tényével és elbűvölve bámulta az esti homályban Billie vakítóan fehér bőrét, a nyakában lévő lánc ezüstös csillogását. Szemei megakadtak a Billie testét borító néhány kezdetleges tetováláson, amikről nem is volt tudomása és pontosan nem látta miket ábrázolnak, de rettenetesen tetszettek neki. A gerjedelem szinte a húsába vágott. Ujjait finoman végighúzta az egyik mintán. Billie csodálkozó tekintettel követte mozdulatait.
Mike torka összeszűkült a zavartságtól és izgatottságtól.
- Szép…- suttogta megilletődve, hol a tetoválást, hol Billie vágytól ragyogó szemeit nézve. Arcuk ismét közel került egymáshoz és Mike újból csókolni kezdte Billie-t. Másodpercek alatt visszakerült a csók adta mámorba. Csak falta Billie ajkait, nyakát és mellkasát vég nélkül. Néha kicsit félve, hogy talán túl durva, de nem tudott magának parancsolni. Érintései végigsiklottak Billie meztelen hátán, amit elborított a forró izzadtság. Ujjai nyomán a fiút kilelte a hideg.
- Fázol? – hajolt el egy pillanatra Mike, de Billie gyorsan tiltakozott.
- Nem. Csak ez olyan jó érzés, uram…
Ebben pedig Mike sem kételkedett. Billie izgalma rajta is átsöpört. Amikor pedig Billie kezdte el gyengéden csókolni az ő testét, Mike megállapította, hogy ugyanaz a tűz tombol benne, ami őt is égette, táplálta.
Vágyódástól elhomályosodott szemekkel pillantott végig a fiú szaporán emelkedő és süllyedő mellkasán. Ahogy csípőjük egymáshoz tapadt, Mike érezte Billie kemény izgalmát és eddig még nem ismert lángolás vonta maga alá.
- Megérinthetlek? – érdeklődött reménykedve. Billie nem válaszolt, csak félve bólogatott, mire Mike suta, rutintalan mozdulatokkal kezdte el bontogatni Billie farmernadrágját. A szíve hirtelen a torkában kezdett el dobogni a tudattól, de csak előre akart menni. Nem akart visszafordulni erről az egyszerre rémisztő, de mégis szédítő ösvényről.
Billie hitetlenkedve felsóhajtott, amint ezt realizálta. Teste összerándult. A gombok gyorsan engedelmeskedtek, ahogy Mike kibontotta mindet, majd a nadrágot az alsóneművel együtt húzta kicsit lejjebb. Félt, de próbálta nem mutatni. Tartott a saját korlátaitól, hogy visszafogják majd érzései kifejezésében. A feje szédült, gondolatai szürke ködbe veszve kergették egymást.
Billie készségesen emelkedett fel az autó üléséből és halkan nyögött, amikor a férfi ujjait megérezte magán. Mike teljesen magához húzta őt, majd lassan és lágyan tapintotta a fiú bőrét, a selymes szőrt, mígnem elérkezett Billie férfiasságához. A férfi egy pillanatig tanácstalanul bámulta a Billie ágyékánál lévő sötétséget, amit az este színei miatt nem is látott jóformán, mégis úgy érezte, minden egészen élesen ott volt a szeme előtt.
- Kérlek, szólj, ha valamit rosszul csinálok. – jegyezte meg Mike és a hangja megbicsaklott.
- Maga a legjobb, bármi, amit tesz, csodálatos lesz. – jelentette ki Billie azonnal. A feltétel nélküli bizalom meghatotta Mike-ot. Holott akkor nem érezte magát tanárnak, olyan ismeretlen talajon járt, ahol még sosem. Most nem ő adott leckét, hanem az élet, ő pedig Billie segítségével igyekezett minél jobban emlékezetébe vésni ezeket a tapasztalatokat. Billie felnyögött és fejét Mike nyakába temette, mikor a férfi ujjai férfiasságára kulcsolódtak. Mike aggodalma alábbhagyott, ahogy tenyerében érezte az eleven, kemény, lüktető testrészt. El sem hitte, hogy ezt csinálja. Hogy ez igaz. Pedig az volt. Gyönyörűségesen, ambivalens módon valóságos.
A mozdulatok hamar ritmikussá váltak, Billie csípője egyszerre mozdult Mike érintésével és ez gyorsan az izgalom még magasabb fokára juttatta őket. Mike nem érezte idegennek a cselekedetét, minden adta magát, rémületét, kétségét elmosta a teljes öröm és a rendkívüli élmények.
Billie teste heves reakcióval válaszolt Mike egyre bátrabb és erőteljesebb mozzanataira.  Mindene reszketett és hangosabb nyögéseket adott ki. Mike szomjazott a csókjára, de egy idő után a fiú annyira vergődött, hogy szinte képtelenség volt megcsókolni. A férfit teljesen ledöbbentette, ugyanakkor jól eső érzésekkel töltötte el ez. Még sosem élt át, nem tapasztalt hasonlót. Ha Missyvel az ágyban voltak, a nő általában csendben feküdt a hátán, időnként fel-felsóhajtva, amitől Mike egy szerencsétlen alaknak gondolta magát, ez pedig nem tett valami jót az önbecsülésének. De most látva a felkavaró, ritmusos mozdulatokat, az izzadtságot lecsorogni Billie halántékán, hallva az érzéki nyögéseket, Mike büszkeséget érzett a végtelen nagy izgalmon túl. Közelről részese lenni ennek, ezt okozni egy másik embernek, leírhatatlan volt számára.

