Üdv a paprikás krumpli és a cápák mellől

Höhöhö Narkomán is nagy forma ám, mert mire oda jutottam volna, hogy válaszoljak neki, ő átbeszélte magában a dolgot és le is tiltott megint. WTF?! LOL!

Woah, ez gyors volt. De nem is bánom.

Egész kicsit sajnálom Narkománt, bár az anyja sugallatára lépett le tőlem is és minden tré döntése miatt az anyja (is) felelős, de Narkomán tuti nem így tervezte a későbbieket. Biztos nem túl happy az élete egyedül a mentálisan reccsent anyukával. Meg hát ugye ő sem százas...

Kellemes szombatot mindenkinek. 

Én korán keltem, pasim ment dolgozni fél 7-kor és utána már nem aludtam vissza.

Bedobtam egy mosást és neki láttam az ebédnek. És jól is sikerült a paprikás krumpli. 

Pakolgattam még kicsit, meg ezer éves számlákat, doksikat dobáltam ki. De semmi számottevő. Gyorsan el is telt a nap. 

Most heverek az ágyon, hallgatom a felső szomszéd szokásos falfúrását, a tv-ben a cápákról megy egy film. Rókacápa meg tehéncápa, jó èg, mik vannak. 

Múltkor meg az volt, mikor egy faszi micsodájába ment fel egy hal. 

Igen oda!!!

Na aaaaz durva volt.

Pár napja elkezdtem írni valamit, nem fanfiction, saját szereplős és egyenlőre nem tudom mi lesz belőle. Lehet nagy semmi, de lehet új blogot nyitok neki.

Múltkor ecseteltem anyámnak, hogy csak pár jó ötlet kellene, meg szuper kivitelezés és nem forgolódnék hajnalban a bizonytalan jövőn tűnődve. Szegény anyám magában azt hihette, totál elment az eszem.

A napokban megint belemerültem kicsit a Columbine sulis lövöldözés témába, most hogy tudomásomra jutott, Anne Marie Hochhalter pár hete meghalt. Ő a lövöldözésben sérült meg és így került kerekesszékbe.

Hiába hogy már 26 éve volt a tragédia, az utóhatásai még mindig jelen vannak, ahogy áldozatokat is máig követelnek, hiszen többen diákok, vagy hozzátartozók öngyilkosságba menekültek az àtélt trauma miatt, volt egy srác, aki drogtúladagolást szenvedett. 

Valójában a lövöldözés rengeteg ember életét befolyásolta, megváltoztatta.

Még mindig szoktam ezen gondolkodni.

Tegnap K. a hely-ről utánam kiabàlt, cuki volt, de csak köszöntünk mert ment a busza.

A jövő hét jó hosszú lesz, még szombaton is menni kell. 

Bejelentkeztem a bőrgyógyászatra jövő héten a combomon lévő anyajegy (vagy olyasmi) miatt. Már évek óta húzom halasztom, mert olyan arrogáns bunkó az itteni kórházban a bőrgyógyász, hogy elég volt belőle pár alkalom. De most jött egy másik doki és teszek egy próbát vele.

Apám is a héten volt valami bigyó miatt, ami ránőtt a karjára és amit eltávolítottak és utána órákig vérzett és fájt neki. 

Migrén, utazás, lefáradás, rémálmok, kavarás meg kiváncsiskodás

Jó gyorsan elrohant a hosszú hétvége. Találkoztam J. tesójával, neki a jó, az érettségi miatt szerdáig nincs suli és csütörtök péntek is csak fél nap a tanítás.

Tegnap családilag elhúztunk sírt rendezni. 

Fater kora reggelre tervezte az indulást, egész pontosan 6-ra. Beállítottam a mobilomat ébresztőre negyed 6-ra, de szükségtelen volt, mert már előző este is erős fejfájásom vt, így éjjel kisezerszer felkeltem, fèl 4-től meg már nem is aludtam. Minek az, mi? 

