Szia szeptember!

Halódik a laptopom töltője, csak kb. fél órás szenvedést követően tölt, vagy akkor sem. Pedig úgy vigyáztam rá. A francba.

A netem is vacakolt vasárnap, folyton ledobott a hálózat és a végére már nem is kapcsolódott. Némi baszakodás után felhivtam az ügyfélszolgálatot és végülis megoldódott a gond, de a nöci szerint az a biztos ha kiküld egy szerelőt mert hogy kevés a jelszint, vagy mi. Igaz a probléma azóta sem jött elő, így most lehet fölöslegesen szabadítottam magamra a szerelőt, ráadásul ide mindig ciki beengedni bárkit is.

H. hosszú hallgatás után hívott és most tök jót beszélgettünk. Lara pótvizsgázott nyelvtanból, de átment. Mondta hogy összefuthatnánk már. Hát rajtam nem múlik.

K. is írt, a pasija pár napja szakított vele messengeren a nagy távolságra, ritka találkozásokra és a kapcsolat kihűlésére hivatkozva. 

K. faggatására azonban végül kibökte, hogy három hete (!) találkozgat egy másik csajjal és most már kezd komoly lenni a dolog. Úgy sajnálom K.-t, sokkal jobbat érdemelt volna mint a pszichopata exe és most ez a hülye fószer. 

A bolond nő, aki fateromon lóg, meg olyan nagyszabású kerti partit rendez, mint amilyen apám szülinapja volt és ugyanazokat a vendégeket is hívja meg. Jó engem pont nem, de nem is mennék annak a félcédulásnak a baromságára. 

Anyámat se hívta el, csak apámat, ez is milyen már? Trutyikavarásban vérprofi az asszony.

Én apám helyében nem mennék, de nyilván nem vagyok a helyében...Tesómék is ott lesznek, bár nem értem mióta ilyen nagy haverok a nővel, mikor náluk is balhézott már, csakúgy mint itt. De ők tudjak, ha szerintük ez lesz az évezred eseménye akkor jó mulatást hozzá nekik. Én örülök ha nem látom ezt az ütődött spinkót.

Máskülönben itt a szeptember, bár az időjárás még a nyarat idézi.

Elborult fanfictionokat olvasok és írok, most egyszerre úgy négy vázlatban vagyok. Visszajött némi ihletem, de ettől elhanyagolom a karaktereimet a charter ai-n, furdal is kicsit a lelkiismeret, de sajnos mindenre nem jut időm. Most ismét olyan klassz az írás, alig bírom abbahagyni esténként, tegnap is fél 11-ig írtam, reggel meg alig bírtam felkelni. Szóval meglovagolom ezt a ritka hullámot, amíg tart.

Lett egy porzsák nélküli porszívóm, amit az ősök kaptak valahonnan, de nekik kettő porszívójuk is van, így nekem adták. Oké, nekem is van porszivóm, csak porzsákos, de örültem ennek a masinának is. Még aznap kipróbáltam. Helyet mondjuk nehezen találtam itt a kotorékban neki, fullon van minden,lassan kiírhatom a megtelt táblát.

Absolution 2

Hölgyeim és Uraim! Az idei (számomra egyhangú) nyarat ezennel lezárom! Egy másodperces néma csend, egy dühös könnycsepp elmorzsolása, aztán robogjunk szépen tovább a nyomasztó őszi hétköznapok felé.

Most olvastam a szentendrei apáca vagy menyasszonyi ruhás fantomról. Egy fószer aki ilyesmi jelmezben ijesztgeti éjjel az ottaniakat. Wtf, pedig Szentendre olyan szép, meg olyan jó helynek tűnt, egyszer voltam ott és imádtam. Úgy látszik a beteg elmék mindenhol megjelennek már.

Angst, intimacy, forest, confessions, witch hunts, friendship, honesty, touching, scars, dark past, platonic relationships, biblical references, prayers, feelings etc.

***Salvation***

"Above everything else guard your heart, because from it flow the springs of life."

Isaac világa a szürkeség tompa palettája volt, napjai, mint végtelen munkától és jámbor imádságoktól fodrozódó felszinű, lassú vizű patak.

Az örökös dérbe, ködbe burkolózó csak néha napfényes falu szélén álló otthona csendjét az édesanyja hiányát tükrözte. Apja, egy bánatból és gyászból faragott arcú szigorú, merev férfi, aki képtelen volt kimutatni az érzéseit, csak parancsokat osztogatott és a zsoltárokat mondta. 

Isaac nehéz súlyt cipelt magával. Titkokat amiknek létezni sem szabadott volna: furcsa, véget nem érő álmodozásainak vibráló, tiltott képeivel, hangjaival, érzésével, egy betöltetlen, sajgó ürességgel, ahol a szerelemnek kellene lennie, és a kínzó lelkiismeretfurdalás az önfelfedezés „bűnös” de megsemmisítően jó cselekedetei miatt, amelyeket apja brutális büntetéssel sújtott volna, ha rájön. De a legsötétebb mind közül a molnár kérges kezeinek, izzadt, kéjes arcának, lihegésének emléke volt. Egy friss, a malom falain belül rekedt, lisztporban úszó, tépett seb, egy zúzódás a lelkén. Szakadás, ami következtében Isaac minden árnyéktól összerándult.

Egy délután, kihasználva, hogy apja a közeli kisvárosba ment, a ház nehéz és könyörtelen csendje elől, Isaac az erdőbe tévedt. Céltalanul bolyongott, elfoglaltságot kutatva, mert a falusi gyerekek nem fogadták be maguk közé.

Amikor az ágak összehajoltak Isaac mögött a "vad asszony" ahogy a falusiak hívták és ahogy apja is emlegette, előbukkant az ősi fák közül. Isaac csak állt és nézte őt. Gyömbérszínű hajában szines virágok tarkállottak, arca mint a barack, szemei ​​zöldeskék tavakra hasonlítottak. A mosolya pedig meglepően gyengéd volt.

- Gyermekem, te mit keresel erre? Eltévedtél?

A kérdése kíváncsi, meleg, anyai féltéshez hasonló volt. Olyan, amit Isaac szinte sosem ismerhetett.

És a fiút olyan erő és azonnali bizalom vonzotta a titokzatos nő irányába, amit nem tudott mivel magyarázni.

Az asszony, aki a falu számkivetettje volt, akit boszorkánynak bélyegeztek, olyan okokból, amiket Isaac sosem értett teljesen, finoman kézen fogta és a kunyhójába vezette. Leült vele a tűz mellé és friss gyümölcsökkel, forrásvízzel kínálta.

- Azt hiszem tudom kik a szüleid. Emlékszem az édesapádra és az édesanyádra.  

A szavaitól forróság nyílt ki Isaac mellkasában. Az asszony viszont nem kérdezett, csak ült és úgy nézett Isaac-re, mintha csakugyan értékes lenne, nem csak egy igyekvő, de apjának mindig csalódást okozó, gyenge, semmirekellő, szánalmas árnyék.

A nő kunyhójának megnyugtató félhomályában Isaac úgy érezte biztonságra lelt kissé, nyugtalansága ami örökösen emésztette belül, halványodni látszott. Valaki mellette volt és nem szidta dühösen, vagy rángatta agresszíven. 

A lelkében hallgatásból és fájdalomból épült gát egyszerre megrepedt. Isaac beszélni kezdett. Remegő, akadozó suttogással kiöntötte a szívét. Helytelennek hitt képzelgéseit, mardosó magányát, a tetteit amiket a fantáziák és egy mélyről születő ösztön késztet, a büntudatát és végül az öreg molnár erőszakoskodásának gennyedző sebét, emésztő szégyenét.

A nő rezzenéstelen ábrázattal hallgatta, nem szörnyülködött, de nem is ítélkezett. És ez az elfogadás Isaac számára a mindenséget jelentette. 

- Köszönöm, hogy elmondhattam.

Fakó arca hálától, élénk kék szemei könnyektől fénylettek. Akkor vette észre, hogy az asszony tekintete is homályos.

- Az a férfi...jól ismerem, kérlek vigyázz vele!

Kezdte, a száraz falevelek hangjánál is halkabb hangon.

- Gonosz...De egyszer biztosan bűnhődni fog!

Majd bevallotta saját gyermekkori történetét a molnárral, ami kísértetiesen egyezett azzal, amit Isaac is átélt. És aminek emlékképei még mindig a fiú elméjében égtek. 

Hogy is felejthette volna el? A malom, a sűrű napsütés, a párás levegő, a hasztalan menekülés és sikolyok, zihálás, erős kezek, a mindent széthasító fájdalom, majd üresség, sírás és a vér ami végigfutott a lábain, beivódva a ruháiba (az apja később gondatlannak nevezte és megszidta Isaac-et, amiért vérrel összepiszkolta a holmikat).

A nő vallomása után zavart, méla csend terült el a kunyhóban, csak a tüz ropogott.

- Eljöhetek legközelebb is?

Kérdezte egy idő múlva félszegen Isaac. A tűznyelvek imbolygó mintákat vetettek a sírás miatt maszatos arcára. Életében talán először nem érezte egyedül magát. Az asszony bólintott, Isaac pedig boldog volt. Azon az éjjelen a nőért is imádkozott, holott még a nevét sem tudta. És megfordult a fejében, hogy odaajándékozza neki a rózsafüzért, amit Constance nénitől kapott, mikor az apja eljött érte és magával vitte. Vajon elfogadná tőle? Isaac úgy hitte, az erdőben egymagában élő asszonynak mindennél nagyobb szüksége van az Úrra.

Amikor pár nappal később megint találkoztak, igazi ítéletidő tombolt, hideg eső ömlött és villámok szaladtak át a haragos égbolton. De a kunyhóban melegség és barátságos tűzfény fogadta. És az asszony most is mesélt. Azokról az apró sérülésekről, amik láthatóak voltak rajta, az arcán, a kezén. Elmondta, hogy a sebesüléseket akkor szerezte mikor a falusiak éles szerszámokkal kikergették őt a faluból azzal a váddal, hogy pokoli erőkkel játszik össze. Azt is elárulta, hogy a férje terjesztette el hogy ő boszorkány, miután évekig tartó házasságuk után sem esett teherbe és emiatt meg akart tőle szabadulni.

Majd beszélt más férfiak kegyetlenségről és arról, hogyan pusztították el a lelkét azok az emberek, akik most kerülték és átkozták.  

Váratlan mozdulattal széthúzta a ruháját és felfedte üldözésük nyers, kifakult nyomát, egy hosszú, már gyöngyházszínű gyógyult heg képében.

- Ebbe majdnem belehaltam. 

Mondta szomorú mosollyal.

- De az Isten végül meghagyta az életemet.

Isaac összeszorult szívvel félénken nyújtotta ki a kezét és megsimította a nő hasát, ahol a szúrt heg éktelenkedett. Ujjait nagyon gyengéden vezette a seb halvány szélein. A nő bőre rózsaszín volt, puha és meleg, emlékeztetve a fiút a fantáziájában élő, kavargó képekre, amiket az ágyán fekve maga elé vetített, ha azokra a vígasztaló érzésekre vágyott. 