- Mr. Pritchard… én…- hallotta Billie Joe szenvedélytől fátyolos hangját. Ajkával megérintette Billie verejtéktől sós és forró bőrét.
- Kérlek, mond ki a nevemet! Mond ki azt, hogy Mike! – suttogott a fülébe.
- Uram…- nyöszörgött meglepve Billie. Csípője fel-alá mozdult, szinte rángatózott Mike érintései között.
- Kérlek, úgy szeretném tőled hallani. - Mike szemei elnehezültek, lecsukódtak a vágytól és ágyéka nagyot dobbant, ahogy meghallotta, hogy Billie eleget tett a kérésének.
- Mike… Mike… annyira jó…- ismételgette a nevét és a tanár úgy érezte, ezt senki sem tudta még így kimondani.
- Igen…- tört fel belőle is egy sóhaj. A szíve vadul dübörgött.
- El fogok élvezni… Mike…- nyögte Billie gyönyörtől elcsukló hangon és az eddig gyors mozdulatok váratlanul megmerevedtek, ahogy elragadta az extázis megsemmisítő hulláma. Mike csukott szemei felnyíltak, amikor Billie zihálva, nyögdécselve és izzadtan borult rá. A férfi azt kívánta, bárcsak örökre tartana ez a pillanat és egy kicsit átélte vele a csúcspont másodperceit. Ujjainál forró és ragadós folyadék csordogált, egyenesen a ruhájára. Mike izgatottsága ettől még kínzóbb lett, a gyomra összeugrott, de szorosan átölelve zárta karjaiba Billie-t, aki azonban zavarba jött.
- Ne haragudjon uram. – dadogta ijedten és el akart húzódni, de Mike nem engedte. Billie szemei elképedve villantak rá, de Mike csak ölelte és érezte, hogy mennyire reszket még mindig.
-Nincs miért haragudnom. – közölte szelíden, majd végigsimított Billie Joe fedetlen vállain és nyakán, aztán megérintette az izzadt, lázasnak tűnő arcát.
- Hiszen ez csodálatos volt. – próbálta megfogalmazni az érzelmeit Mike és arcát Billie kócos, izzadtságtól nyirkos, fekete tincseibe fúrta. Nem tudta mit mondjon. Csendben tartotta Billie-t a karjaiban és hallotta gyors lélegzetvételeit, szívének szapora dobbanásait.
- Köszönöm. – hálálkodott Billie, mikor némi hallgatás után megszólalt.
Mike megrázta a fejét.
- Nem! Én köszönöm!
És csak nézett a fiúra. Billie meghökkent, el is sápadt kicsit, de Mike bátorítóan elmosolyodott, amit Billie zavartan viszonzott kis idő múlva. Aztán ismét némaság telepedett közéjük. Mike pedig soha életében nem volt még így felhúzva szexuálisan és összekavarodva lelkileg.
Késő éjszaka volt már, mikor Mike haza ért és autójával leparkolt a ház elé. Komótosan ballagott végig a betonjárdán az utcalámpák fényei alatt. Majd ráérősen nyitott be az ajtón. Szerencséjére sötét fogadta, így merte remélni, hogy Missy már lefeküdt aludni.
Fájt a feje, szédelgett és keserédes fáradtság uralkodott el rajta. A hazaút előtt még elszívtak pár cigarettát Billie-vel és megitták azt az egy üveg sört cinkos hallgatások közepette. Mivel Mike egész nap nem evett semmit sem, az alkohol kicsit talán a fejébe szállt. De mit számított ez szárnyaló gondolataihoz képest?! Azok részegítették csak meg igazán.
Mike szinte nem is a földön járt. Kibújt a zakójából és a táskájával együtt ledobta a nappali kanapéjára. Ekkor azonban nyílt a szoba ajtaja.
- Tudod te, mennyi az idő? – hallotta meg neje felháborodott hangját és világosság gyúlt körülötte. Missy ott állt nem messze tőle hálóingben, kócosan és mérgesen. Mike nem tudta a csalódottságát kellően eltüntetni az arcáról.
- Nahát, te még ébren vagy? – kérdezett vissza elhűlve.
- Képzeld el, hogy igen! Mégis hol a csodában voltál eddig? Fél 12 múlt! – ripakodott rá Missy és elindult felé, de Mike elhúzott mellette, egyenesen a hálószobába. Az arca lángot vetett és idegesség költözött a szívébe.
- Csak beültünk beszélgetni pár kollégával az iskolai ügyekről és elszaladt az idő. – hadarta és az ablakhoz lépett, hogy Missy ne lássa a hazugságát.
- Igazán? Örülök, hogy jól szórakoztál! Azért telefonálhattál volna, aggódtam érted. – morgott a nő.
- Ne haragudj, igazad van, de most már nyugodj meg, az aggodalmad felesleges volt, jól vagyok. – vágott a szavába Mike és az ablakból az éjjeli tájat fürkészte. Persze rögtön Billie Joe jutott az eszébe.
- És ahogy látom, ittál is! Hát ez ragyogó, és így ülsz a volán mögé! – folytatta tovább Missy sértetten, majd Mike mellé sétált, de Mike nem akarta, hogy rá nézzen.
- Egy sör volt, drágám. – sóhajtotta fásultan, de Missy nem hitt neki, egy szót sem vett őszintének az egészből.
- Aha, na persze! Mi a franc folyik a hátam mögött, Mike? – csattant fel dühösen.
Mike arca önkéntelenül is grimaszba torzult. Hogy mi folyt Missy háta mögött?
Hát sör, meg sperma…
Végül erőt vett magán és csak vállat vont.
- Igazán semmi.
- És hol van az anyád? Vele voltál, vagy mi? – váltott témát a nő, mert azt gyanította, hogy Mike az anyjával töltötte az estét.
Szegény Missy, mennyire nagyon nem sejtett semmit! Az igazság fényévekre volt tőle! De hát hogy is feltételezhetett volna bármi ilyesmit, mikor Mike egész életében maga volt monogámia.
- Honnan tudjam? Nem foglalkozom anyámmal, már mondtam. Remélem, visszamegy Sacramentoba és ott is marad végleg! – háborgott Mike.
A válasza egyáltalán nem tetszett Missynek. Ő mindig mindenről tudni akart, feldühítette, ha kihagyták valamiből.
- Hát rendben, titkolózz csak! De ugye nem gond, ha én ma éjjel a nappaliban alszom, Mikey! – mondta ki hangosan és gúnyosan a Mike által annyira gyűlölt becenevet, majd felkapva párnáját, takaróját, elhagyta a szobát.
Mike üres tekintettel pislogott utána. Persze, megtehette volna, hogy a nyomába ered és bocsánatot kérve magyarázkodik. Egy jó és hűséges férj biztosan így csinált volna.
De ő már nem volt jó férj. És többé hűséges sem. Elromlott.
Mike megvárta, míg a nappaliban kialszik a lámpafény, majd ő is az ágyhoz botorkált. Le sem vette a ruháit, cipőstől dőlt be a virágmintás, hűvös és illatos ágyneműbe és csak bámulta a koromsötétbe vont plafont. Gondolatai ismét Billie Joe felé repítették. A szíve megtelt boldogsággal, az este édes momentumaival. Az anyja miatti csalódás fájdalma egészen kicsivé változott. Ahogy a fiú arca megjelent előtte, Mike izgalma újra éledt. Ajkán még ott égtek a csókok és Billie érintései. Mike ettől nem tudta visszafogni a mosolygását. Pedig nem lett volna oka mosolyogni, az egymás után elkövetett kaotikus tettei miatt lassan romba dől az eddig szilárdnak vélt élete és ez valahogy mégsem tudott kellően megrémülni. Csak hevert a csendes, éjszínű szobában érezve a kettejük szenvedélyét. Amit még sosem élt át hasonlóképpen. És jól tudta, hogy letért az eddigi útról és teljesen másfelé halad, mint kellene. De akarja ezt és még a félelme sem tudja meggátolni. Még mindig tisztán érezte magán Billie illatát. A sört, a cigarettát, a verejtéket. Ez sokat jelentett neki és csak azért sem ment el zuhanyozni.