Bedobtam egy fájdalomcsillapító gyógyszert, amit ritkán teszek, de most kellett, hogy ne szenvedjek. Nagyjából ki is állította a fejemből a fájást.

Pasim dolgozott, így nem tudott jönni (gyanítom nem is akart), ezért fater, anyám, hugi és az ő pasija volt a brigád. De végül tesóm pasija is ment dolgozni, így négyen vágtunk neki. 

Jó meleg volt már délelőtt. Apám és tesóm beszélgettek, próbáltam a hátsó ülésről becsatlakozni, de többnyire észre sem vették, ezért egy idő után feladtam.

8 körül már le is értünk és neki láttunk, ahhoz képest hogy apám beharangozta, mennyi munka lesz, tök rendezett volt a sír (nyilván a tesói is voltak kint így anyák napja alkalmából). Kirángattunk pár gazt, lesepertük körbe a sírnál, ültettünk pár virágot, mécsest gyújtottunk, az előzőleg oda tett, leégett mécseseket kidobtuk.

Nahhh, elő is jött a ptsd-m frankón. Ballagok a szemetes felé nyugisan, kezemben a régi mécsesekkel és azt látom, hogy egyikből kirepül egy (na mi?) hártyás szárnyú rohadék g*ci, AKA darázs. Aki a mécsesben épített fészket (illetve elkezdte pár sor volt csak még). Ettől a csodás felfedezéstől azonnal izomból földhöz is vágtam a mécsest, ami 4 felé tört. Gyorsan összeszedtem a darabokat, mèg jó hogy üres volt a temető és senki sem látta őrjöngésemet. Apám amúgy is néha bántó hangnemben szólt hozzám, hogy ha nem jól csináltam valamit.

Később a parton piknikeztünk, cool volt. Volt gyümis sör, szörp, szendvics, nápolyi, túró Rudi. 

A part meg mindig csodaszép, csak most sokan voltak, kirándulók, családok, pár pecás. De azért imádom és bár többet mehetnék oda.

Szerencsére a rokonokat és a plázát kihagytuk, de még bementünk tesómékhoz és ott elment az idő. Hugi macskáit simogattam, most három van neki, egy trikolor (Cili), egy hamuszürke (Minnie) és egy fekete (Bagira). Annyira cukik voltak!

Hazaúton már majdnem elaludtam, kevés volt az a 3-4 óra szenvedéses migrénes alvás előző éjjel. 

Mikor hazaértem, üres volt a lakás, pasim még melózott. 

Leültem a fotelbe és sikerült is elaludni vagy 10-15 percre, mikor vártam hogy a mosógép befejezze a mosást.

Este valami koncert, vagy program volt a közelben, ment a zene ezerrel, de én ennek ellenére is 9 körül kidőltem. 

Írhatnám, hogy jól aludtam, de az túlzás volna. Vagy háromszor felriadtam. 

Először mert izzadtam, utána meg kétszer rémálmaim voltak. 

Első álomban valami terhes ismerős vetélt el és ott sirtunk a házában. 

A másik álomban pedig két csaj tűnt el, akiket megöltek (tegnap nem néztem id-t szóval passz mik ezek az álmok). Nagyon rossz volt és akkor még csak fél 3 volt. Már féltem vissza aludni, de csak sikerült és negyed 7-kor keltem. 

Fáj a mandulám helye egyik oldalon és belül szétharaptam a számat.

Roncs vagyok és még csak kora reggel van.

Tegnap pár fotót feltettem fb-re (a part+én) és most látom hogy execskéim Szexmániás, Sírós srác és Narkomán is lájkolta. 

Sőt Narkomán messengeren írt is (pedig régebben mindenhol tiltott, holott nem interaktáltam vele), hogy mostanában nézegeti az adataimat faszbukon (jajjj, de jó, hogy így ráér) és látja, hogy nem rakok fel közös képet pasimmal és egy ismerős csaj mesélte, hogy mi már pasimmal szétmentünk és hadd kérdezze meg már, mi az oka.