A szíve úgy vert, hogy biztos volt benne az asszony is hallja. Reszketve fújta ki a levegőt, a homlokán hideg verejték csillogott. 

- Ugye hiszel nekem, hogy nem vagyok boszorkány?

Kérdezte hirtelen az asszony.

- Persze!

Vágta rá Isaac. A hangja rekedt volt valamitől, amit nem tudott meghatározni. 

A nő keze ekkor Isaac ujjaira csúszott, sürgetően lenyomva, mintha egy kicsit még ott akarná tartani magán az érintést. 

És Isaac boldogan hagyta ezt, az arca elpirult, türelmetlen szikrák pattogtak a bőre alatt, forróság támadt a hasában, és az egész lényét ismeretlen hőség nyelte el, de ez cseppet sem volt rossz érzés.

- Soha ne hagyd, hogy az ítéletük határozza meg az értékedet! Te sokkal több vagy annál, mint amit a molnár tett veled és több vagy annál, mint amit az apád feltételez! 

Az asszony másik keze pehelykönnyedén súrolta Isaac a karját, hosszú hullámos hajtincsei lágyan meglibbentek, ahogy közelebb hajolt. Az illata mint a lángok, az erdő, a zápor. Az otthon. Isaac egy másodpercre elveszett benne. Azt kívánta, bárcsak örökké ezt érezhetné! 

-Az Úr nem a hibáidat, nem az útkereséseidet, vagy esendő emberi vágyaid miatti kétségbeesésedet látja, hanem téged! A szívedet! Ami gyönyörű és jó. Hiszen még rólam is feltétel nélkül elhitted, hogy nem vagyok boszorkány...

És mosolygott, a szavai, pedig gyógyírként hatottak Isaac sebekkel borított lelkére, beragyogtak a félelem és a megbánás köveiből felhalmozott fal repedéseibe. És ettől egy egészen kis ideig ő is elmosolyodott.

Isaac az esőáztatta naplemente színeivel kisérve indult a falu felé, könnyedebb léptekkel, amerre nézett, az eddigi szürkeséget hirtelen üde zöldes csillogás öntötte el.

A ház kihalt volt mikor belépett, az apja nem volt otthon. A kandallóban parázslott a tűz, a férfi bibliája szétnyitva az asztalon, a gyertya mellette pislogott. A konyhában a kenyér és egy darabka sajt volt kicsomagolva. Isaac nem tudta hol lehet az apja. Talán a templomban, talán a kocsmában, vagy fontos dolga akadt. Nem kezdte keresni, csak várt. 

Törékeny, emlékektől teli béke telepedett rá. Szemei a szentirás nyitva hagyott lapjaira szegeződtek: 

"Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel!"

Isaac órákig virrasztott ébren, végül elaludt és mikor ajtócsapódás zajára eszmélt fel, látta, hogy a hajnal fényei szűrődtek az ablakon. Kiugrott az ágyából, ahol a tegnapi esőtől nedves ruháiban feküdt. Az apja akkor botorkált be a házba. Sárral fedett ruhában, kócosan, megrendült, összetört tekintettel. 

- Mi történt?

Isaac hangja megremegett látva apját.

- A molnár...

Lehelte a férfi tapintható félelemmel, ami beszorult a ház falának minden kis részébe.

– Nyoma veszett…Egész éjjel kutattunk utána a falusi férfiakkal. Az imént találtunk rá az erdő mélyén vérbe fagyva. Vadállatok végezhettek vele...Az Úr kegyelmezzen a lelkének!

Isaac meghökkenve bólintott.

- Ámen...

Hideg rettegés hasított a gyomrába és hányingere lett. Dermedten nézte ahogy apja lerúgta sáros csizmáját és a székbe rogyott maga elé meredve és mire Isaac hozott neki egy bögre teát, már aludt. 

A fiú ekkor belső késztetéstől fűtve kirohant a házból, de nem a falu központja irányába, hanem az elhagyatott erdei kunyhóhoz. Kifulladva, izzadtan és lángoló tüdővel torpant meg az ajtónál, ami résnyire nyitva volt. Isaac benyitott. Némaság fogadta, csak a porszemek járták táncukat a narancsos fényben. A gyümölcsökkel teli tálak, a vizes kancsók sehol sem voltak, a tűz is kialudt. 

Az asszony akit az egész falu gyűlölt, mert azt hitték róla a sötétség vezérli, a semmibe veszett. Mintha soha nem lett volna itt, csak a fafüst, száraz virágok szirmai, a vadnövények illata maradtak utána. És Isaac számára érintésének, társaságának fájó hiánya.

Döbbent, könnyes hitetlenség és néma kérdések lebegtek a levegőben, amire feleletet már nem adott senki.

Visszajön valaha? Miért ment el ilyen gyorsan? És mi lett valójában a molnárral?

***

- Nahát ez egész érdekes...

Gondolta Abaddon az újabb életképet látva.

- Jobb, mint a sok ostobaság a tv dobozban.

Állapította meg apatikusan.

- Végülis a molnár azt kapta, ami jár neki. És ez a sápadt, haszontalan, ájtatos halandó...Ő is kapott pár nap törődést, amiért úgy sóvargott. És még valamit...

Isaac most felszínre törő pillanatai összezavarták és egy kis irigységgel töltötték el Abaddont. 

- Elégtételt kapott minden sérülésért, minden fájdalmas lélegzetvételért, minden durva érintésért, az összes csepp kiontott vérért. 

Ez abszolút.

Ez elvitathatatlan.

Folyt.köv...

Értékelés és elmélkedés

Nos igen a bulika...
Nem volt valami fergeteges szerintem.

Bekezdésekbe szedtem nagyából mi merre hány méter volt.

- Időjárás: pokoli hőség vt aznap, minimum 35-36 fok kb., ráadásul arról volt szó hogy délután elég kimenni, de aztán már 11-től kint dekkoltunk, mivel híján voltunk a fuvaroknak, el kellett jönni fater egyik haverjának a kocsijával, aki volt olyan aranyos hogy kihozott bennünket. Én barom fekete háromnegyedes gatyában olvadtam szét-pasim tanácsára a sötét felsőmet szürkére cseréltem legalább. És a körömlakkom, amit reggel felkentem, melegtől az első fél órában leolvadt, ilyen undorító folyós állagban.

- Család: Apám elveszett a temérdek vendégek körében, így vele kb. annyit beszéltünk hogy átadtam az ajándékot, mire ő azt mondta már egyszer odaadtam. Pedig nem. Hugi meg mindegyik vendéggel überkedves volt, nevetgélt, csevegett, kínálta minden jóval, ez valszeg annyi engergiát kivett belőle, hogy a közelebbi rokonokkal már nem tudott negyed ennyire szépen bánni. Velem speciel azon kívül hogy jéghideg stílusban leosztotta mit tegyek (mosogassak-amit magamtól is tudtam amúgy) egy szót nem beszélt, átnézett rajtam mint az üvegen, és azt az asztalt, aminél én ültem a pasimmal kerülte mint a leprát. A pasija detto ilyen "jó arc" volt, később jöttek a vendégeik hugi barinője a pasijával, a srác még az elején jött volna dumálni hogy milyen meleg van satöbbi, de szerintem le lett állítva vagy passz, mert egy idő után feltűnően elhallgatott.

- Vendégek: Apám több olyan delikvenst meghívott akiket kb. akkor láttam először, vagy 15 éve nem találkoztam velük. Akiket ismertem őket hugom elszórakoztatta, így egy részükkel egy szót sem beszéltem, olyan is volt aki köszönni sem köszönt, hiába köszöntem rá, csak bámult mintha 4 fejem lenne. Olyan, akivel érdemi beszélgetést folytattam, kb. kettő darab ember volt. Fater egyik haverja, ő aranyos, de rohadt ritkán futunk össze, de ha igen akkor mindig váltunk pár szót, szóval ő adott puszit, kérdezgetett, mondta hogy le vagyok fogyva (chhh ugyanmár). A másik-nem hiszitek el-de az Erika nevű spinkó volt. Tudjátok akiről írtam múltkor. A gyerekeivel jött, vagyis a két fiatalabbal (mint kiderült 3 gyereke van, a legidősebb, orvos vagy annak tanul és Debrecenben él a barátnőjével). A nagyobbik lány Melinda, a pasijával jött (egyikük sem vt különösebben szimpi), de ők nemsokára le is léptek), a Mercike meg picsanaciban és topban futkorászott ott mint a mérgezett egér. Az Erika szerint is le vagyok fogyva (mert állítólag ő emlékszik rám, régen míg kicsi voltam többször jart nálunk, meg apám mutatott képeket is amin én még nagyobb súlyú voltam), és azt mondta szép a hajam, de ezt már végképp szkeptikusan fogadtam. A sült bolond nő (aki mellé még gonosz is tudjátok Madame Gulyáskrém, Lady Elmezavar vagy mittudoménmár minek hívtam)az meg egész garden parti alatt rá volt gyógyulva apámra egy métert nem ment el tőle pf...agybeteg...Ja Tinimami özvegye (ezt de fura leírni) is ott volt.

- Rovarok: Nagy pacsi magamnak, mert bár volt darázs rendesen (vagy 4 fajtát láttam), mégsem jött elő a fóbiám.

- Zenék: nem is nagyon voltak, néha beraktak valami bénaságot, de inkább beszélgetés volt.

- Kaják: Azok legaláb jók voltak, bár a hőség miatt nem nagyon ettem. Volt pörkölt, sült hús, két féle köret, tócsni, pogácsa, sajtos rúd, rétes, zserbó, volt egy túrós/narancsos és egy csokis torta. Voltak piák is, bor, pálinka, whisky, sör. De én csak gyümölcsös sört ittam és ásványvizet, nem igazán vágytam szeszesitalra ilyen kánikulában.

- Pasim: Hogy hogy nem és ez a világ hetedik csodája, de most ő sem volt botrányos mivel ugye nem ivott csak sört de abból is keveset. Szerecsére este 6 után aki hozott minket haza is fuvarozott. A fejem már akkor eléggé fájt, szerintem megsütött a nap, nem sok árnyék volt arra.

Összességében erősen közepes összejövetel volt, fura, érthetetlen viselkedésekkel, bazinagy meleggel, finom kajákkal, langyos hangulattal. Szóval nem sírom vissza, elég is volt. Jó hogy túl vagyok rajta.

A héten még végig helymentes vagyok. Eddig nem sok értékelhetőt csináltam, pár banki és postai befizetést leszámítva. Kacérkodom a hajfestéssel, bár még hajfestéket sem vettem. Nincs kedvem sok mindenhez. Elért a nyárvégi hangulat, úgy hogy talán még nyári hangulatom sem volt. Tesómék péntekig nyaralnak valahol Csongrád-Csanád megyében, apám is most valami éjszakai horgászaton van, én meg egy röpke vonatos utat kivéve, sehol sem jártam (és már nem is fogok mert pasim hétvégén is dolgozik, mivel csütörtökön megy meccset nézni a fővárosba). Így ez a nyár sem hagy bennem maradandó nyomot és ráadásképp gyorsan is eltelt. 

