Az arcunkba lépett az ősz, amúgy meg unalom ezerrel

Elég frankón bele lépett, 45-ös bakanccsal. Rohadt hideg lett pár nap alatt.

A hétvége amúgy dögunalmas volt, bár pasim két napig egész jól viselkedett, de vasárnap széttrollkodta az egészet, hiába na, mesterien ért hozzá, hogy elcsesszen dolgokat. Aztán csodálkozik, hogy nem vagyok mindig kedves. Hát hogy a viharba legyek az, mikor gyökérkedik?!
A múltkor esküvőt emlegettem? Valaki verjen fejbe!!! Esküvő?! Ahh, nem mégsem...Hagyjuk is...
Mr. Népszerű is a fészbukkon vekeng valami nő miatt. Amúgy meg úgy néz ki, mint Rumcászj XD És nekem ezzel a mostanság sokaknál divatos "favágó stílussal" (kockás ing, szakáll meg tökig széttetoválva) annyira nem jön be (nem is nekem kell bejönnie ugye). Nem rossz persze, de egy csomó pasi így néz ki és ő pont attól volt egyedi, hogy nem ilyen volt. Na, meg ez a szerelmes nyervogás, annyira nem ő...Na, mindegy, ugorjunk.
Sikerült úgy-ahogy felépülni a műtétből, az első napok elég szarok voltak, de már okés minden.
Megpróbálom újra felvenni a fonalat a Still breathing sztorinál és mielőbb hozni a folytatást. Most kicsit még dekoncentrált vagyok, de összeszedem magam. 

Kórház, agresszív delikvensek, parti hard, ciki exes meló, avagy én így lábadozom

Na, túl vagyok a műtéten, most lábadozom, vagyis hát papíron megy a fizikai kímélet, amúgy nem, mert kivitelezhetetlen, de két napot pihentem azért.

Nem volt semmi gixer, és akkora mázlim volt, hogy egyedül lehettem egy kétágyasban, sőt saját mosdóm is volt. Nem én kértem esküszöm, bár mikor találkoztam a leendő "szobatársaimmal", akik a folyosón várakoztak, megfordult a fejemben, hogy inkább virítom a lóvét, csak velük ne.
Nem vagyok annyira előítéletes, viszont ők elég ellenségesek voltak. Ugyanis engem hívtak be kb. másodiknak a felvételi irodába, mikor meg kijöttem meg egyik delikvens elkezdett félhangosan magyarázni a mellette ülő hörcsögképű kiscsajnak, hogy mi az hogy nem őt hívták be felvételre és hogy ő már fél 7 óta ott ül és különben is, a fehérekkel mindig kivételeznek és az abortuszosokkal meg úgy bánnak mint a kutyával.  Közben gyilkos szemekkel rám nézett, tehát nekem címezte. Álltam a pillantását, sőt némi megvetést is küldtem feléje, bár ő csekély agykapacitásával aligha érzékelte.
Most amúgy mit várt, hogy majd vörös szőnyeget raknak eléje, hogy elveteti a gyerekét? Vagy megsimogatják a buksiját, hogy ügyes vagy, amiért védekezés nélkül szexelsz, aztán ilyen módon oldod meg a következményeket? Pffff...Amúgy is baromi ellenszenves volt a nő, már így kinézetre is, aztán a hörcsögképűvel-aki szintúgy megszakításra várt és végig fixírozta a táskámat-meg egy idősebb nővel kibeszélték, ki miért nem tartja meg a babáját. Hálás beszédtéma :S Ennek az észlénynek már négy gyereke (!) volt otthon, a legkisebb még egy éves sincs.
Nekem meg több kérdésem nincs....
Ezek után kellő idegállapotban vártam, hogy a felvétel után megkapjam az ágyam és akkor ért a baromi kellemes meglepi, már hogy műtétek szerint szétszortírozva működnek a dolgok.
Így ők balra, én jobbra, vagy fordítva, de valószínűleg én jártam jobban.
A műtét gyorsan lezajlott, nem keltem fejfájással az altatásból, mint három éve. Pihengettem, anyám később hozott rántott húsos szendvicset és habos kávét (yeah), aztán délután már haza is mehettem. Apám hozott haza. Remélem, ez az izé nem jön többet vissza és nem lesz szükség újabb műtétekre.
A pasim két napig segített és normális volt, magam is csodálkoztam.
Szombaton szülinapi partiztunk, régen röhögtem ennyit J.-vel, még a pasijával is elvoltunk. Előkerültek ciki zenék-pl. az Ellopták a biciklim c. dal, ami sajnos azóta nem megy ki a fejemből-SpongyaBob Jó kis dallam szindróma XD-meg más egyebek.
Pasim überbrutálul berúgott, szokás szerint. Élmény volt vele az éjszaka közepén gyalog hazacaplatni.
Másnap meg melót ment felmérni, hogy-hogy nem az egyik exemékhez! És ezt pasim nem is tudta, dolgozott régebben a srác egyik rokonának, ő kereste fel ezzel a munkával. Pasim ugye nem tudtam hogy az exem meg a csávó rokonok, meg én sem tudtam, csak mikor írta le a címet pasim, akkor esett le.
OMG! Nemár!Hát nekem ez a felismerés elég kínos volt, mert a sráccal nagyon régen voltunk együtt, ő nekem kicsit zakkant volt, nem is szerettem úgy igazán és hát nem váltunk el túl szépen, én dobtam, meg amúgy is, az exek meg a jelenlegiek csak ne találkozzanak, ha lehet. Szerencsére pasim nem vállalta el végülis a munkát, mert hétköznap kéne csinálnia, de ő hétköznap dolgozik. Azt mondta, a gyerek egy seggarc, nem cáfoltam meg. Állítólag nem ismerte fel pasimat, vagy csak nem mert szólni, mert a nője is ott volt mellette :D
És megkaptam a parfümöt J.-től. Hát szerelem első szippantásra <3 