Lestem, mint Jani a moziban.

Ezzzzzz nagyon hülye!!!

De ha úgy is lenne, ahogy feltételezi, van köze hozzá? Mi már nem vagyunk együtt, hahó! A kíváncsiság pedig,csúnya dolog ám.

Mostanában amúgy semmilyen képet nem rakok fel, se a pasimmal, se szólóban, de ne zavarja.

A pasimmal közös képeink fent vannak és a kapcsolati státuszom (kapcsolatban) sem változott. Szóval nem tudom miért gondolta, hogy szakítottunk.

Ja, mert egy ismerős csaj sztorizta?! Na bumm. 

Ez csak a tetvedék Miss Candy lehetett ő élt egy faluban a Narkománnal és haverok is. Az is inkább törődne magával, a fantáziálások helyett.

Még nem írtam a Narkománnak választ. Nem igazán akarok vele dumálgatni. De majd pár mondatban letudom és elkeserítem, hogy ne örüljön, még együtt vagyok a pasimmal.

Csak megvárom, míg hat a 3 az 1-ben kv-m. 

04.30. Nincs most kedvem címen agyalni

Van egy pár vázlatom új sztorikhoz, le is gépeltem, de egyszerűen nincs lelkierőm bármit is komolyan megírni. Tulajdonképpen semmihez sincs kedvem. 

A fejem napok óta fájdogál, pontosabban a homlokom és az arcom, a szemem és persze a fogam. Főként akkor rossz, ha lehajolok. Franc tudja, mi ez...

Pasimnak 2 nagyobb munkát mondtak vissza anyagi okokra hivatkozva, pedig az egyfajta mentőöv lett volna. Vannak kisebb munkái, de azok épp csak a napi dolgok fedezetére elegek. Ráadásul a hely-en megint felröppentek a bezárás árnyai. Lehet csak farkast kiáltanak, volt már rá példa. De az a mese is úgy végződött, hogy végül csak jött a farkas. Azt tudom, hogy ennél csak rosszabb lehet a helyzet és kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy pl. kereskedelmi munkát kellene végeztem ismét. Nem tudok überkedves lenni emberekhez, csak hogy ott hagyják a pénzüket. Idegesit hogy a vevő azon lamentál 20 percig, a kék csíkos vagy a barna pöttyös cucc àll neki jobban. Nem értek hozzá és nem is érdekel. 

Volt pár köröm a kereskedelemben, meg a borzalmas gyakorlati hely, ahol a szakma oktatása helyett jobbára takarítani kellett, meg a feletteseim kajáját kellett megvenni és a számláikat befizetni. 

Nem nekem való a dolog, ez tiszta sor.

Mostanában sokat agyalok ezen, meg a jövő titkain, hogy mit hoz. Bevallom, félek. Évről évre nehezebb az anyagi része. Ami 4-5 éve még természetes volt, az mára már ritkaság szàmba megy. Vagy végleg el is tűnt, pl. nyaralás, étterem, bulik. Lassan már a kisebb kirándulások is és csak a felszínen maradás a cél. Ez pedig idegölő és lélekromboló. És mindig az ember fejében motoszkál. Néha elfelejtem és nevetgélek pasimmal, aztán belül megszólal egy hang:

- Minek örülsz, a havi számlák meg sehol sincsenek.

És jön ismét a rosszkedv.

A héten többször irkáltunk K.-val, neki neki könnyű. Beteg lett míg itt voltak Magyarországon, így sajnos nem tudtunk most sem találkozni.

Holnap négynapos hosszú hétvége. Pasim legalább két nap megy melózni. Én találtam pár filmet amiket még szeretnék nézni(Eltűnve, Szerencsétlen baleset, Nagymama a semmiből). Emellett a szokásos főzés, mosás körök. Semmi ünnepi:S

Elvileg szombaton az ősök, hugi és én megyünk le fater szülőfalujába rendberakni a sírt. Remélem a Tisza part sem marad ki, mert az legutóbb ment a levesbe és helyette a hülye plázában kellett dekkolni. 

