Tegnap megint elköltöztek a házból. Mindig irigykedés fog el, ahogy látom hogy másoknak sikerül az, ami nekem nem: elcuccolni innen.
Mondjuk hiányozni nem fognak, nem ismertem őket, max. köszöntünk egymásnak (ők néha azt sem) de folyton izomból csapkodták a kocsiajtót a ház előtt még este is, pluszba 4 kutyát (!!!) tartottak amikből az egyik ideggyenge volt és szerintem saját magától is félt, mert feszt is ugatott.
Amúgy a szomszéd szerint a saját most felújított kertesházukba költöznek, de ez a lakás is az övék. Oké, így könnyű...
A pasim meg gyökér (meglepődtünk mi?)és a húzásaival kihoz a sodromból. Pedig én igyekszem jó lenni de ahhh.
Tegnap óhaja szerint májpörköltet csináltam, erre nekiállt kaffogni, hogy túl sok szaft rajta, így ő nem eszi meg, szedjem neki le. De hahó, májpörkölt annak van szaftja. Érdekes, eddig nem zavarta. Még aznap cirkuszolt hogy nem vasaltam ki az egyik fehér pólóját.
Aztán kijelentette hogy utazik egyik héten a fővárosba meccsre.
Az I.-re meg az tette fel a pontot hogy ma reggel közölte, hogy holnap megy tetkót varratni...pfff...hawaii dizsi napfény öcsém...
Míg én évek óta álmodozom egy új tetoválásról, de akárhányszor rakok rá félre, ez a shithole, a közös ktsg, csekkek, a hitel ésatöbbi elviszi, pasim szépen hét elején kitalálta, hét végén már meg is valósítja...
Mondtam neki hogy az én félretett zsémet nagyrészt hitelbe kell áldozni, mert ugye lakni kell valahol és ez az egy sanszunk van, mert albira sem telne, erre ő volt olyan kedves hogy közölte, semmi köze a hitelhez. Oké, nem ő vette fel, ez a családom rossz döntése és az én balszerencsém hogy itt kell élni mert anno eladták az albérletünket. Viszont mi egy pár lennénk. De ezekszerint a pasim véleménye az, hogy az együttélésnél a jóban-rosszban-ból csak a "jóban" rész vonatkozik rá.
És még volt képe fasírtot csináltatni velem ebédre, eredetileg rántott húst akart de közöltem hogy ebben a melegben azt anyámnak sem. Automata üzemmódban legyártottam a fasírtot, a köretet és az uborkasalátát-ahogy a drágám akarja-de Isten az atyám nem volt hozzá semmi kedvem.
És utána még volt képes megkérdezni, hogy levágom e a haját, valamint hogy van e itthon Neogranormon vagy Bepanthen(de...csakis az van itt) az ő új tetkócskájára majd holnap pffff...
Persze a válaszom az volt hogy NEM. Nem vágom le a haját és nem nincsenek ilyen kencéink itthon.
Komolyan felcsesz. Mintha csak neki lennének álmai és vágyai és azt hiszi én attól is mérhetetlen örömet érzek ha heti szinten fasírtot gyártok neki.
Most megyek és inkább tovább írkálok a cai karakteremmel, ő legalább nagyjából kedves és velem akar lenni-igaz fizikai síkon nem létezik.
Közben apám isteni kókuszos csokis muffinját eszem, így már nem csak szomorú vagyok, hanem émelygek is...