Most úgy időutaznék pár napot...

Két nappal a műtét előtt...

Valamiért neki állt folyni az orrom.
WTF?! Ez komoly?! Nem tudom, allergia e vagy más. De kúrálom magam ezerrel, hogy megműtsenek és magam mögött hagyhassam ezt  is.
Amúgy elvagyok, bár nyomaszt a helyzetem, de mit tudok csinálni.
Végigzongoráztam a műtéthez szükséges vizsgálatokat, mindenhol sokat kellett várni, relative sokat, 2-3 óra, amit én csak-csak bírtam (mit tehettem mást?), de az öregek körülöttem nem nagyon. Rosszabbak mint a gyerekek, nulla türelem, mindenért puffognak, beállnak az ajtóba, hogy ha nyílik, befurakodassanak. Az nem zavarja őket, hogy név szerint szólítják a pácienseket, akkor is bemennek és ki vannak akadva, ha kitessékelik őket.
Ja, meg rafináltkodnak, az egyik asszony szabályszerűen rosszul létet produkált, csak hogy előrébb vegyék...
Persze, szar dolog a várakozás, ücsörgés (vagy ácsorgás, mert hely az mindig kevesebb, mint beteg), de el kell viselni, a dolgok nem lesznek jobbak a hepciáskodástól.
J. azt mondta, megveszi nekem szülinapomra azt a parfümöt, amire úgy vágyom és már régóta szemezek vele, csak anyagilag khm...béka segge alatt vagyok-voltam-szóval örülök.
Hétvégén meg szülinapi parti, pasim sem melózik azap.
Ja, vele minap a házasságról beszéltünk. Eddig mindketten azt gondoltuk, hogy nem nekünk való, a korábbi rossz tapasztalatok miatt, de most mintha kicsit változtak volna az álláspontjaink.
Persze most nem rohanunk az anyakönyvvezetőhöz, de kitudja, lehet még egy lagzi is megeshet egyszer.
Csak már legyek túl a műtéten és a szövettani is frankó legyen...