Állj le, kínos vagy!

R.I.P. Ferenc pápa...

Annyira nem történik semmi, hogy meg kell erőltetni magam, hogy írjak. 

Beütött a tavasz, többnyire jó idő van, bár tegnap este épp vihar volt.

A húsvét egyhangúan telt. Persze nem mentünk sehova, mert egyrészt nem volt rá keret, másrészt húsvét vasárnap, mikor pasim is ráért volna, zárva volt minden. 

A közérzetem is tré volt. És most sem a legjobb. Még mindig megvan a göthős tbc-s köhögés és a nátha. Gőzöm sincs, mikor múlik el, de már unom.

Így hát itthon aszalódtam, pihentem, id dokukat és mindenféle filmet néztem (Bizalom, Annabelle-bár ezt a felénél abszolváltam, nem volt kedvem parázni-Veszélyes rögeszme). 

Hétfőn megcsináltam a sonkát és a tojást, de csak faterom ugrott be kemény 5 percre meglocsolni. Ja, meg pasim persze.

Tegnap már volt hely, meg minden. Este hívott az egyik kisfőnök, hogy másnap délután majd hozzám is beugranak, mert húsvét előtt voltak ajándékcsomagok és nem lett mindenkinek kiosztva. Egész jól elbeszélgettünk, pedig nem ismerjük egymást személyesen, csak a közösségi oldalon láttam, mert a fb régen feldobta ismerősnek. Nagyon csinos nő és gyönyörű nagy házban él.

Jött is két fiatal srác a főnökségből. Mivel a kotorék vendégség szempontból abszolút felejtős-soha, senki sem láthatja-a folyosón váltottunk pár szót. Persze a szomszéd naná hogy kijött hallgatózni. 

Hoztak édességet, meg más nyalánkságot. Kedvesek voltak és mindenről szó esett, bár aztán már fejben figyelmeztettem magam, hogy kushadjak el, mert sok vagyok. Talán ők is ezt gondolták, az egyik srác ráadásul pszichológiát tanul, na ő tuti levette, hogy mentális őskáosz vagyok. 

Gondolom, mikor kimentek a lépcsőházból, azt mondták egymás közt, pfff...ez hülye...és igazuk is van. Néha szómenést kapok és nem tudom, mikor kell befogni. Vagyis tudom, de mégis mondom tovább és szuperkínossá válok már magamnak is.

Most már mindegy, égő vagyok ez tény.

De a csoki finom. Most is azt eszem. Aztán persze csodálkozom, hogy dagadt dög vagyok. Pedig elhatároztam, hogy diétázom, ez olykor jobban megy (bár nem buli korgó gyomorral lefeküdni), csak hát ki bír ellenállni az édességnek?

Halványnak érzem ezt az áprilist

Vagy hogy is fogalmazzak...csak úgy megy előre napra nap.

Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!!!

A sonka, a torma és a csokitojás legyen veletek!

Délután elhatároztam, hogy megnézem az Internetes zaklató c. filmet. El is indítottam a telefonomon, aztán valamiért nyitottam egy új lapot és el is felejtettem, most ugrott be csak. Mindegy, esetleg holnap pótolom. 

Á. délelőtt csörgetett, de nem tudtam felvenni. Délután is hívott, de akkor meg kedvem nem volt a csevelyhez, mert tré volt a közérzetem. De azért ráírtam, hogy mizu, meg hogy bocs amiért nem tudtunk beszélni. De lerázott, hogy most nem ér rá. Lehet besértődött.

Reggel a buszmegben 4 darab mókust láttam a fákon. Annyira cukik voltak. Inkább ezerszer legyen mókusinvázió, mint valami undorvány rovaré.