folytatása következik...

Pár soros

Hétvégén volt egy családi összejövetel, amolyan elő-húsvét. Anyámék egy rakat  vendéget meghívtak, tényleg alig fértünk el. És hát az is gáz, hogy apám figyelméért nekem dupla annyit kell tepernem, míg másnak -családtag, vagy éppen nem-ez semmibe sem kerül. Na, de kiheverem, mást úgysem tehetek.
Most meg már mindjárt itt a húsvét. A pasim még pénteken is (!) dolgozik, a szombatról nem is beszélve :/ Oké, hogy nem tartjuk, de jó lett volna együtt lenni.
Velem semmi új nincs, az óraátállítás kicsinál, de majd hozzászokom valahogy. Egyelőre nem megy, zombi vagyok reggelente.
Láttam A.-t a ház előtt egy idegen pasi kocsijából bazsalyogva kiszállni. WTF! Legalább ne ennyire publikusan csinálná. Ugyanaznap láttam a hivatalos pasiját a boltban (csoda, hogy befért az agancsaitól).Na, erről egyelőre ennyit.
A következő bejegyzésem meg valószínűleg egy új rész lesz a Still breathing-ből.Addig is, jó tojásfestést, sütés-főzést, készülődést a húsvétra.

Drága tavasz, végre itt vagy!