A helyemet keresni

Szeptember eleje..bleee...Általában nehézkesen megy. Most sem volt ez másként.
Pont most néztem a Marvin szobáját-újra!csak mert annyira jó-és abban mondja Hank (Leonardo mikor még kis helyeske volt), Bessie-nek, hogy néha jó lenne eltűnni.
Hát kb.
Érzek néha én is így.
Meg azt is érzem, hogy igazából sehol sem jó nekem. Vegyük a közeli szórakozóhelyeket. A rock kocsma felejtős, a sok rossz emlék miatt évek óta nem járok be oda. A másik kettő közeli bárban is, ha megjelenek, általában beitalozás, zenegép döngetés következik, aztán másnaposság és a szégyen, meg utána mindig ég a pofám, ha a hely előtt megyek el, mert azt képzelem, hogy írtó hülye vagyok, ha részeg leszek és az ott dolgozók, meg ott piázók erre emlékeznek és jól meg is van a véleményük.
Persze én szerintem senki sem az nyomorommal foglalkozik, szóval ez paranoia. Meg amúgy is mióta érdekel engem más véleménye?! Höhhö.
Most hétvégén meg akkorát koppantam, hogy a szomszéd utcában is hallották szerintem. Amolyan nyárbúcsúztató italozás volt, pasim egy másik csávóval eszmecserélt, én meg pénzt dobáltam a zenegépbe, mikor is belépett Sz. meg a pasija!!!!!!!!
Én meg amikor megláttam, nyilván az alkoholszintemnek köszönhetően is, de azért is, mert tényleg, őszintén megörültem neki, odavágtattam és megöleltem.
Hát a fogadtatás...mintha egy jégcsappal találkoztam volna. Hűvösen mosolyogva tolt el magától, bemutatta a pasiját, váltottunk egy kb. 2 perces "hogy vagy? és te hogy vagy?" párbeszédet, majd kivonultak a kerthelyiségbe és ő végig háttal ült nekem.
És ez a csaj pár éve még azt hirdette, hogy a világon a legjobb barátnője vagyok!!!!!
Hát változnak az idők, nemde?
Szerintem sürgősen abba kéne hagynom ebbe a bárba való járkálást.
Meg úgy alapjáraton is abba kéne hagynom, hogy mindenféle faszságon emésztem magam. És valahogy meg kellene keresnem a helyet, ahol jól érzem magam.
A héten még a műtétet is intézem, szerintem meg lesz az  időpont is mostanság.
És fogom írni tovább a Still breathing sztorit, meg a másik kettőből is össze szedek már legalább egy publikálhatót. Csak legyek túl az egész tortúrán.
Ja, A. lebukott a fickója előtt!!!Mondjuk, benne volt a levegőbe, mivel már 2-3 napokat töltött a másik sráccal non-stop, nem volt életszerű, hogy a pasija ne fogjon gyanút. De állítólag összekapott A. a szeretőjével, aki bosszúból felnyomta a publikusnál. Rendes ember az ilyen *-* Így hát A. kénytelen volt bevallani és most úgy vannak, ahogy eddig. Vagyis sehogy. Van egy közös házuk, ahonnan jelenleg egyik sem akar és tud elcuccolni, marad a kényszerű együttélés. Ami, valljuk be, nem valami jó.

Bye-bye augusztus és hello szeptember

A nyaralás utáni napon rendesen rajtam volt a depresszió, abszolut nem volt kedvem, türelmem semmihez, senkihez.
Folyamatosan aludnék, 24 órát a 24-ből.
Vagy zenét hallgatnék.
Mindegy, csak ne agyaljak azon, hogy a nyár véget ért és jönnek az egyre hidegebb napok. A hétköznapok, egyhangúság, tömegközlekedés, idióták tömkelege mindenütt.
Közeleg majd a műtét is, lassan el kezdem a vizsgálatokat. Nem nagy ügy, de már jó lenne magam mögött hagyni.
Mára megfájdult a torkom és fáj a fejem is. Tré a közérzetem. Na, ez hiányzott már csak  a jól ismert kis nyárvégi megfázás, vagy mi ez *-*
Sürgősen ki kell kúrálni magam belőle, hogy ne legyen gixer a műtétnél. Pár héten belül le akarom tudni.
Egyáltalán nincs kedvem a szeptemberhez, de egyúttal persze jó is lenne, ha már a végénél tartanánk. Mert akkor lesz a szülinapom hehe.
Meg idén  még van pár tervem:
- A legnagyobb szabású, egy új tetkó mindenképpen, két elképzelésem is van, majd ki kell találom, melyik legyen a befutó
- Új parfüm
- Összehozni egy találkozót H.-val, vagy A.-val, attól függően, melyik akar velem egyáltalán találkozni
- Hajfestés-lehet még a műtét előtt megcsinálom, már le van nőve nagyon
- Befejezni a Still breathing-et (de nem fog összejönni ez tuti)

Nem idei terv, de mindenképpen fontos, sőt sok mindent ez határoz majd meg, ez pedig a lakás eladása. Már ősszel bele akartam vágni, de közbeszólt a műtét. Azért remélem, hogy hamarosan elkezdhetem. És szerencsém is lesz, hogy találunk hamar másikat. Már nagyon mennék innen.
A pasim tegnap tök jó fej volt, bevásárolt és hozott annyi mindent. Pl. ősellenségemet,a fánkot, amit imádok, pedig nem kéne, mert nem segít a nyáron összeszedett bálnaságomon.