Úgy volt hogy a héten megejtjük a nagy közös találkozást A., Á., meg én, de A. már vasárnap szólt, hogy nem tud szabadnapot kivenni, Á. meg közölte a feltételeit, hogy ő csak heti két nap érne rá, de akkor is csak késő délután ha a pasija kecóját rendbe vágta, meg ilyesmi. A délelőtt nála szóba sem jöhet, mert ő nem szeret korán kelni. Szóval döntsem majd el, aztán mire irtam volna valamit, ő megelőzött, mert egy messenger üzenetet küldött, hogy tegyük át máskorra mert közbejött neki valami. Visszairtam, hogy oké és igazság szerint megkönnyebbültem, mert abszolút semmi kedvem nem volt most ehhez (gyanitom neki sem).

H. meg akkor csörgött ezerrel, mikor a kerti partin voltam és a mobilom a házban volt, így nem hallottam mikor hívott. Másnap írtam neki hogy mizu, de azóta sem válaszolt.

Ezt a klipet meg feldobta a yt és emlékeztem hogy már lattam, és hogy valami durva, szomorú története van. Most újra megnéztem, rendesen megrázó volt, sírtam rajta. Mark Pellington az egyik legjobb rendező (ő rendezte pl. örök kedvencemet a Pearl Jam Jeremy-jét is).

Almaszósz meg csirkemell

Tudom, extra gáz a holnapi ebéd tervezetet címnek adni, de jobb nem jutott eszembe.

Láttam a Szép csendben c. magyar filmet és jó, bár elég durva a téma.

Volt még egy pókos (a mobilom poklos-ra javította...hát jahh...) kalandom, amit valamivel jobb idegállapotban viseltem és oldottam meg valamiért (lelkierő 4eva). De azért még kiborított és tré volt utána a gyors szívverés és a pánik.

Abszolút vége a nyárnak. Ez már tény. Pedig a nap még süt, az emberek rövid ruhákban járnak, fagyiznak, de mindenki tudja, hogy ennyi volt.

A hely is végnapjait éli, idén bezár. Most már komolyan. Én meg csak bénultan szemlélem és fogalmam sincs, mihez kezdek. 

Az álláshirdetéseket böngészgetem, de rémisztő hogy kb. csak kereskedelem és vendéglátás van. Mondjuk nem véletlen, ezek a legszarabbak és ezektől ég ki leghamarabb az ember.

Persze anyám mondja, hogy jaj, kössek kompromisszumot, nem olyan vészes az és biztos találok majd egy helyes kis boltot...Csakhogy én semmilyen boltot nem akarok találni! Voltam kereskedelemben, szörnyű volt. A mentális egészségem tiltakozik ezellen. 

Azon agyalok, tanulni kell, nincs mese. Épp J.-vel vitattuk ezt messengeren. Ő mesélte, hogy N. is most végzett valami gyermekgondozó tanfolyamot, mert váltani akar. Húgomnak két diplomája van, A. is diplomára gyúr. Nekem is be kell vállalni valami képzést. Mondjuk valami normálisabbat.

Egyrészt, sosem tudhatom az lesz e az, ami én vagyok és ami boldoggá tesz. Másrészt, míg tanulok legalább lekötöm magam és nem idegeskedem. 

Szóval majd elsétálok a munkaügyibe, hátha indítanak tanfolyamot. Láttam jókat amúgy, de azok messze vannak (értsd több száz km utazgatás) és önköltségesek, olyan árban, amit én nem tudnék megfizetni.

Pasim melóügyében jövőhéten lesz fejlemény. Akkor lesz a próbamunka és akkor tárgyal a főnökkel az anyagiakról.

A hétvégén fater szülinapját ünnepeltük volna, de sztornózva lett, mert apám lebetegedett, belázasodott, fájt mindene és mindenhol kiütéses lett. Ma délelőtt az anyámmal vívott harc után végre elment az orvoshoz, ott azt mondták valami vírusos ízé és kapott rá cseppeket, meg rázókeveréket a kiütésekre. 

A b.day partit meg átrakták jövőhét szombatra és akkor már egyben anyám szülinapját is megtartjuk. 

Á. is írt, hogy jövőhéten nyaralni van a szüleivel és majd ha visszajöttek ír és megbeszéljük mikor találkozunk. 

A. továbbra sem jelentkezett, pont múltkor olvastam a régi e-maileket amiket váltottunk. Akkor még gyakran összefutottunk és heti szinten írtunk is egymásnak. 

Most ez nagyon nincs így. Évek óta nem láttam és írni is csak kb.  kéthavonta írunk. Pedig anno őt tartottam a legeslegjobb barátnőmnek. Fordítva, nem tudom ez így volt e, mert amikor pl. a középsuliban összejött az egyik osztálytársunkkal, minden barátnőt beavatott, Á.-t, B.-t, a másik B.-t, sőt Á. akkori pasiját G.-t is, csak engem nem és erre az volt az indoka, hogy nem bízott bennem, mivel én akkor együtt jártam Aputesttel és szerinte ezt biztos elmeséltem volna neki is...

K.-val szerdán váltottunk pár sort, múlt héten a pasijával volt Franciaországban.

Sajnos (vagy nem annyira) Z. már totál eltűnt a képből, utoljára talán júliusban volt a messengeren és írtam ugyan neki, de semmit se reagált rá. Jófej nő volt alapból, meg vicces, de aztán jött a kovid és begőzölt. Lett egy nagyméretű oltásmániája és nyomta nekem is az agresszív vakcinakampányt.

A gyakoris csaj is végleg kámforrá vált, de van újabb gyk-s levelező társ, Alex a szomszéd megyéből (legalábbis ezt írta) és tök normális (eddig) semmi perverz beszólás vagy creepy megjegyzés, meg nem akar találkozni sem. És nem politizál. De időjárásról, hobbikról, mindennapi életről el lehet vele csevegni. Ami nem utolsó szempont.

Meglett a vérvételi eredményem. Megint vashiányom van kicsit, vagy még mindig, szerintem nagyon el sem tűnt. Pedig szedek vaskészitményt, már ha nem felejtem el.

A héten akartam kérni a kardiológiára időpontot, de azt mondták be kell mutatni a beutalót. Viszont fél év a várólista. Egy beutaló meg három hónapig érvényes. Szóval lejár mire bejutok. Na jó...majd erre visszatérek később. Ha beindul az ősz. 

Uhhh...most még nem vagyok az őszre kész. Még magamhoz ölelném inkább a nyarat.

Kedves nyár, szeretném ha maradnál. Kedves nyár, azt hiszem hiányozni fogsz.

Elmúlt éjjel R.-el álmodtam, hogy mentünk bulizni. Biztos köze van ennek ahhoz, hogy tegnap volt a szülinapja.

Az augusztus 20. átlagos volt, főzéssel, mosással és tv nézéssel töltöttem. 

Aztán délután írt messengeren nagynéném (aki aranyos és akit kedvelek, nevezzük Cukinak), hogy ha otthon vagyunk akkor este a fiával Scooby-val beküldi a nagyszülők új síremlékének az árából az ő részét. 

Rögtön a frász jött rám, egyrészt mert rég láttam Scooby-t, másrészt nem akartam ide a lyukba beinvitálni, mert úgyse tudtam volna mivel megkínálni és nem is akartam égni a shithole botrányos kinézete miatt. 

Emlékszem, mikor még tinik voltunk és Scooby szakmunkás sulis vt, egy ideig rendre bejött hozzánk enni és inni és órákig ott dekkolt, mondván hogy nem megy a vonata. Ezt heti 3x kb. megcsinálta. De aztán mivel előfordult, hogy senki sem volt otthon, egy idő után leszokott róla (később a húga Szendike is eljátszotta ezt, sőt ő néha még éjszakára is maradt).

Aztán este jött Scooby, kimentem elé a lépcsőházba és aranyos volt, puszit is adott meg pár szót dumáltunk. Kérdeztem, hogy bejön e (pls mond hogy nem!), de nem élt a páratlan lehetőséggel, mert reggel 6-tól este 6-ig melózott és haza akart menni pihenni, így sietett a vonathoz. Csak átadta a pénzt és ment is. 

Utána agyaltam, hogy Scooby amúgy nem rossz arc és kisgyerekként még tök jó volt, mert gyakrabban találkoztunk, most meg kb. ilyen alkalmakkor.  

Kár, hogy van egy csomó unokatesóm és másodunokatesóm és egy részük csak a facebookon ismerős, másik részük még ott sem. És van olyan is, akit sose láttam, mert külföldön született.

Húgom hozott 2 zsák ruhát, így elkezdtem megint a szekrény felszabaditó hadműveletet, hogy a zsákban lévő cuccnak helye legyen. 

Hozzáteszem semmi kedvem ehhez és az  allergiámat is előhozza.

Ma reggel meg vérvételre mentem. Mert még nyár elején kértem beutalót és már majdnem lejárt. 

Az eső persze szakadt ma reggel, meg hideg is volt, el is áztam, de azzal vigasztaltam magam, hogy ilyen nyomi időben biztos nem lesz tömeg. De egy nagy frászt! Több mint ötvenen  voltak előttem. De ha már ott voltam, végigvártam a sort, így legalább ezt is letudtam.

Apám meg anyám szerint depis és ismét a pofátlanság koronázatlan királynője vagyis Tini mami felől fúj a szél. Mivel nincs zséjük mert a csaj anyja táppénzen, Tini mami és a pasija nem dolgoznak és már lassan kikapcsolják náluk az összes közművet, gondolom újra fatertól kuncsorogna. Ja meg bement a kórházba, mert hogy rosszul van, de elhajtották azzal, hogy esetleg kevesebbet kellene inni...agyrém a nő. 

Csak a kislányát sajnálom. 

És nagyon bízom benne, hogy apám esze a helyén és nem kezdi el a Tini mammert ajnározni és pénzelni újra.

És pasim úgy tűnik bevonzotta az álommelót magának, mert felkérték,hogy csatlakozzon egy brigádhoz, ahol főleg könnyűszerkezetes faházakat csinálnak. És amióta a pasim a Gerendák királyai c. műsort nézi (abszolút rajongója lett), nagyon bejönnek neki ezek a faházas munkák. Én ezerrel drukkolok neki. 

Napraforgás

Yeyyy reggel a buszon belefutottam az általános iskolás énekkar tanaromba és felismert, meg köszönt. Pedig ezer éve voltam már általános sulis. 

Húgom múlt hét pénteken volt az osztály összeröffenésen. Azt mesélte messengeren, hogy klassz volt, de a fele osztály hiányzott, plusz egy tanár se jött el. Jó, már többük meghalt, de azok is távol maradtak, akik élnek és meg lettek hívva.

Nosztalgiáztunk is egy sort a régi időkről. Megegyeztünk, hogy azért több volt a rossz, mint a jó és hogy elég béna (romhalmaz, penészes, elhanyagolt) sulink volt, tele idióta tanárokkal és még idiótább diákokkal.