Áh, tegnap az egyetlen normálisnak mondható szomszéd is elköltözött innen! Ez a csaj köszönt és ennyi, nem vizslatott lenézően és undorral a szemében és nem akart rólunk semmit sem pletykálni, és kideríteni. Ritka az ilyen. Körülöttem sajnos maradtak a marhák, a nem köszönős közvetlen szomszéd, a pletykafészkek szemben és felettem egy emelettel, meg a gyűlölettel bámulósok a többi emeleteken.Na, de mit számít ez, mikor tavasz van!!!De nem akarom persze elkiabálni :P
Ma amúgy H.-val voltam és a leányzójával. Vittük orvosi vizsgálatra. Pfff, az egészségügyi helyzet erre, durva. Egy csomót kellett várni azzal a másfél éves kislánnyal, azért ez már durva *-* Mondjuk, jókat röhögtem, mert H. ugye mindent az ő sajátos "jólmegmondó" módján kommentált. Tegyük hozzá, igaza is van. De a lényeg, hogy túl vannak rajta és a picilány is jól viselte a kényszerű várakozást. Összefutott egy barátnőjével, és dumáltak és mondta neki, hogy mi már milyen régóta barátnők vagyunk :D 
A. meg rám írt, hogy én tudtam e, hogy Á. pasijának az anyja meghalt? Amúgy tudtam, és írni is akartam neki, de kiment a fejemből. Lehet, hogy megsértődött :S De tényleg nem volt eszembe. Nem szimpatizálok Á. fickójával, de szegényre rájár a rúd, három hónapon belül két közeli hozzátartozóját is elvesztette :( :(
Haladok a Still Breathing új fejezetével, ha minden jól megy húsvétra el is készül. Hát elég durvítós rész lesz, peroskarikás meg társaik :P
Jó hétvégét mindenkinek!!!!!!!!Élvezzük a tavaszt, hiszen most már talán velünk marad!

STILL BREATHING (Mike/Billie Joe) pt. 11.

A hosszú hétvége telik, egyelőre unalmasan. Esik az eső, pasim dolgozik, szóval semmi extra. Elvagyok, jobb híján tv-t nézek. Pont minap láttam a Marvin szobája c. filmet.
Nézzétek meg! Nagyon megható, szép film. Leonardo DiCaprio pedig még olyan kis cuki, helyes fiú benne. És a film mondanivalója is megrendítő, néhány momentum számomra is sajnos ismerős és előhozza belőlem a megállapítást, hogy mennyire lehettem volna jobb ember :(
És itt a Still Breathing új része. Angst, fluff és a sok ígérgetés után, hát nem tudom...Személy szerint azt hiszem, ahhoz képest, hogy ilyen sokára ért ide, nem lett valami nagy szám.
És azt sem tudom, mikor várható a folytatás, rajta leszek a dolgon, de most megint több ötlet motoszkál a fejemben. Majd azért igyekszem sietni.
További jó pihenést!