Azt se tudom, mit akartam már írni. Néha furcsán szúr és fáj a hasamon a műtét helye belül. Ez eddig nem volt (*_*) 

És amúgy megint megfáztam és ez cseppet se vicces április végén. Fáj a torkom, a fejem, náthás vagyok, göthős köhögésem van. Kb. mint múltkor, mikor fostosul voltam. Jó, talán kicsit kevésbé. De most mikor itt a tavasz, jó idő van, hosszú ünnepi hétvége (a hely-en megszavaztatták, hogy a csütörtök vagy a kedd legyen a plusz egy nap, amit hozzácsapnak a húsvéthoz és szerencsére a keddi nap nyert, igy holnaptól szerdáig Hawaii van yeeeey) én lerottyanok. Remek.

Nem csak én amúgy. Pasim is hetek óta náthás és köhög. 

Szegény Lexy kutya is benyelt valamit. Anyám mondta a telefonba, hogy a reggelük az állatorvosi rendelőben indult, mert a blöki hajnal óta folyamatosan hányt és ment a hasa, gyenge volt és elesett. Az ősök azt hitték, mérgezés, mert Lexy tegnap este kiszaladt apám mellett a kapunál és mehettek keresni (néha felüt neki és tesz egy nagy kört a környéken). Jó 10 perc múlva került elő. És addig ugye bármit megehet, valaki arrafelé mérgezi az állatokat állítólag. 

Hála égnek nem mérgezés, csak valami vírus, Lexy kapott 2 injekciót és valami spéci gyógyszert. Már tud inni, sőt már a hangja is visszatért. Most már remélem okés lesz a helyzet vele.

Pasi meg lefotózott egy nagyon-nagyon nagy vörös fehér macskát. Ott olvadoztam és nem értettem, hogy nem érezte a késztetést arra, hogy megsimogassa. Oké, ő kutyás, na de akkor is, ami aranyos az aranyos...És pasim is az volt (azóta már nem az mert hisztis volt és kiborított), hogy macskát fényképezett a kedvemért, mert tudta, hogy imádom őket. 

Olyan klassz lenne egyet kirándulni szombaton, vagy vasárnap! De nem tudom még, hogy dolgozik pasim, holnap fog, az tuti.

Sajna pénzünk sincs sok. A héten be kellett fizetni par extra sürgős csekket, meg a hitelt és a rohadtul drága mobilszámlát is, mert félő volt hogy a héten kikapcsolás várt volna ránk (vagyis a telefonszámunkra), azt meg nem akartuk.

De azért nem bánnám, ha nem ezen a hányadék telepen tespednék az ünnepek alatt. Hiszen a legtöbben kimozdulnak, faterom és hugiék éjszakai pecázásra mennek pl, J.-èk családilag kirándulni (ja tegnap láttam az utcán J. húgát E.-t babarózsaszin hajjal, múltkor még szőke volt, alig ismertem meg, ja a hely-en Ribi1 meg a barna haját kiszőkkítette, de inkább olyan rántotta sárga lett, hú durva)

Ez egy tök cukkancs klip cicákkal a főszerepben. 

A banda meg nosztalgikus erőkkel bír, bár kicsit Aputest éra (ő meg a nagyon fura öcsikéje is-hú róla külön bejegyzés kellene annyira kínos-hallgatta ezt az együttest).

Álom, gonosz menyétfej, kihagyott piknik, régi dolgok, avagy ez csak egy újabb bejegyzés

Tegnap azt álmodtam, hogy az egész család nyaralni ment valami szállodába és jött egy árvíz/földrengés/tájfun ami letarolt mindent. Szerencsére a családom megmenekült, de a pasim eltűnt. Kerestem mindenhol, szállodai romos szobákat nyitottam sorra, kórházba rohantam és néztem a sérülteket, hátha megtalálom a pasimat, de nem volt sehol. A szüleim és tesóm azt mondták adjam fel. De én makacsul kitartottam amellett, hogy él. És találtam a földön egy mobilt és fel akartam hívni.

Erre a telefonom csörgése ébresztett a valóságban és a pasim hívott fel! Durva.