Egy alternatív univerzumban egy pillanatra elgondoltam, ahogy az én volt osztályom is csinálna egy ilyet. Én pedig elmennék és fölényesen a szemébe néznék annak a két majomnak, akik piszkáltak éveken át.

De aztán arra jutottam, semmilyen szín alatt nem mennék, kíváncsi ám rájuk a franc. Gabika elvileg sitten ül és rohadjon rá a lakat. A másik rohadék a Zolika sem a városban él szerencsére. A többiek sem kimondottan érdekelnek. Szörnyen tré osztály volt.

Valaki napok óta csörgetget egy 30-as számról, tiltottam, de csak kapom az sms-t, hogy hívott, így számkijelzés nélkül visszahivtam, ki a bánat az. Egy pasi vette fel és tök olyan hangja volt, mint a Szexmániás exemnek. Egyszerre kaptam gyomorfájást és erős szívdobogást, rossz értelemben. Gyorsan le is raktam. Valszeg ő lehetett és mivel a régi számával nálam ezer éve le van tiltva, elképzelhető, hogy új számmal támad. Azaz támadna...

Írtam Á.-nak pár napja, hogy bocs, amiért nem találkoztunk nyáron, holott terveztük, meg hogy pótoljuk majd. De még meg sem nyitotta. Gondolom, haragszik, btw ő sem írt egy sort sem, hogy találkozni óhajtana, pedig hetente többször jön a városba a pasija kecóját takarítani. Amúgy tényleg nem volt kedvem Á.-hoz, pedig kedvelem, de valahogy nem voltam ráhangolva. Viszont ha írt volna ezügyben, biztos ráveszem magam. 

H. is hívott, de csak röviden, semmi különöset nem mondott.

Olvasni kezdtem egy fanfictiont, ami jól indult, ám kiderült, hogy a férfi főszereplő egy arrogáns pöcs. A női főszereplő meg túlzottan romantikus azok után is, hogy a pasi már a randijuk első 5 percében rámászott.

A szombat nagyon klassz nap volt! 

Voltunk kirándulni. Igaz délután indultunk a hőség miatt. Gondoltuk, hátha enyhül, de nem lett jobb és a vonaton sem volt klíma.

Úticélunk egy kb. 50 percre lévő város volt, már jártunk itt és szeretjük. Sétáltunk, ittunk automatás kv-t és ettünk fagyit egy szuper fagyizóban. Ráadásul akkora bitang adagokat adtak, alig bírtuk megenni. Én kekszes sajttortásat kértem, pasim meg is jegyezte, hogy mekkora egy ínyenc vagyok (hahaha), ő eper/görögdinnye kombót evett és a mennyisége miatt megharcolt vele. Meg ugye olvadt is a fagyi ezerrel a meleg miatt. 

A város tök kihalt vt. Csak pár ork strandolt a szökőkútban. De amúgy csend és nyugalom uralkodott szerte-szét.

Rájöttem, hogy én simán ide költöznék. Nem rosszabb, mint ahol élek. Csak hát egyelőre ez lehetetlen. 

De hamarosan (2026 november asszem) lejár a hitelem és remélem pasimat is meggyőzöm, hogy lépjünk le.

Hazafelé még inkább melegebb volt, a saját izzadtságunkbam lubickoltunk. És ki is tikkadtunk, mivel az ásványvizünk is elfogyott félúton. 

De mindezek ellenére én jól éreztem magam és meglehetősen savanyú képet vágtam, mikor a vonat befutott az itteni állomásra.

Asszem én folyton csak utaznék! Vagyis nagyon sokszor. Csak hagynám, hogy vigyen a vonat jó messze innen...mert akkor vagyok szabad. És imádom.

Olyan kár, hogy vége lassan a nyárnak! Még úgyis, hogy csak kétszer utaztunk. És szomorú, de egyetlen sztorit sem írtam. Nem tudom mi van, de totál írói blokk jellemezte ezt a nyarat. 

Tétlenség

És már itt az augusztus...szélsebesen robog ez a nyár is. 

Múlt héten rock fesztivál volt szokás szerint. A Facebook be is dobta nekem az egyik fotót, ahol többek közt Mr.Népszerű feszít a mociján az öreg nőjével chhh...

Nekem is beköszöntött a hely mentesség. Egyelőre csekkek befizetésével és más hivatalos dolgok intézésével.

Megírtam a litàniát a csövesbánat katasztrófavédelemnek is. Ma dobtam be a postaládába. 

Másfél oldal lett, de ugyanazt írtam mint a tavalyi e-mailben. Mivel semmi sem változott. Továbbra sincs pénzem a hülyeségeikre, egy falat szétvertünk, de többet nem fogunk. Találjanak ők ki valamit. Nekik a fontos. Én köszi, de jól elvagyok a kéményajtójuk nélkül is.

Írnom kellene Á.-nak, hogy találkozzunk, amíg ráérek, már egy hónapja kellett volna, de nem vitt rá a lélek. Mondjuk ő sem írt, így véleményem szerint neki sem annyira létfontosságú.

A. most nyaral a pasijával, de szerintem vele sem jön össze a találkozó. Évek óta csak mondjuk.

H. el van tűnve ismét. Lehet majd a házuk felé sétálok jövő héten, hátha ajtót nyit. 

K. írt messengeren és fura kérdéseket tett fel. Pl. mit szólna a pasim, ha megcsalnám, adna e új esélyt nekem. Vagy hogyan építeném újjá az életem meg ilyenek.

Öhhh...ez kicsit zavarba ejtő. Lehet látott valamit a csillagokban? Ő hisz az ilyesmiben.

Szerintem amúgy-és ezt meg is írtam neki- pasim valószínűleg szakítana és odébb állna, ismerem és túl büszke természet, tuti nem könyörögne hogy folytassuk és nem igen adna új esélyt.

Arra nem igazán tudtam válaszolni, hogy kezdeném újra az életem szingliként.

Sosem szerettem egyedülálló lenni, szerencsére (vagy épp nem) soha nem is volt az, hogy évekig az lettem volna.

A buszon találkoztam apám egyik hugával. Ő cuki, szeretem, csak vidéken él és ritkán látom, de szokott messengeren  üzenni. Mikor műtöttek utána is érdeklődött mi újság velem. Sajnos már csak akkor vettem észre, mikor majdnem leszállt, így csak pár mondatra futotta. Ősszel műtik, arra készül most. Amúgy se könnyű neki, a fia házában lakik, úgymond megtűrt személy, mert özvegy és rokkantnyugdíjas. Az uncsitesóm nevezzük Scooby-nak mert engem rá emlékeztet (régen füvezett eléggé és ettől vagy nem tudom mitől, kétszer annyi idősnek néz ki, pedig 2 évvel öregebb nálam) meg pár éve odacipelt egy nőt, aki gyorsan átvette az uralmat és nagynénémet terrorban tartja állítólag. Van a nőnek egy lánya, aki szintúgy ilyen jómadár és akit ha nem a zsaruk kerestek, akkor terhes volt, így 19 éves korára már két gyereke van, akiket az apai nagyszülőknél helyeztek el. Tökre sajnálom nagynénémet, mert jobbat érdemel, de mióta a férje meghalt, anyagilag csődbe van, így nincs sok választása hol él és kikkel.

Remélem egyszer rendbe jönnek a dolgai. 

Fater szüleinek a családi sírja miatt is balhé van. Az álnéven futó rokonok (már volt róluk szó régebben) egyeztetés nélkül csak megcsinálták a drága sírkövet, így mindenkinek fizetni kellene a rá eső részt. Ami érdekes lesz, mivel apám négy tesója közül a két nagynéném özvegy, rokkant és erre tuti nem futja nekik. 

Húgom osztálytalálkozóra megy hamarosan. Egy fancy étteremben lesz és állítólag az osztályból mindenki ott lesz (kivéve azt a srácot, aki pár éve autóbalesetben meghalt). Sokan külföldről vagy az ország másik feléről jönnek. Okés, huginak jobb általános sulis osztálya volt, mint nekem. 

Én fix hogy soha, de soha nem mennék el egy ilyenre. Nem akarnám látni  azt a pár rohadékot, akik a szemétkedesükkel pokollá tették nekem azokat az éveket. 

Egyik asszem sitten van (vagy volt) sikkasztásért. Haha Gabika, már általánosban is egy sunyi patkány volt.

A másikból meg egy szteroidoktól felfújt tetkós pöcs lett, aki a plázacica nője zsebkutyájával pózol a fb-n. Zolika annak idején is egy idegbajos problémaforrás volt, aki órákon gyakran balhézott, asztalt borogatott és a tanárokat is fenyegette, meg azzal menőzött, hogy bármit tehet mert az apja rendőr...

Mára egy igazi díszfasz vált belőle, egy időben erre lakhatott, mert párszor láttam, de az mar jó pár éve volt és azóta hála égnek elkotródhatott.

Brrr...régi sulis évek...

Hagyjuk is. Nem akarom, hogy elragadjon a sötét idők nosztalgikus vonata. Már csak azért sem, mert holnap kirándulni megyünk.

Reménykedve és izgatottan várom.

Kurta, zaklatott és rosszkedvű

Dögmeleg van és brutál lassú a hét és sok jó dolgot nem hozott magával. Vagyis hát a hét eleje igen, mert a városban belefutottam a hely-ről K.-ba és vele mindig olyan jókat dumálunk. Most a pasija is vele volt, vagyis az exe, vagyis már nem mert kibékültek. Olyan szép pár, illenek egymáshoz nagyon és a pasi is jó fej, sokat nevettünk így hármasban.
Sajnos ennyi volt a jó, mert a többi mozzanat a hétből pfff...Nos igen, itt a szeptember, hello szorongás. Motiválatlanság, sötét hangulat, The used, MCR (stb.) hallgatás, angst ff-ek olvasása, morbid oldalak böngészése (egyik általános sulis osztálytársam-bully volt, engem is fenyegetett párszor-még nyár elején eltűnt, de most már levették a körözést, remélem azért mert épségben meglett). Rémálmaim vannak és három napig fájt a fejem. Kábé ugyanennyi napja alig alszom, mert agyalok a szarságokon, újfent rájöttem, hogy iszonyat csórók vagyunk, kb. a múlt havi számlák negyede van kiegyenlítve és a több  mint harmincezres telefonszámla még sehol, nem beszélve a hitelekről, a bank egyfolytában csesztet, végtelen történet, tudjátok. Annyira deprimáló. Ami ennél is sokkal-sokkal rosszabb, hogy elpusztult a tekim. És fogalmam sincs, mi lelte. Tegnap még evett, még a szikláján napozott, most délután mikor hazajöttem, meg már csak a vízben lebegett élettelenül. Persze bökdöstem, de semmi mozgás, kivettem  a vízből, ernyedten lógott a feje, a lába. Tényleg nem értem. A páncélja nem volt felpuhulva, a szeme sem volt begyulladva (kisgyerekként volt már teknősünk és ők ilyenek miatt távoztak az örök vizekre), szóval nem értem. Létezik olyan, hogy teknős szívroham? Olyat olvastam, hogy kaphatnak tüdőgyulladást, de sem a vize, sem a szoba hőmérséklete nem hideg és ment a lámpája is. Vajon mit csináltam rosszul?! Kár, hogy nem jutott több közös év nekünk együtt, jó fej kis teknős volt a nagyságos úr, utált mindenkit és viccesen fújt, ha megközelítettem, de aztán felismert vagy nem tudom, mert abba hagyta. Annyira szomorú vagyok. Kimertem a vizet az akváriumból, majd még hétvégén a köveket is kipakolom és majd oda adom valakinek az akváriumot (talán Tini mammernek kellene, annak minden jöhet, ami ingyenes, meg ő tart mindenféle jószágot, lehet halat is), ha nem akkor meg kirakom, ha év végén lomtalanítás lesz. Anyám azt mondta, meglep egy új teknőssel a szülinapomon, de rögtön mondtam neki, hogy inkább ne. Nem akarok újabb kisállathoz kötődni egy darabig. Isten veled Mr.Méregzsák! 2013(kb. bár ez kérdéses, lehet pár évvel több is)-2024. Nem felejtelek el! :( :( :(