MAKEOUT PARTY:
Oh, anyhow, anywhere
Kiss me there, oh kiss me there
Oh, scream and shout, truth or dare
Kiss me there, oh kiss me there
Mike gépiesen és gyorsan sietett a motel előtt parkoló kocsijához. Előkereste a kulcsát, majd az ajtót kinyitva, villámsebesen bevágódott az ülésre. A szemei perzseltek a visszafojtott könnyek miatt és a haragtól, amit anyja irányában érzett. Darla ismét megmutatta a valódi oldalát! Megint csak a pénz miatt látogatott el a városba és kereste fel őt, csak az anyagiakat látta benne. És neki ez még mindig sajgó fájdalmat okozott, mintha csak először történt volna meg. Pedig ez már a sokadik eset volt, hiszen amióta Mike saját keresettel rendelkezett, az anyja számos alkalommal használta ki.
Mike ekkor észlelt némi motoszkálást a szoba ablakából, a nikotintól sárgás függöny megrebbent, mire ő pánikszerűen beindította a kocsit, nem akarta még egyszer az anyja arcát látni. Tövig nyomta a gázt és a megengedettnél kicsit gyorsabban száguldott el a lehangoló, külvárosi motel parkolójából. Üveges szemekkel figyelte az utat és fogalma sem volt, mit csináljon. Hazamenni semmiképpen sem akart, most nem bírt volna jó képet vágni semmihez és nem is volt kedve Missy szokásos kérdezősködéséhez, hogy mi történt vele aznap. Ráadásul a neje nem tudta, hogy ma nem dolgozott és sejtelme sem volt az anyjával történt találkozóról. Márpedig Mike nem tudott valami jól hazudni, egyenes volt, a hamis tényekbe belezavarodott. Az össze-vissza csapongását Missy valószínűleg hamar kiszúrta volna. Tehát várnia kellett, míg leszáll az este és neje lefekszik aludni, így esetleg elkerülheti a kínos faggatózásokat. Mike valamivel lassabb tempóra kapcsolva, szinte ráérősen autózgatott a környéken, aztán mikor ezt megunta, a park felé vette az irányt. Nem hajtott be teljesen, nem messze a bejárattól állította meg a jármű motorját, néhány fa árnyat adó takarásában. Egy ideig ült a feszült csendben, átgondolva mindent. Anyja kisstílű húzásait, amivel nagyszülei és ő gyakran szembesültek. Mike számtalanszor látta nagyanyja könnyeit, nagyapja bánatát emiatt. Olyankor utálatot érzett Darla iránt és szívfájdalmat. Értetlenséget, hogy az élvezetek miért elsők az anyja életében a családja helyett?! Kisebb korában mindig reménykedett egy esetleges változásban, de később, idősebb fejjel elengedte ezeket a dolgokat, hiszen kellően éretté vált, hogy felfogja, az anyja sohasem fogja úgy szeretni, ahogy vágyna rá. Sőt, Mike azt is megkockáztatta, hogy a nő, aki annak idején a kórházban a születése utáni napon faképnél hagyta, egyetlen percig sem érzett irányába semmit, aminek köze lenne a szeretethez. Darlából hiányoztak az anyai érzelmek és Mike ezt képtelen volt feldolgozni, még így sok-sok év távlatából is. Ha a szíve erősebb, és el tudta volna fogadni ezt a tényt, talán most sem ülne itt a saját könnyeibe burkolózva és megalázva. Talán, ha elég akarat lenne benne, hogy minden vékonyka szálat elvágjon, sok fájó érzéstől kímélné meg magát. Kár, hogy csak a fejében hangzott oly könnyen.
A gondolkodástól megfájdult a férfi feje, és el is fáradt, ezért egy idő után már nem is merengett, nem kereste a magyarázatokat. Bekapcsolta az autórádiót és elkalandozott. A gondolatai már nem áramlottak kínzóan, és mivel éjszaka jobbára nem aludt, egy kis időre álomba merült. Mikor felriadt, már nem látta a napsütést, fogalma sem volt, mennyi az idő. Hazamenni viszont még mindig nem akart és bármennyire is szégyellte, nem kívánta most Missy társaságát. Egyetlen embert akart maga körül, egyet, aki biztosan megérti, akinek nem kell megjátszania magát. Egyet, akinek a közelében önmaga lehet.