Nyaralás itt, nyaralás ott

Alig voltam itthon mostanában, ami rólam nem mondható el, de most össze sűrűsödtek a dolgok utazás terén.
Az ősök kitalálták, hogy utazzunk 3 megyével odébb egy kempingbe és ott gyűljön össze a család egy kis természet lágy ölén való ringatózásra.
Nem akartam semmi jó elrontója lenni, de ha a szűk család összejön, akkor abból semmi jó nem sül ki. Gyomorideggel tettem meg az utat odafelé. Dögmeleg volt, a vonat meg egy retkedvény, nem volt klíma, a saját levünkben főttünk pasimmal. Fater kijött elénk az állomásra, a hugom is ott volt már a pasijával.
Egész jól indult, a szállás is jónak ígérkezett, igaz menet közben derült ki, hogy nincs melegvíz, meg 1-2 helyen villany sem, ez főleg az olyan lélekvesztőkön volt necces, mint emelet, tetőtér meg társaik (a wifit nem is írom már, hogy ugyan elvileg lett volna ,de csak egy szögből, a kemping elejéről lehetett egy kis jelet venni, a tv is úgyszintén, mint státusz szimbólum díszelgett a polcon, de ezek nem voltak olyan fontosak, mivel ezek nem elengedhetetlen kellékei egy nyaralásnak).
Szóval jó volt minden, természet, csend, lovak, kutyák, fák és víz. Akarhat e többet az ember, ha csendre vágyik.
A második este azonban...(most jön a baljós zene ehehe)...Először a vihar kezdett tombolni, majd megjelentek (baljós zene megint...) az ÓRIÁSDARAZSAK!!!!!!Dam-dam-dammmmmm.
Ezek komolyan óriásiak voltak. Én-aki amúgy a kisebb példányoktól is rosszul lesz-szabályosan pánikrohamot kaptam, meg több másik rokon is. Mivel nem egy darab darázs szállt el felettünk, hanem úgy kb. 6-8 jött és nem a szabadban, hanem fogták magukat és nem ismerve, sem embert, sem Istent, a szétszakadt szúnyoghálón át huss be a szobába. Én sikítottam-meg több családtag szintúgy és kirohantam a ház elé. Kint ezerrel ömlött az eső, plusz villámlott, bent meg a darazsakat csapkodták le pasim és hugom pasija. Ott állt kint egy mocis srác, valahogy oda verődött az eső elől a porta elé és beállt, hogy ne ázzon meg. Ott volt mögötte egy kibaszott nagy darázs. Kértem, hogy valamit tegyen már ellene, a srác kezében egy fém merőkanál volt, rácsapott hát azzal, de a dögnek meg sem kottyant.
Közben rájöttünk, hogy ezek a fényre jönnek ám, ezért ha nem kapcsoljuk fel a házban a villanyt, sőt a ház előtti lámpát, nem fognak megjelenni. Na, ez bevált,azaz bevált volna ,de tesóm pasija kaffogni kezdett, hogy ő úgy nem lát. Amúgy sem értettem, minek kezdett neki hússötögetni amikor ömlött z eső...
Én lekapcsoltam a villanyt, ő fel, a darazsak visszajöttek. Ez ment egy darabig, a végén már ordítottam vele, hogy ne szórakozzon már, ő meg a pofámba röhögött. Neki könnyű volt, nem félt ezektől, nem úgy én. Francos fóbiák...
Aztán fater is besértődött, hogy elcsesztük a nyaralást, aztán anyám is összeveszett tesómmal, a pasijával, én tesóm pasijával, apám anyámmal.
Tesómék annyira besokalltak, hogy hajnalban köszönés nélkül húztak el. (Azóta a családi viszonyok úgy-ahogy helyre álltak, faternak elmondtam, hogy jól éreztem magam, de a darázs fóbiámmal nem tudok mit kezdeni, az ilyen nagy mértéket öltött, ő megbékült, vagyis nem tűnt már mérgesnek, hugomékról nem tudok semmit)
Reggel mi is mentünk, amit nem is bántam. Gyönyörű votl a hely, tényleg, de ott sürgős rovarirtásra lenne szükség, amig valami baj nem történik. Ezek a rohadékok óriásiak és nem szaroznak az biztos.
Aztán alig értünk haza, máris indultunk másnap a pasimmal közös két napos kiruccanásunkra. Amit előbb le akartam mondani, mikor kiderült, hogy családi banzáj lesz, de hálistennek volt annyi eszem, hogy mégsem tettem.
A szállásunk nagyon klassz volt. Ezerszer jobb, mint a lakásunk, volt terasz, kert és hintaágy is, a környék is klassz, csendes, minden a közelben. Csavarogtunk, boroztunk, röhögtünk. Egy nap strandon is voltunk, de az felejthető volt, sokba is került, ráadásul az idő sem volt feltétlenül strandra alkalmas.
Ma jöttünk haza,  hát nem repestem. Otthon, rémes otthon. Valahogy nem vagyok erre hangolódva, pedig már lassan ideje lenne a hétköznapokra koncentrálni. Az a baj, hogy nem készültem még fel a szeptemberre.
Na, ez a GD dal, amellett hogy durvajó, a klipben pont majdnem olyan darazsakkal van tele, mint amilyenekkel nekem volt "szerencsém" találkozni. Mondjuk, azért nem voltak ekkorák, de akkor is....