________ ez nem csak egy vonal, ez a hangulatom

Nehéz rávenni magam bármire is, valahogy nem megy.
Pedig jó pár tervem volt:
- nagyobb ruha mennyiség kiselejtezése, hogy végre kicsit több helyem legyen
- az őszi cuccok kimosása előre
- fanfictionjaim írása, befejezése
- szobadekorálás pár új kép felrakásával
- másik függöny feltevése
- a régi táskám kicserélése egy másikra stb.
- válasz írása A.-nak és a gyk-s csajnak, mondjuk ő találkozni akarna most azért nem sietek írni neki (antiszoc ikonok)
De igazából csak 3 polcnyi ruhát válogattam át, két kör őszit mostam, egy fél fejezetet írtam a Still breathing-be és kb. ennyi. Nem túl sok, de tök enervált vagyok, ha leülök a fotelbe akkor ott is maradok és valami értelmetlenséggel elütöm az időt. Ami viszont rohan és mire észbe kapok, már este van, akkor meg még úgysem megy semmi.
Sajnálom hogy újból vége a nyárnak (jövőhéten hétfőn már fejtágítással kezdünk a hely-en óóóje). Olyan gyorsan elhúzott és naná hogy egy kiránduláson kívül semmi jó nem történt. És nem is fog már, mert pasim még vasárnap is dolgozik. Viszont még nem állok készen az őszre és szívem szerint visszalapoznék még párat a naptárban. Ti is így vagytok ezzel?
A múlt heti fater szülinapi parti egynek elment. Bár apám uccsó percben kitalálta, hogy a telken legyen. Ahova busszal kellett kimászni ami tele volt persze, plusz ezerötszáz fok, mellé még pár km gyaloglás prérin. Yehowww.
Apám elhívta a Tini mamit, aki hálaégnek nem jött el, de kurvára nem is hiányzott onnan, viszont a másik kis vendég  az az ütődött nő az eljött :S örvendeztem is ahogy belibbent a telek közepébe fehér alapon piros virágos ruciban mezténláb (volt szandálkája de azt le is kapta, mert táncolni akart). És rögvest riszálni is kezdett a rádióból szóló zenére, ami jelen esetben a Voyage, voyage volt a Desireless-től (kösssz google). Úgy ropta, ahogy egy félig elgázolt kutya fetrengene az út mentén, de ez még semmi, felkapott két konyharuhát és egy doboz delikátot. A hatás frenetikus volt. Én speciel a döbbenettől majdnem letüdőztem a nullás sörömet. Sajnos a retinánba égett a kép és ezentúl ha ezt a dalt hallom tuti ez fog eszembe jutni.
Tudom, ne kritizáljak. Én sem tudok táncolni. De én nem is akarok XD asszem.
A dancing with the stars-on kívül átlag volt minden. A kaja az jó volt, a gyümölcstorta nekem túl savanyú, a sajtos pogi finom.
Hugom egyszer beszólt, mikor anyám megkérdezte, hogy ő, vagy a pasija hazadobnak e minket, mivel az utolsó helyközi járat már elment. De az volt a válasza, hogy nem mert drága a benzin. Mondta ezt úgy, hogy ezen a héten végig nyaralnak. Amúgy meg kifizettem volna, de hát tőle kb. ennyit vártam.
Végül apám közbenjárására a táncoslábú vitt minket haza, repesztett ezerrel, míg pasim kifejtette neki meg nekem, hogy ő tulajdonképpen tudna arrafele élni. Mire mondtam neki hogy jogsi nélkül ez nem lenne jó buli, mert télen  tök sötétben nem olyan vidám km-ket caplatni oda vissza. Meg amúgy is csak nagyzolni akart, túl kényelmes ő az ilyen ultra külvárosi léthez.

Emotional rollercoaster

Valaki meg fogja nézni az új Holló filmet? Én, mint az első 1994-es Brandon Lee (R.I.P.) főszereplésével bemutatott Holló hatalmas rajongója (és a filmzenéjé is) nem tudnám megnézni. A második részt láttam, de az is akkora csalódás volt, hogy a többit már passzoltam. Szerintem Holló film csak egy van és az az első.

A gyógyszeremtől, amit a nődoki felírt, ver a víz éjjel-nappal, sokszor nagyon fáj a hasam és kissé depis vagyok, máskor meg feldobott (hétvégén már lakasátrendezésen agyaltam-tudom bolond vagyok).

Remélem ha ősszel vissza megyek a dokihoz leállít erről a cuccról.

Augusztus 20.-án, jobb híján pasimmal lenéztünk a térre, láttam. Rocker R.-t. De unalom volt, meg akkora a tömeg (főleg orkok szép számmal, meg sok ukrán akik azt se tudták mit ünneplünk), hogy mondtam pasimnak menjünk egy kicsivel kevesebb emberrel megszórt helyre, mert kezdtem szarul érezni magam ettől a brutális, egymásra torlódott tömegtől. De ez nem jött össze, mert pont kezdődött a tűzijáték és egy tapodtat se lehetett mozdulni. Ott ragadtunk. Egy előttünk álló öregasszony be is találta pasimat, hogy azonnal oltsa el a cigit mert még kiégeti a ruháját. De pasim nyilván nem dobott el egy egész szál cigarettát (ilyen dohányárak mellett cöhh, hova gondolsz csajszi?), a nő még sipakolt kicsit, de utána elkushadt. Viszont soha többet nem akarok ilyen sok embert magam köré. Uh, szörnyű volt.

Szerdától már ment minden a szokásos mederben. Lassan vége a nyárnak ami persze megint egyhangú volt és az én egészségügyi sztorimról szólt nagyrészt, meg alig írtam, de akkor is hiányozni fog. Mert jön az ősz, intéznem kell a műtétet és készülni is rá. Ehhez meg sok kedvem nincs.

A háziorvosból is frankón elegem van, körülményes és sokszor gáz az ügyintézés. Plusz múltkor szükségem lett volna tőle egy papírra amit 2 mp kinyomtatni, de nem tette meg. A réges régi orvos ezt tuti megtette volna és nem faszságokra hivatkozva elhajt. 

Ha nem nyomasztana a műtét árnyéka és lenne türelmem, kideríteni melyik orvosi körzetbe tartozunk eredetileg, akkor valahogy átkérném oda magunkat. De most ez így marad egyenlőre, még ha nem is vagyok elégedett .

Hugomat szeptember 3.-án műtik. Jó neki, hogy mindjárt túl lesz az egészen. Hamarabb is mehetett volna, de jövő héten nyaralnak. És J.-ék is vakációznak, méghozzá többek között azzal a (TERP)Eszter ribivel, akiről már írtam, hogy anno középsuliban hogy tette az agyát és velem is egy tirpák, undok faszparaszt volt. 

J. azt mondta kedves nő és bírja. A húga E. pedig egyenesen imádja. 

Ez szíven ütött. 

Meg az is, hogy láttam milyen apartmanban lesznek. Úszómedence, jakuzzi egyebek...

Hétvégén meg fater szülinapja és még nem találtam ki mit vegyek neki. 

Lehet fogadásokat kötni anyám és tesóm hányszor vesznek össze, pasim mennyire csapja ki magát stb. Téteket kérem most megtenni!

Ráadásul apám meghivja azt a hülye nőt is, akiről már írtam sokszor, hogy egy szarkavaró gazdag gyökér, aki rá akart apámra mászni és ha részeg volt, anyámat vegzálta, meg engem is fb-n. 

Tehát ezt nem nagyon tudom értelmezni, hogy az a nő amúgy minek oda. Durván nem normális és ezt százszor be is bizonyította. Azonkívül anyám és én is rühellem és huginak se nagy kedvence.

Már csak Teen mom hiányzik vagyis nem hiányzik, de a végén még ő is ott terem felrakva az I.-re a pontot. Az lenne csak szép baleset.

Nincs most ehhez energiám.  Legszívesebben feküdnék csak egész hétvégén. 

Bocs, ez a bejegyzés lehangoló lett tudom. 

Hülye hormongyógyszer.

Sok ember rohadék

Ja, azt el is felejtettem leírni legutóbbi alkalommal, hogy felhívtam a nőgyógyászatot hogy készen van e már a hpv vizsgálat eredménye, de az a szemét csivava fejű asszisztens még azt se volt hajlandó elárulni.

Idézem:- Csak nem gondolja, hogy bemondásra ki adok információt?! Kérjen időpontot, aztán jöjjön el az eredményért, ahogy mások is teszik.

Pedig mindösszesen annyit szerettem volna megtudni, hogy egyáltalán elkészült e. Egy igen vagy nem választ vártam. De akkor baszódj meg. Gondoltam erre én és befutottam a kormányablakhoz frissíteni a régi ügyfélkapumat, mert már nem emlékeztem a jelszavamra. Eddig is el akartam ezt intézni, mert az EESZT jó találmány, de nem jutottam el odáig, most viszont a csivava nőci flegmázása felcseszett. Könyörög neki a franc. Istenkomplexusos kretén. Tuti a suliban zaklatták, le volt nyomva és most mások alázásával kompenzálva érzi magát. 

A hpv amúgy full negatív!!! Örültem nagyon neki, főleg úgy hogy az orvos azt károgta, készüljek fel, hogy tuti pozitív lesz valamelyik hpv típusra.

A hosszú hétvége amúgy eddig egyhangú. Pasim még ma is melózik kb. délig. Utána azt beszéltük, levágom a haját. Szóval ma se lesz sok izgalmas program. Talán holnap elugrunk valahova. A tűzijátékot leszavazta, mondván, hogy ő nem kerülgeti a tömeget. De remélem azért valahova elmegyünk. 

Az ősök szombaton kerti partiztak fater telkén. Volt pörkölt, sütik, piák és vagy húsz vendég. 