És ez Billie volt. Amint a gondolat megjelent Mike fejében, máris beindította a kocsiját és kihajtott a parkból. A szomorúság terebélyes szürkeségére kis időre rávetült a lelkesedés, a lázas és egyre sürgetőbb vágy, hogy mielőbb láthassa a fiút. Mike szíve heves dobogásba kezdett, az izgatottságtól kipirult és az idegesség szikrái villództak a testében. Hamarosan célhoz ért, és megpillantotta a házat, ahol Billie élt és ettől, ha lehet még zaklatottabb lett. Leparkolt és azt kémlelte, vajon vannak e otthon. És hogy mi tévő legyen, menjen oda, kopogjon be, hátha Billie nyit ajtót? És ha mégsem, ha ismét az anyjával találkozik, vagy esetleg valamelyik testvérével? Mivel magyarázza az ismételt megjelenését? Mike elbizonytalanodott, ahogy a ház ablakait figyelte és azon gondolkodott, mi történhet a falakon belül. Majd váratlanul meggondolva magát, ismét elindult, ezúttal a kocsma felé, ahol Billie általában lenni szokott. Természetesen nem örült volna, ha ott találja, de lévén, hogy már esteledett, nagyobb esélyt látott erre az eshetőségre. Persze, előfordul, hogy téved, hogy Billie otthon van, és éppen tanul. Mike a lelke mélyén ezt vélte a helyesnek, ezt remélte, de egyúttal azt is, hogy a sejtése igazzá válik, és a kocsmában találkoznak. Aztán belátta, hogy maga sem tudja, mit szeretne, annyira össze van zavarodva. A motor hangját a csend váltotta fel, ahogy a férfi néhány perc múltán, a kocsma előtt állította meg a járművet. Nem húzta az időt, kipattant a kocsiból, lezárta és elindult a bár felé. A fejében igyekezett rendezni a gondolatait és egy hihető sztorival előállni, hogy ha Billie kérdezi, arról mit is keres ott, legyen mit mondania. Csak itt vitt el az útja? Vagy meg akart inni egy italt? Ez hazugság, hiszen autóval van és a város másik részén lakik, Mike úgy vélte, minden, amit kimond, valótlannak fog látszani és amúgy sem akart hazudozni, annak semmi értelme nem lett volna.
- Mr. Pritchard, hát maga? – Billie teljesen ledöbbent hangja hozta vissza Mike-ot elmélkedéséből.
A fiú a kocsma ajtajában állt és Mike nem is hitte el, hogy ekkora szerencse érte, ugyanis egyáltalán nem volt kedve a túlzsúfolt és füstös helyiségbe belépni. Persze, Billie miatt megtette volna, de megkönnyebbülés fogta el, hogy mégsem várt rá ez a dolog.
- Jó estét Billie. – köszönt halkan és megszeppenve.
- Jó estét. Láttam az ablakból, ahogy leparkol a kocsijával. Hogy kerül ide? – viszonozta a köszönést még mindig meglepve Billie Joe.
- Nem akartalak zavarni. – dünnyögte Mike válasz helyett.
- Egyáltalán nem zavar, de minden rendben van tanár úr? – érdeklődött a fiú, Mike-ot bámulva, aki ettől piros is lett.
- Persze. – bólogatott nem túl hitelesen.
- Ma helyettesítés volt az óráján, a tanár azt mondta, váratlanul beteg lett. Fel akartam hívni, de nem tudom a számát. Féltem, hogy valami baj történt. – mondta Billie.
Mike arcán az égető pirosság tovább kúszott. Tetszett neki Billie őszinte aggodalma.
- Valóban nem éreztem jól magam reggel, ezért kértem egy szabad napot. De már jól vagyok. – jelentette ki, aztán elhallgatott és tekintete végigsiklott Billie-n. Annyira nagyon helyesnek találta. Ez a rácsodálkozás lebénította és sokkolta, de egyúttal mindig újdonságként hatott rá. Billie zöld szemei, az ajka, a kócos haja, a kicsit sápadt, de figyelemfelkeltő arca, amikbe befeledkezve Mike mindig talált valami szépet, valami különlegeset. A férfi torka összeszorult. Majd pillantása a Billie kezében lévő sörösüvegre szegeződött. A fiú észlelte Mike kérdő tekintetét.
- Csak egy sörre ugrottam be. Dolgozni voltam, behívtak pár órára és most végeztem. – magyarázta kicsit zavartan, de Mike leintette. Jelenleg nem tudta felkavarni a tény, hogy Billie alkoholt fogyaszt. Amúgy is érezte, hogy igazat mond. Billie munkásruhát viselt és egyáltalán nem volt ittas.
- Tudom. – bólogatott egyetértően.
- Bejön egy italra? – invitálta Billie, de Mike-nak nem volt kedve.
- Majd máskor, most inkább gyere te velem, kérlek, ha nem gond. – rázta meg a fejét és reménykedett, hogy a fiú vele tart. Tett is néhány lépést az autója felé.
- Rendben. – vágta rá Billie és követte Mike-ot a kocsihoz. Szótlanul beültek és a férfi elindította a járművet, ami rögtön a park felé kanyarodott. Mike csak vezetett, némán nézte az egyre sötétedő utat, míg Billie Joe mellette ült és bár nem kérdezett egy szót sem, a tanár érezte, szeretné tudni mi a baj. A park és környéke teljesen kihalt volt, az este menthetetlenül elérkezett, nem volt nehéz találni egy elhagyatott, kies helyet. Mike nem akarta az időt húzni az érthetetlen viselkedésével, nem keringett sokat, az első, jónak látszó területen leállt. Ahogy az autó motorjának hangja elhalt, a férfit úgy kezdte el fojtogatni a sírás. Vett néhány nagy levegőt, aztán Billie-hez fordult.
- Kérhetek egy szál cigarettát?