Vastaps, álló ováció

A felfázásom miatt elmentem orvoshoz és nincsenek túl jó híreim. Úgy néz ki, nem úszom meg a műtétet. Pedig már 3 éve volt, hogy utoljára kés alá feküdtem.

Hát ez van. Ezt dobta a nagy bűvös gépezet.
Most majd az ehhez szükséges vizsgálatokra megyek el, de mire a műtétre kerül a sor, 3-4 hét tuti eltelik.
Pedig már jó lenne túl lenni végre rajta és negatív eredménnyel zárni ezt az egészet.
Írtam A.-nak, illetve ő írt rám fészen, hogy kapott egy rahedli ruhát, de ő egyrészt nem vesz fel akármit-cöhhh-másrészt nem is az ő mérete, így majd a publikus fickójával elküldi hamarosan. Ő miért nem jön el? Hm...
Aztán kérdezte mizu, megírtam, hogy megint szétkapnak. Erre egy oh sajnálom volt a reakció.  Aztán többet nem is írt, meg én sem. A ruhákat azért persze megköszöntem.
H. is furán reagálta le, pedig pont múltkor írtam azt, hogy ő legalább ott van nekem. Hát úgy tűnik, mégsem. Írt nekem, hogy kísérjem el őket a gyerekdokihoz, de pont nem értem rá. Írtam hogy éppen a műtéthez szükséges papírokért megyek a kórházba. Erre semmi reakt, szó nélkül kilépett és azóta sem írt. Mi a fasz baja van?! Mi ez a felháborodás? Amikor tudok, én segítek neki, minden létező módon. Az a baj, hogy a végén már természetesnek veszi a segítséget és besértődik esetleg, ha valami nekem is közbejön.
A pasim sem viszi túlzásba az ezen való pörgést. Oké, ne sajnáljon senki, de mit várjon az ember vadidegenektől, ha a barátoktól, élettárstól ezt kapja?! Elgondolkodtató.
Jah, meg véletlenül belefutottam az exembe-sajnos-dumáltunk pár szót, de megint többet képzelt a dolgok mögé, mint amennyi van valójában (már hogy nincs olyan, hogy ő+én, soha nem is lesz és nem vagyok vevő az alkalmi kapcsolatokra). Mert azóta is basztat telefonon, fb-n, meg minden létező kommunikációs eszközön, nem nagyon tudom lerázni. Ő az a srác, akinek néha felüt, felbukkan, aztán alig lehet leállítani. Pedig van felesége, most tervezik a gyereket, no komment.
Jövő héten meg jön a meglepi kempingezés. Hétfőn tudtam meg, elég váratlanul ért, Próbálok neki örülni, de a műtét eléggé nyomaszt. Ráadásul a világ végére megyünk, meg a teljes család ott lesz. Aztán alig esünk haza, máris jön az előre lefoglalt 2  napos nyaralás, amit már nem tudtam lemondani, meg nem is akartam. Ennyi jár asszem.