Köztük a kunyera fekete öves nagymestere Tini mami alias foghíjas Hiénakutty. Addig sírt a szüleimnek hogy jaj hát nyaralni se volt velük, így elhívták a bulira ezt a potyaleső gyökérkefét.

Ott volt még egy másik nő is, akinek pasim pár ève apám közbenjárására csinált valami munkát, amiért nem kért pénzt, erre hálából az asszonyság most jól kibeszélt minket a hátunk mögött apámnak és anyámnak. Pffff...de az ingyen meló az tetszett mi?

A szomszéd is beszólt, mikor tegnap sajnálatos módon belefutottam a lépcsőházban, én a boltba igyekeztem, ő meg szokás szerint kukabùvárkodott és mikor elmentem mellette (köszöntem persze) azt motyogta, hogy éntőlem aztán ő felfordulhat...

Majdnem vissza szóltam neki, hogy azért el kellene gondolkodni, ez miért alakult így, de inkább nem mondtam semmit. Ez az egész nekem nem ér meg egy szót se már. 

Ma meg tök fölöslegesen másztam el a postára csekket fizetni, ugyanis zárva volt. Pedig úgy rémlett, hogy fél napot nyitva van ma is, de benéztem. A város totál kihalt volt, pár csöves flangált csak, meg láttam egy faszit hullarészegen harcolni a bicójával meg egy zacskó krumplival (*O*).

Hazajöttem és még mindig csak 8 óra volt, így hirtelen elhatározással kiselejteztem két polc ruhát, aztán hajat mostam. Most már csak főzni kellene.

És e pillanatban jöttem rá, hogy nincs itthon kávé...

Jajj nemár...

Az élet egy tányér leves, èn pedig egy villa vagyok

Jaj, megint itt a 2317548 fokos meleg. Megint vagy 30 fok van az ólban sajna.

És már augusztus közepe. Villamsebesen hasít a nyár és mire feleszmélek, már vége is lesz.

Pasim közölte, hogy szeptemberben Vácra megy melózni úgy 2 hétre. Ottalvós bulika lesz. Nem örültem persze. Nyomasztó lesz itt a rathole-ban egyedül aludni. De ilyen az épitőpar. Addig kell menni, amíg van munka, mert télen alig akad. 

Még jó, hogy szeptember végéig nem intézem a műtétet. Így pasim is letudja ezt a váci megbízást és ha nehezen gyógyulnék-de nem tervezek nagyon szenvedni-talán kicsit pasim is segít. Bár túl nagy dolgokat nem gondolok bele ebbe, pölö nem fog főzni vagy ilyenek. 

Ah, nem akarok a műtétre gondolni és írni se róla. Húgom intézi a sajátját, Szerintem őt pár héten belül negműtik, de az egy napos műtét. Legalább ő már elfelejti, amikor én még ezen pörgök.

A héten volt H. lányának Larának a szülinapja. Hívtam párszor H.-t, hogy köszöntsem a kislányt, de egyfolytában ki volt kapcsolva a mobilja. Pedig édességet is vettem az ünnepeltnek, amit oda akartam adni neki, de nem úgy hogy váratlanul rájuk török. Messengeren is írtam, elolvasta, de válasz sehol. Szerintem valamiért haragszik, mert július eleje óta nem beszéltünk. 

Pasim szerint majd ősszel újra előkerül, ha szivesség kell. 

Amúgy azt is mondta mèg, hogy pár hete ott ment el H.-ék házánál reggel munkába menet olyan 7 körül és szegény Lara egymagában játszott az udvaron. Fura, hogy H. így kámforrá vált. Mondjuk sajnos a többi barátnő sem hallat magáról többet. Egyedül K. és J., akikkel messengeren írogatunk. 

K. Egy hetet romantikázott a pasijával Párizsban, J.-ék meg holnap valami élményfürdőbe mennek.

Pasim meg hét elején sikerrel haza vágta magát a kocsiban 40 fokban aszalódott szendviccsel, amit a kis haverokkal ettek a Fradi meccsre menet. Utána egy napig itthon volt mert dübörgött a róka móka és a hasmars. De már jól van és remélem megtanulta, hogy nyári hőségben nem eszünk az autóban órákig erjesztett szenyót.

Amúgy persze sajnáltam. 

Ha beteg, viszont akkor nem gyökérkedik.

Ma meg már örülök, mert péntek és hétfőn se kell menni és szerdáig no hely! Így ennek örömére, borsólevest, paprikás krumplit és grízes tésztát fogok csinálni-master chef ikonok XD.

Sétáltam még egyet haza felé menet. Szelfizgettem, találtam klassz helyeket háttérnek, de felidegesített, mert mindig jött valami járókelő. 

Egy nő úgy bámult rám, mintha 8 fejem lenne. Pedig csak egy jó képet akartam, ami az én esetemben extra bonyolult azzal a rémes fejszerkezetemmel. 

Mindenkinek szuper pihentető hosszú hétvégét kívánok!

Miért van az, hogy az unalmas nyarat is elsiratom?

Van annál lelombozóbb, mint amikor vasárnap hajnali ötkor felkelsz és azt hiszed hétfő van és elkezdesz készülődni? Igen, határozottan állítom, hogy van, mikor azt látod, hogy egy százlábú mászik ki a fehérneműs fiókodból!

Bocs, de szomorú vagyok és maga alá gyűrt ez a depressziós nyár vége feeling. Az idő is rossz lett, este vihar volt. Meg olyan borús és lehangoló most már minden. 

Lassan kijelenthetjük, végérvényesen ennyi volt az idei nyár. 

És hiába volt számomra full egyhangú és pénztelen, valahogy mégis hiányozni fog. 

Pedig hát igazán nem csináltam kb. semmit, amihez kedvem és tervem lett volna. Úgy vágytam egy kis Tisza parton való lógásra, utazásokra, esetleg szabadstrandra, de egyik sem jött be és ennek az oka a pénzügyileg igencsak fos, csődközeli állapotunk. 

Meg azért pasim is kényelmes és neki édes mindegy, hol van, foci legyen és haverok aszt csá :/ szóval hiába mondtam, nem akart utazni mondván, hogy neki annyira tré volt az uccsó közös utunk, hogy köszi de nem. 

Hát így jártam. Most jön a bitang hosszú, kietlen tél az ürgelyuk deprimáló közegében, csak a fagyoskodás lesz és semmi sem fog történni, csak napról-napra megyünk majd és jön a hideg és eső és kedvtelenség. Hurrá.

Azért akármilyen volt is a nyár, csak van egy hangulata és vannak dolgok, amiket hiányolni fogok. Pl. Balaton szelet, gyümölcsös sör, bokazokni, kőfestés (yey erről nem is írtam amúgy, pedig akartam, semmi extra, csak utcai kavicsokat gyűjtöttem és ezeket vízfestékkel tettem színesre, már van egy csomó), anyámék macskája, nyári napfelkeltében buszozás, jégkrémezés, a hipermarket parkolóban kávézás pasimmal a betonon ülve, a nyári tv műsorok...egy szóval a szabadság. Pedig nem is vagyok szabad teljesen, mert leláncol a hitel és korlátok között vagyok, nagyjából semmit se vehetek meg, amire vágyom (mondjuk, most elhatároztam, hogy új tetkóm lesz és kész, gyűjteni fogok, ha a pasim rendszeresen eljut a foci meccsekre a fővárosba, nekem is jár valami, amitől jobban érzem magam). De akkor is, ez valami íratlan szabály, a nyár a szabadsággal egyenlő. De lehet, csak én érzek így...

Hétvégén láttam a Ház szelleme c. filmet, egynek elment, vasárnap meg felugrottam a szülőkhöz,  vittem egy üveg rosé-t nekik, a házassági évfordulójuk alkalmából és csokit, mert apám szülinapja is a napokban volt. Nem tengett túl az ünnepi hangulat, meg a Tinigyökér is ott volt persze, így rövidre fogtam a látogatást, meg amúgy itthon főzni is kellett, ami külön élmény volt a tízezer fokban. 

Majd jön anyám születésnapja, de nem tudom, akkor lesz e valami összejövetel. Általában szokott lenni mindenkinek b.day parti, de most apám sincs túl felhőtlen viszonyban a húgommal és anyám se. Sőt tesóm azt mondta, idén a családi karácsonyt is ezer százalék hogy kihagyja. Úristen, tényleg a karácsonyról írok augusztus végén??? LOL.

Kellemes, zökkenőmentes őszkezdést mindenkinek. Csóri sulisoknak is, ha már becseszték nekik péntekre az évnyitót:S

Harry Potter-kimaradt jelenet (meg 1-2 történés)

Sosem olvastam egy Harry Potter könyvet sem és a filmeket se láttam, de ez jó XD

A hét megint dögmelegben telt és egyhangú is volt. Elszomorit, hogy itt a nyár vége. Kész, ennyi volt, élmény 0, ezzel kell tovább vonulni és várni az újabb nyarat. Az ember amúgy is mindig vár valamire, de közben elég nehéz, hogy csak álmodozik a nagy semmi közepén. 

Olyan jó lenne amúgy olyan munka, amiben megtalalhatjuk amit szeretünk. Irigylem azokat, akik a munkájukban ráleltek magukra és úgy szeretik mint egy kedves hobbit. Én is tök szívesen csinálnék valamit, ami merőben más, mint ami most van. Szoktam nézni a Hogyan készül? sorozatot és menő lehet mondjuk egy baba gyár, vagy ilyesmi. Gondolkodtam a hasznos munkákon is, pl. kórházi önkéntességen, de attól tartok a lelkem nem bírná el a veszteségeket (pont ahogy a D. Loversben Frank), hogy fájna ha egy ott lévő embert napi szinten látok, beszélgetek vele, megkedvelem és váratlanul meghal.

Az írást meg nem is említem, mert az abszolút elérhetetlen álom kategória. 

Összefoglalva, túl sok mindenben nem vagyok jó és kevés dolog hoz lázba, ami igen, amit teljes szívvel csinálnék meg lehetetlen.

Az ősöknek a héten volt a 34.-ik házassági évfordulójuk. Ez alkalomból a szemtelen Tini mamcit már tegnap este oda ette a fene. Talán magát gondolta ajándéknak, vagy mit tudom én. De mi a franc köze van anyám és apám évfordulójához? Én kihajitottam volna, de az én vagyok. A szüleim tovább ajnározzák ahogy meg van írva, pfffff....

Csütörtökön meg rám írt egy gyerekkori barátom, aki egyben névrokonom (legyen tehát SzinténVivi!)és egy utcában laktunk anno és sokat átjártunk egymáshoz. Meglepődtem, mert a szüli és névnapi köszöntésen kívül jó ideje nem beszéltünk és kb. 5-6 éve láttam utoljára a buszról. Nosztalgiáztunk egy sort a gyerekkorunk gondtalan éveiről, vele sem volt kegyes az élet, kétszer volt már férjnél, az első pasi erőszakosan bánt vele ezért elvált tőle, a másik pasival jól megvoltak, csak közben kiderült, a csajnak nem lehet gyereke, aztán a férje betegedett meg és fiatalon el is hunyt. Most a nagyijanal lakik (innen úgy 2 buszmegre), akit folyamatosan ápolni kell, így jelenleg nem dolgozik és azt írta, elég magányos és ugye lakáshoz kötött. Írtam neki, hogy bármikor, ha van kedve beszélgetni szóljon. Nem nagy segítség, de talán jól jön néha. Biztos nekem is jól jönne hasonló helyzetben.