Sosem gondolta volna, hogy ez a kérdés még egyszer az életben elhagyja a száját. Billie bólintott és máris előkapta a cigarettásdobozt, készségesen Mike elé tartva. Aztán meg is gyújtotta neki a cigarettát.
- Köszönöm. – hálálkodott Mike, ahogy a nikotin átjárta a tüdejét és előhozta a régen tapasztalt élményeket. Kicsit meg is szédítette, mert elszokott a dohányzástól.
- Nincs mit. – mondta erre Billie szégyellősen és tétován forgatta a kezében tartott sörösüveget.
- Tudom, hogy patetikus vagyok. – mentegetőzött Mike, de Billie azonnal közbevágott.
- Maga a legcsodálatosabb ember, akit ismerek! Kérem, ne mondjon ilyet!
Mike elégedetlenül és felháborodva csóválta a fejét, és ahogy a cigaretta szürke füstje életre kelt az autóban, beszélni kezdett.
- Pocsék egy napom volt ma Billie. Az anyám ismét felbukkant az életemben. – jelentette ki.
- Igazán? – Billie tekintete érdeklődve villant. Nyilván emlékezett még arra, mikor Mike a keserű, régi emlékeiről számolt be neki.
- Régóta nem láttam már és talán el is felejtettem, milyen is ő valójában. Hogy mindig is azért jön, mert akar valamit. Vagy talán reménykedtem, hogy ez egyszer nem így lesz. Magam sem tudom, de belementem, hogy találkozzunk. Egész éjjel nem aludtam emiatt és nyomorultul éreztem magam reggel, azért is jelentettem beteget, mert túl ideges és fáradt voltam ahhoz, hogy leadjam az óráimat. Nem akartam csalódást okozni, bocsáss meg. - szabadkozott Mike, de Billie Joe elnézően mosolygott.
- Ne kérjen elnézést, uram. Ez teljesen érthető.
De Mike tiltakozott.
- Az én esetemben nem! Én sosem kevertem a magánéletet a munkával!
Aztán elhallgatott és realizálta magában az előbb kimondottakat. Te jó Isten, hogy jelenthetett ilyet ki? Hiszen, amióta szorosabbra fűzte a kapcsolatát egy tanítványával csakis ezt csinálja! Mike ostobán érezte magát, a szégyen pár másodpercre maga alá gyűrte, dacosan és gyorsan szívta a cigarettát, majd a csikket kihajította az ablakon, aztán folytatta.
- Az anyám ott volt a motel előtt, a nyakamba borult és örült nekem. Legalábbis úgy tűnt. És valahol legbelül én is örültem neki, jó volt látni őt ismét. Aztán persze előhozakodott a témával. Adjak pénzt, mert le van égve. Éppen válnak a férjével, sokat visz el a kocsi, a saját ház, meg az ügyvéd. És értsem meg, hogy neki is egy élete van! Születésemkor lelépett, egy percet nem nevelt, de rendben, neki egy élete van, én ezt megértem. Vagyis hát megpróbálom. De ő is megérthetne, megérezhetne valamit. Hogy a fia vagyok, nem egy érzések nélküli pénzautomata. Hogy vér vagyok az ő véréből! Istenem, csak egy másodpercre gondolhatna erre! – Mike tehetetlenül hátradőlt a kocsi ülésén és érezte a dühös könnyeket a szemében.
- Sajnálom uram…úgy sajnálom…- Billie félénken, alig-alig érezhetően végigsimított a férfi vállán. Mike elmosolyodott a könnyein át. Billie ott volt mellette. Minden tekintetben. Ez a finom érintés is olyan sokat jelentett neki, mint az éhezőnek egy darab kenyér. Lélekmentő volt.
- Tudom, hogy ismerősek neked is ezek az érzelmek, hiszen sok mindenben hasonlítunk. – bólogatott Mike és könnyes szempillái árnyékából figyelte a fiú arcán átvonuló, nehezen leplezhető érzelmeket.
- Anyától többször is hallottam, hogy bár csak meg sem születettem volna és hogy azért tartott csak meg, mert apa rábeszélte. – mesélte szomorúan.
Ez valóban borzasztó volt. Billie fájdalma Mike-ban is felhasította a saját sebeit, ugyanakkor Billie-t is mélységesen sajnálta. A szemei egy pillanatra lecsukódtak, hogy visszafojtsa az újabb könnyeket, és hogy erőt adjon magának, na meg Billie-nek. Hiszen ő még mindig egy tanár, stabilnak kell maradnia és támaszt nyújtani, ha úgy szükséges. De félt, nem lesz hozzá elég ereje, a feje még mindig szédült, a szíve is zakatolt és nem tudta, hogy az idegesség, vagy a cigaretta miatt.
- Billie…- suttogta. A tekintete Billie Joe szemeibe fúródott, ahogy teljesen közel húzódott hozzá. A fiú is elkapta Mike könnyes és szomorú kék szemeinek fényét. Sokáig csak a lélegzetük hallatszódott a csendben.
- Mindig olyan rossz, ha anya szavaira gondolok, uram. Fáj és nem tudom, fog e valaha jobb lenni. – szólalt meg végül halkan Billie Joe.
Mike megrázta a fejét.
- Fogalmam sincs, de a múlt és anyám viselkedése nekem is fáj. Tulajdonképpen mindig is fájt. Az első perctől fogva, ahogy tudatomnál voltam. A feleslegesség érzése olyan, mint egy több tonnás kőszikla. Agyon nyom a súlya. – Mike csak bámult, hol Billie arcába, hol az autó ablakain át, a már sötétbe vont tájra. A könnyek még mindig bántóan marták a szemeit és tépte a bánat, de megkönnyebbülés is volt benne, hiszen Billie szintén ezeken az érzelmeken ment át. Ő nem ítélte el az elérzékenyülése és megtörtsége miatt, előtte teljesen kitárulkozhatott. A tanárt gondolataiból halk nesz ébresztette fel. Billie a cigarettája után kezdett kutatni, aztán mikor megtalálta a zsebében, előhúzta.
- Rágyújt, Mr. Pritchard? – érdeklődött, megtörve a csendet. Mike megrázta a fejét. Bár nemrég szívta el a cigarettát, és vágyódott is egy másik szál után, de mégsem kért.
- Gyűlölöm ezt a szeretet nélküliséget, ami körülöttem van. – lehelte. Az anyjától sosem kapta meg a törődést, amit mindig úgy várt. Missy régebben ott volt neki, de az utóbbi időben ő is távol került tőle. És mióta a nagyszülei meghaltak, Mike vitathatatlanul magára maradt.
- Én is, anya néha olyan hűvösen viselkedik és néz rám, hogy fázni kezdek. Nem tudom, mit tehetnék, úgy vélem, bármit csinálok, nem tudok a szívébe férkőzni. – helyeselt Billie.
Mike elkeseredetten bólogatott, hiszen pontosan tudta, milyen ez, a lelki és fizikai hidegség. Aztán újra csak hallgattak. A férfi ezer fokon izzó érzései kissé már csillapodtak, és ahogy a fájdalma alább hagyott, úgy realizálta magában, hogy milyen közel van Billie Joe-hoz. És hogy ez milyen jó. Az iménti féktelen dühe átváltozott valami mássá. Kilelte a hideg, mert Billie karja az övéhez simult. Mike szívverése felerősödött és összeszorult a torka. Csak nézte Billie gondolatokba vesző tekintetét, a gyötrődést az arcvonásaiban, az ajkát, ahogy végigszívta a cigarettáját, aztán csak maga elé révedve ült. Az együttérzés és az izgatottság csapott fel Mike-ban egyidőben.
- Szükségem van a szeretetre, Billie. Nem akarok fázni. Szeretnék szeretni és szeretném, hogy valaki szeretete engem is átmelegítsen. – szólalt meg hirtelen és látta Billie Joe félszeg mosolyát, amit bátorításnak véve, hajolt a fiú ajkaihoz, hogy csókolja. Az egész elbaltázott, kudarccal és könnyekkel végződött nap után, Mike úgy érezte, ez a legjobb, ami történhet vele. Billie az egyetlen gyógyszer a fájdalmaira.

folyt. köv.

Legközelebb! Ígérem!

Esküszöm, hogy a következő bejegyzés már a Still breathing lesz!!!!!Beccszó *-* *-*
Baromira fáj a fejem amúgy, hosszú egy hét volt ez. A nő, aki rá van csavarodva apámra, megint begőzölt és szegény anyám fb-jét szórta meg az idióta sértegetéseivel és a részeg agyatlanságaival. A mese vége az lett, hogy anyám végre tiltotta a picsába ezt az agyamentet. Nem is tudom, eddig miért viselte el?! Én biztos nem vártam volna ennyi ideig, már az első ilyennél tiltottam volna örökre. Félelmetes, mit tesz az, ha az embernek nincs szexuális élete :D
Pénteken tök véletlenül belebotlottam A.-ba. Örült nekem, meg én is neki persze. Olyan csinos és jól öltözött volt, tökéletes haj, alak. Tökre csövesnek éreztem magam mellette.
A titkos fickója már ment a levesbe, de azóta van másik titkos! Ráadásul azt a tagot én is, a pasim is ismerjük. Meg a nőjét is. Igaz csak futólag.
Fura, de ha ő így érzi jól magát, állítólag már beszélt a hivatalos pasijával is, hogy most ilyen lazában nyomják tovább, aztán majd lesz valami.
Röhögtünk egy sort, meg mondta, hogy majd jó lenne találkozni és hosszabban eldumálni. Rajtam nem múlik amúgy.
H. is írt, jó sok idő után, de csak pár sort váltottunk. Meg J.-vel is beszéltem.

Tattoo mania

Basszus, már a második ismerősömnek látom a fékbúk oldalán, hogy egy jó nagy terjedelmű tetkót csináltatott *-* Olcsóbb lett a tetoválás, vagy mi van?! Én is évek óta tervezem, hogy bővítem az én egy darabkás "gyűjteményemet", de eddig súlyos és  aljas anyagi gondok miatt nem jött össze.
Bezzeg Mr. Népszerű már ronggyá van varrva, a nyakától a tökéig, izé bokájáig :D Hát ez az előnye, ha valaki még idősebb korában is otthon lakik és nem kell rezsire költenie :P
Amúgy itt semmi extra, elmúlt a nagy hideg, most már enyhült az idő, az eső is jött. Szarrá áztam reggel, délután meg már konkrétan melegem volt.
Tegnap éjjel Dylan Klebold volt az álmomban :D Ez mit jelenthet?
A fejem is fáj, de legalább most már látom, hogy talán vége a télnek (remélem) és a téli depis napoknak is.
És a kikelettel együtt jön majd az ihlet is, mert az írással nem úgy haladok megint, mint szeretnék.
De a következő bejegyzés a Still breathing új fejezete lesz!!!

Kalandozásaim a Szibéria expresszel

Ez mi ez az időjárás?!
Hello december, öh vagyis március, bár az időjárásból inkább még télre lehet következtetni. Nagyon bedurvult így a végére, olyannyira hideg van mifelénk, hogy sapkát (!) vettem fel. Nem, nem akarok róla írni, borzasztóan festek benne, legyen elég ennyi.
A reggeli buszokon meg még fűtés sincs, el lehet képzelni, milyen jó azon utazni :S Csoda, hogy még nem láttam egy eszkimót, vagy jegesmedvét sem felszállni ezekre a reggeli járatokra.
A pasimat reggelente elkísérem a melóhelyére, mert nekem még reggel van időm, legalább dumálunk és együtt vacogunk ebben a hidegben. Mondta, hogy a hétvégén kettő darab koncert is lesz. Az egyikre drága a belépő, szóval felejtős, de amúgy a másik is, legalábbis számomra, mivel a rockkocsmában lesz, oda meg nem megyek. Lehet, hogy a pasim igen, de nem bánnám, ha kihagyná. Már csak azért sem, mert az exei ott lézenghetnek. És ugye azóta sem tudtam meg, ki csörgött rá szilveszter éjjel és ki indította be a féltékenység motort.
Ami azóta is be-bepöccen, mert még nem írtam, hogy ma a dohányboltban az eladó rendesen flörtölt a pasimmal *-* Mintha én ott sem lennék. Már nekem volt kellemetlen és fel is húzott persze. Kifelé menet „viszláttal” köszöntem neki. Mire pasim meg kint magyarázott, hogy miért magáztam le, mikor kb. vele egyidős a csaj. Nem izgat.
A. meg rám írt valamelyik nap, legalábbis a faszbuk azt jelezte. Gyorsan és kíváncsian megnyitottam és láttam, hogy csak ilyen továbbküldözgetős levelet kaptam tőle, amit ha nem küldök tovább, akkor szar lesz nekem. Hát nekem már most is szar, ami a vele való barátságát illeti.