Azt is mondta hogy én még a húgom fontos részei vagyunk a múltjának. Én is bírtam őt amúgy, tényleg nagyon sokat voltunk együtt négyesben (ő, a húga, az én húgom és én). 

És ez egy tök szomorkás hangulatú bejegyzés lett szerintem. Nem igy akartam, de elég punnyadt vagyok. Meg ebédre hurkát kell sütni, csak előbb felszámolom a konyhai rumlit.

Na induljunk meg.

Szép hétvégét mindenkinek :*

Faszerdő, koboldnő, meg rosszkedv

Ahogy telnek a nyár utolsó hetei, úgy terít be engem is a rossz hangulat. Alapállapotban működöm, csak a legszüksegesebb dolgokra fókuszálva.

A csóróságunk ismét ijesztő mértéket öltött, a bankos nő hívogat a kb. másfél havi hitel elmaradás miatt, meg ott van a szintén jelentős közös költség tartozás is. És akkor a csekkekből képződött halomról itt a szekrényen ne is beszéljünk. 

És ezen nem sokat segít, hogy anyám napi 3x felhiv és sopánkodik, hogy jaj mi lesz velünk, el vagyunk adósodva stb. Ezt elmondja újra, meg újra, meg újra, mintha én hülye lennék és nem tudnám, érezném ennek a súlyát. Tegnap már összevesztem vele, mert attól, hogy feszt ezt fújja semmi sem fog megoldódni. 

Ebből jelenleg nincs kiút, tömködni kell a lyukakat, ahogy lehet és közben csak nézni, ahogy mások élnek, programokat csinálnak, utaznak (H.-ék mától 20.-ig Hévízen vannak, aztán 28.-tól egy hét Horvátország), míg mi itt ragadtunk és pancsikolunk ebbe a foshalomban. 

Még évek, mire kipörög a hitel, amit mivel mi lakunk itt, helyesebben szenvedünk, nekünk kellene fizetni. Egyetlen esély az lenne, ha elhúznánk innen, de a városban lévő száz pluszos albik meg 2 havi kauciok mellett ez abszolút esélytelen. Nincs is egy ft megtakarítasunk sem. Miből költöznénk akkor?

Csak így ez tényleg egy örökös lemondás és csöveskedés egy olyan lakásért, ahol utálok amúgy lakni.

Egyik okos szerint Pestre kéne mennünk lakni, ott biztos jobb lenne a több lehetőség miatt, de ha itt nincs pénzünk, ott főleg nem lenne, mert az ottani albérletárak finoman szólva is brutálisak. Mi a garancia, hogy találunk ott jó állást? Ez abszolút lutri.

Meg persze pasim se menne innen sehova. Jó, annyira én sem, vagyis innen elköltöznék, de Pest nem úticél. 

Szóval maradunk és folytatjuk. Mi mást tehetünk.

A szomszédot tegnap elvitte megint a mentő. Vagyis a saját lábán szállt be a kocsiba. Remélem semmi komoly. 

Apám meg tegnap délután hívott, hogy itt áll a kocsijával a ház előtt hozott pogácsát, ugorjak már ki. Kimentem és legnagyobb döbbenetemre az a csótány arcú, koboldfejű nő ült mellette, aki évek óta zaklatja a beteges "szerelmével", de apám lepattintotta, ezért kiírta minden lehetséges fórumra a kitalált történetet, hogy apám elrontotta a házánál a munkálatokat és beázott a kecója és senki se dolgoztasson vele stb, apám ezek után már tiltotta fészről, de akkor még anyámat kezdte basztatni konkrétan pl. azt írta, hogy elszedi tőle apámat és egy halom trágárságot is, így anyám is tiltotta. Aztán jöttem én...mert én is kaptam a faszságaiból, tehát én is tiltottam.

És ő volt az is, aki tavaly ide jött és cirkuszolt a lépcsőházban, hogy mi nem fizettük ki a könyvelői szolgáltatásait, holott előtte azt mondta apámnak és pasimnak is, hogy 5 perc melóért nem kér pénzt. Aztán idejött és nekem ugatott alpári stílusban üvöltve és követelte a pénzét. 

Tré volt újra látni, mondjuk legalabb jó szarul nézett ki, tavaly óta vagy 10 évet öregedett (igen, a pia mert vedel rendesen) és most egy lila-piros selyembluzban zabált egy doboz lecsót olyan undoritóan, hogy ha szerettem volna is a lecsót, egy életre elmegy tőle a kedvem. Persze nem köszöntem és ő se nekem, én már ezt a nőt levegőnek nézem és jó lenne, ha apám se adna alá a lovat, mert pszichiátriai eset és bajt hozhat rá. Nem tudom miért jó neki, ha ezt a nőt is magára szabadítja megint, örülne hogy anno lekopott. 

Nem elég a hiéna? Apámnak hárem kell?

Tegnap még az is volt, hogy hívott egy nőci valami biztosítás miatt és mindenképp ide akart jönni dumálgatni a pénzügyi dolgokról. Azt mondta, egy volt kolléganőm ajánlott neki engem. Megkérdeztem konkrétan kicsoda és egy réges-régi, rövid ideig tartó melòhelyről egy nő, aki helyett túlóráztam sokat, mert folyton elhúzott hamarabb, mert rosszul érezte magát, vagy a fickójával dramazott stb. 

Fasza, hogy azóta nem beszéltünk, de azért ilyesmire beajánl, thx.

Mondtam a nőnek, hogy a lakáson való találkozás egész biztos nem lehetséges, de ez nem tántoritotta el, mert kérte hogy szánjak rá egy órát és fussunk össze egy kávézóban péntek délután. Tök kedves volt és szépen kért, hogy csak hallgassam végig kötelezettség nélkül, én hülye, meg belementem, holott nem érdekel a biztosítási cucca és pénzem sincs rá, de nem volt pofám seggfejnek lenni és elhajtani. Most persze magamat szivatom ezzel, mert pénteken azért lenne jobb dolgom is, ráadásul egy tök drága helyet talált. Pedig javasoltam a parkban való eszmecserét is, de végül csak maradt ez a kávézó elképzelés.

Hurrá...

Annyira béna vagyok ah...

Miért hullik a mosógépemről a festék?

Az élet nagy kérdései...

De tényleg miért? Brutálisan rozsdásodik és nagy darabokban esnek le róla a festékdarabok és nem csak alul, mindenhol. Pedig nem is régi a gép. A másik ezer éves volt, használtan vettem de még így is sokáig velünk volt és negyed ennyire nem volt rozsdás.

A hétvégén semmi érdekes nem történt. Pasim ma is dolgozik és tegnap is dolgozott, így egyedül voltam. Rendbe tettem a hűtőt és persze főztem. 

Délután, mivel semmi se volt a tv-ben, a videa-n megnéztem a Megan is missing című filmet, amit már regebben elkezdtem szerintem, de valamiért a negyedéig se jutottam. Most végignéztem és meg is terhelt rendesen. Nem horror, de az utolsó negyed óra az kegyetlen. Tényleg találhattam volna magamnak könnyedebb alkotást is, mert még mindig kicsit nyomott vagyok tőle. Ezt ellensúlyozandó, nassolok, chips, péksüti, felvágott, ebédre túrós tészta és szilvás gombóc yay. Ennek azért véget kellene vetni valahogy, meg mielőtt feljön jó pár kiló. Pasim így is mindig cinkel, hogy dagadt vagyok. 

Húgom is hívott és 50 percet beszéltünk, ami döbbenetes, mert van hogy hónapokig nem tarsalgunk egymással. Bár most jó a viszonyunk és ezen nem kívánok negatív irányba változtatni. Sokat röhögtünk és persze ekéztük a Tini mamit, mert hát na...meg is érdemli, tegnap is az ősöknel tanyázott. 

Ma reggel arra ébredtem, hogy H. írt sms-t, hogy nekik nincs netjük, mert tegnap elromlott és még nem jöttek ki hozzájuk szerelni és nézzek már meg valamit sürgősen. Megnéztem és vissza is írtam, de még most sem olvasta el, ezekszerint annyira csak nem sürgős :S

És basszus, augusztus közepe mindjárt...nagyon durva. Fénysebesen elrohant a nyár és persze nem történt semmi. Ja most épp sziget van, persze nem nekem, de azt olvastam, rohadt jó volt az Imagine dragons, de könyörgöm, 5000 ft egy burger, meg napi 40 K a beugró. Fájdalmas. 

Mint ahogy a ráébredés, hogy lassan újra eltűnik a nyár és jön a bazi hosszú,  hideg tél a lyuk deprimáló falai között. Amikor a nyári emlékek jól jönnének, de nekem idén se nagyon sikerült ilyesmit gyűjteni.

Értékelhetetlen

A nyár utolsó napjai ezek és ilyenkor valami összefoglalás féleséget kellene írni az élményekről. De ugye azok nincsenek nagyon. 

Volt az összejövetel az ősöknél, majd tesóméknál, volt pár jégkrémezés, gyümölcsös sörözés, macska etetéses házfelvigyázás és asszem ennyi. Ja, meg a felújítás, amivel még most is küszködünk, de az amúgy se sorolható az élmények közé. 

Sovány és egyhangú volt a nyár, gyorsan elsietett velem a csóróság mezején. Trashvidikkel, zenékkel, ID dokukkal, BK maratonokkal, néha írással, fanfictionokkal, pluszkilók felszedésével. Semmi izgalmas történés nem esett.

Mindegy, majd jövő nyáron másként és pörgősebben alakul. Talán anyagilag jobb állapotban leszünk és eljutunk a nyaralóba is.

Csak ugye nyári emlékek nélkül még inkább hosszabbnak fognak tűnni a téli hetek, hisz nem lesz miből építkezni, nem lesz min nosztalgiázni. 

És itt van még a hely2, amiből fogalmam sincs lesz e valami. Egyrészt jó lenne, mert semmi kedvem fals mosollyal bizonygatni, mennyire akarom azt az állást xy helyeken, ahol úgyis lesz jobb nálam. Majd újabb és újabb interjúra járni, megalázottnak érezni magam gazdag, lekezelő istenkomplexusos idióták miatt. Másrészről nem vágyok igazán oda, aggaszt és nyomaszt, mert újabb kihívásokat állít elém, új emberekkel új helyzetekkel és félek ezektől a dolgoktól. 

Azért akármi legyen, remélem a gázválság miatt majd bejön a home office hihihi.

Pénteken H.felugrott a ruhákért, amiket összepakoltam neki. Pont főztem, így nem nagyon értem rá, ezért ő kicsit csalódottnak tűnt, biztos maratoni dumapartira készült, de arra ott volt az egész nyár és a találkozó miatt hiába írtam neki messengeren, mindig csak a kifogást kereste. A. dettó, csak ígérte a találkozót, amiből persze semmi se lett, de rajta már meg se lepődök. 

Péntek este láttam egy érdekes ismeretterjesztő filmet a toxikus tavakról és az ott lévő élőlényekről. Tök szépek és színesek a toxikus tavak, csak hát durván mérgezőek, viszont ott él és virul ennek ellenére a flamingó, ami az egyik kedvenc madaram.

Tegnap semmi érdemlegeset nem csináltam, pasim dolgozott, én meg főztem, mostam, mint általában. Ja, lett volna a városban egy koncert, amire mentem volna azért, ha nem kerül tízezerbe a jegy, amiből hétfőn már nem is lehetett kapni és neten írták, hogy teltház lesz. Este elkezdtem nézni a Jóravaló feleség c. filmet, de elég vontatott volt, így átkapcsoltam egy természetfilmre. Meg akartam nézni a Fehér éjszakák című alkotast is, mert azt hallottam, hogy jó, de a részletes ismertető után elment tőle a kedvem, baromi hosszú a film és tartalom alapján ez a túl sok kategória nekem, ezért bele se kezdtem és mivel semmi jót nem találtam a tv-ben, fél 12 után inkább mentem aludni.

A mai nap se túl mozgalmas, mindent átjár a búcsúzó nyár hangulata, legalábbis így érzem. A pasim végre felrakta a párkányokat az ablakokhoz, meg kicsit tett-vett az erkélyen, lassan de biztosan haladunk. Szeptember elejére gondolom készen leszünk mindennel. Vagyis ezt szeretnénk. 

Még mindig a felújitás, állam(a)lapitás, unalom

A szerdai nap is elég hatékonyra sikeredett, de ahogy várható volt, nem értünk a végére. 

Mr. Univerzális csütörtökre ígérte a befejezést. Aznap pasim már nem tudott itt maradni, így egyedül kellett intézkednie, de azt mondta, semmi gáz, már nincs sok hátra. Így viszont, hogy csak egymaga melózott, elég könnyedén állt a dolgokhoz és csinált 9-kor egy háromnegyed órás kaja szünetet, délben meg egy majd másfél órásat. Háromtól már csak az erkélyen telefonált, vagy pár arra járó szomszéddal csevegett. Közben jött anyám segíteni visszapakolni, akkor még őt kapta el az élete részleteivel. Ötkor lejárt a munkaideje elkérte a bérét és rohant is a vonathoz. Mondván, hogy ami kicsi vissza maradt, azt már pasim is meg tudja oldani. 

Az egy dolog, hogy jó pár szerszámot itt felejtett, meg a pulcsiját és a baseball sapkáját is. De hogy semmit se mosott el maga után, a festéket a vödörben hagyta hengerestől pl., meg hogy a szerinte kicsi visszamaradt munka azért jóval több a valóságban :/ 

A péntek immáron Mr. Univerzális nélkül telt, próbáltam úrrá lenni a káoszon és pakoltam, hogy felszámoljam a kupit, anyám is jött újra, így alakulgatott a helyzet, de néhány dolgot csak akkor lehetett visszarakni, ha kész minden, ilyen a függöny, vagy a szőnyegek. 

Azért pénteken sokat haladtunk, apám is erre járt és rásóztam két nagy zsák kiselejtezett ruhát, hogy rakja már bele a város egyetlen és marha messze lévő ruhagyűjtő konténerébe. Most már csak az a nagy szatyor ruha van itt, amit H.-nak szánnék, de hiába irtam neki messengeren emiatt, vagy csak hogy találkozzunk, nem igazán volt vevő erre. Oké, megbeszéljük ezzel jött mindig, de sajnálatosan, egész nyáron nem sikerült összehozni egy találkozót sem.

Kb. mint A., ő is szabin van most, de ezt már eljátszottuk párszor, úgysem jelentkezik, hogy szívesen találkozna. Na, mindegy.

Szombaton pasim dolgozott, így nem tudott semmit se haladni az itteni munkákkal. Az augusztus 20.-i nap az állam(a)lapítás ünnepe amúgy is gigaunalmas volt. A tv műsorok bénák voltak, a városban pedig semmi értelmes programot nem csináltak, a tűzijáték is elmaradt, mondjuk arra sem mentünk volna. Kínomban agyrohasztó trash vidikkel szórakoztattam magam (az Una paloma blanca két napja szól a fejemben chhh).

R. a szülinapját ünnepelte viszont, ki is rakta, ahogy egy bazinagy tortát vág fel vagy 6 spiné társaságában. 

Ma már pasim is itthon volt és reggel neki is állt a munkának, igyekeztem segíteni neki, bár szerintem inkább a lába alatt voltam, de nem mondta. Tök normális volt, bárcsak mindig ilyen jófej lenne. De az túl egyszerű út :P 

Most ott tartunk, hogy a kisszoba kifestve (lángoló ég fantázianevű festékkel), padló lerakva, a nagyszobában rend van, függönyök is a helyükön, a párkány belülről mindkét helyiségben feltéve. 

Sajnos kell egy új karnis a kisszobába, mert a réginek befellegzett, így ott még nincs fent a függöny. Meg a kinti párkányok is felrakásra várnak. 

Szeretnék még pár képet és egy falra szerelhető polcot is a kisszobába, így azért van még tennivaló. Plusz nem ártana a nagyszobai falat fehérrel átfesteni, mert penészes a sarkoknál, ja és a fürdőszobai, vizesek által leszakított plafont sem lenne rossz megreparálni. 

Igazából még nagyon sok kisebb, nagyobb dolog lenne itt, de én már ezeknek is rettentően örülök és persze hálás vagyok apámnak, mert mi soha sem tudtunk volna kifizetni ennyi pénzt műanyag ablakokra. Most végre van a lakásnak olyan része, ami vadonatúj. Nem hittem volna, hogy valaha lesz ilyen.

J. most hívott, vasárnapi parti van náluk, megérkezett a barátnője külföldről. Mennek a mindenféle ivós játékok. 

Kicsit jó lenne most velük. Bár a piát nem bírom, mint azt tudjuk és nem is hiányzik, de egy kis önfeledtség mindig jól jön. Na, én viszont nem inni megyek, hanem aludni. Jóejszakát:) 

Pofáraesések és nyomasztó gondolatok

Az ablakos fickó a bolondját járatja velünk. Úgy volt, hogy jövő héten rakja be az ablakokat, de szólt hétfőn, hogy kedden mègis tud jönni, a keddből szerda lett, aztán csütörtökre ígérte. Végül bedobta, hogy a neje meglepte egy hosszú hétvégével Hajdúszoboszlóra, így maradjon a jövő hét mégis. De pontos dátumot nem mondott. Legjobb lenne mást keresni, mert ez gáz, de nyáron erre kevés az esély, így hát várjuk hogy megérkezzen. 

Tegnap itthon voltam, nem volt hely, több okból is. Valami technikai gebasz miatt csak délig kellett volna ott lenni, akkor még már inkább legyen szabadnap és nincs ötkor kelés. A másik ok, amiért nem mentem az volt, hogy beadtam a jelentkezésemet a hely2-re (szomorú és depresszív ikonok), mert a hely-ről többen ezt tették. Láttam pölö a Mufurcarcù nőt, meg kettő idősebb nőt is, akiket max. névről ismerek. Nem túl barátságos társaság.

Esélyeket nem tudok latolgatni, több embert vesznek át, helyesebben jó sokat, meglátjuk, mi lesz. Kedvem túlzottan nincs hozzá, sőt szorongás és szomorúság, amit érzek leginkább, de annyira siralmasak az álláshirdetések mostanában. Az állásinterjùkon való tettetett lelkesedés nem az én világom, alapból a melókereséstől falnak megyek, volt benne bőven részem annak idején, nem kívánnám ismét átélni.

A harmadik indok az otthonmaradásomra meg az volt, hogy előttem lebegett egy hétvégi kirándulás terve,  pasimat is rávettem, és úgy voltam, hogy akkor pénteken megcsinálok minden hétvégére esedékes dolgot, hogy akkor tudjunk utazni nyugodtan. Ám pasim péntek este közölte, hogy szombaton tuti melózik, vasárnap nem biztos, de még előre azt sem tudja. Szóval pofára is estem, mint vasorrú bába a mágnesasztalon. Elég tré, mert bele éltem magam a kirándulásba. 

Ez van. Akkor mára marad a szokásos és dögunalmas főzés, all day mosogatás, mosás, teregetés és társai. Ja a tekim akváriumát is kitakaritom, ha már így alakult. Tegnap vettem gumikesztyűt hozzá, basszus 350 ft két pár nyamvadt fehér, egyszerhasználatos kesztyű. De alapjában is, az ész megáll az árakon. Az eddigi 400 forintos hajszinezőm majd 600 forint, komolyan durva. Alig vettem valamit (1 péksüti, 1 rágó, 1 Sportszelet pasimnak, 1 kapuccsinó) és majdnem ezer ft-ot fizettem. Ha így emelkednek az árak, nem tudom mi lesz. Szegény E. is két állásban nyomja és csak a vasárnapja szabad, de az se mindig, van hogy fél nap akkor is melózik. Ja, azt írta szerdán, hogy ma este, vagy holnap újra beszélgethetünk. A kérdés az, tudok e neki újat mondani a múlt hét óta. Szerintem nem. Nem akarok kínos némaságokat és nem akarom, hogy csalódjon, aztán ne hívjon többet. De velem semmi érdekes nem történt a héten. Vele biztos jobban pezseg az élet, mégiscsak a fővárosban lakik.

K.-val viszont nem tudom mi van, alig jelentkezik mostanában, ha én ráírok is, pár mondatban elhajt. Pedig régen nagyon sokat írtunk egymásnak, meg hívott és volt, hogy 3 órát beszéltünk. Igaz, ott volt sok hallgatás, én valahogy jobb vagyok írásban. 

A pasim is nagyon fura. Egyrészt hideg és tartózkodó. Másrészt, érdektelen, észre sem veszi az apró dolgokat, pl. hogy vettem neki egy csokit, amit leraktam az éjjeliszekrényre, le se tojja :/ Meg érdekes kijelentéseket tesz, múltkor is, hogy az ő korában (nem ezer éves, 30+-os csak) már nem annyira fontos a szex (nem is igazán közeledik btw). Ennyi idősen nem korai ezt mondani? Közben a telefonjával szőke műanyagfejű, extramellű, szilikonribikre keresett rá. 

E. pasija is ugyanígy csinált, aztán lepattant, na meg Á. fickója is azt hangoztatta, mennyire nem érdekli már a szex, a valóságban pedig kavart több mint másfél évig egy másik nővel. 

Lehet, hogy a pasim rám unt, vagy van neki más, vagy sajna a jóindulatú barátai kampánya ennyire sikeres. De nem akarom az ördögöt a falra festeni persze. Csak nem nagyon értem, most akkor mi van.