Itthon felejtette valami szerszámát (nem azt, höhöhö) és megkért, hogy szaladjak már el vele a parkig, ne kelljen már hazajönnie. Így kipattantam az ágyból, fogmosás, fésülködés, öltözés és indultam is. 

Szuper idő volt és tele volt az utca turistákkal. Szerintem sok helyen már iskolai szünet, mindenki utazik stb.

Pasimmal félúton találkoztunk, aztán ő ment vissza melózni, én meg haza főzni.

Ja olyan cuki maminál dolgozik most, rendesen gondoskodik róla, tea, szörp, aprósütemény. Mindig szól hogy ne cigizzen annyit. Meg mondta, hogy van egy eladó lakás a másodikon, nem e akarunk költözni, úgy örülne egy fiatal családnak!

Én is örülnék amúgy nagyon, de sajnos jelenleg ugye lehetetlen. Pedig az egy irtó jó környék és ezekszerint kedves emberek lakják. Szemben az itteni pletykás, rosszindulatú agybajosokkal.

Pénteken is jött apám, hozott sütit és beültem a kocsijába dumálni kicsit. Erre a kutyás ribanc oda állt az autó ajtaja elé a kutyájával és lesett be a jármű ablakon. Ilyen gusztustalanul lenézően és gúnyosan. Amúgy is kurvára egy sunyi menyét feje van.

Apám kérdezte tőlem, mit akar ez a nő? De mondtam, hogy hallgatózik és hogy hülye hagyni kell. 

Nem mellesleg utálom a kutyás cafkát. Azt hiszem itt a telepen őt utálom a legjobban (második a Magentaluvnya, tőle is forog a gyomrom, de őt szerencsére ritkábban látom). 

Eleve hogy direkt folyton ide hordja az idegbeteg kutyáját éjszaka is és itt ugat az ablak alatt, a végterméket se szedi fel soha. De ami jobban bosszant, hogy bámul állandóan. Mi a francot néz? Mi olyan érdekes?

Mondjuk már viszonzom és hasonló szép pillantásokkal illetem. De akkor is idegesítő. Ő a példa az első látásra unszimpátiára. És egy újabb érv, hogy miért akarok elhúzni innen és normális emberek közé kerülni.

A tegnapi pikniket offoltuk, nem is volt kedvem hozzá, meg pasim sokáig melózott és apám sem maradt csak kis ideig. 

Tini mami persze családostól jelent meg (kulcsszó az INGYEN ugyebár) és végig ette, na meg itta a repertoárt. Ami meg is ártott neki. No komment. A másik bolond asszony nem jött, ígérte, de aztán nem ért oda. 

Most, hogy itt a jó idő, ami remélem marad is már, bízom benne, hogy jövő héten ki tudunk mozdulni majd a húsvéti ünnepek alatt. Igaz, pasim valami munkát beszélt akkorra is, de csak lesz egy szabad napja, mikor végre vonatra ülhetünk és itt hagyhatjuk kicsit ezt a trágyadombot az összes lakójával együtt.

Ha már utazás, valamelyik nap hazafelé a buszon hallottam, ahogy egy 12-13 éves kisfiú az anyukájának panaszkodik, hogy a tanára valami Lajos bácsi azt mondta rá, hogy lúzer és sose lesz belőle semmi. Pfff...egyből az általános iskolai (néhai-már jó rég meghalt)fizika tanárom (Anti bácsi) jutott eszembe, aki hasonlóan úgy vélte, meg kell alázni a diákot, anélkül nem élet az élet és anélkül nem tanul a dologból.

Én is megkaptam tőle a "hülye vagy lányom " meg "debilek minek járnak ide?" kedves dicséretet, csak mert nem tudtam a választ. A fizika órák egy az egyben megalázásokról szóltak 45 percen át heti többször. Lelkileg iszonyat destruktív volt.

És borzasztó, hogy még most is ez megy néhány tanárnál.

Szegény I. néninek is rossz lett az eredménye, így rá is további vizsgálatok és műtét vár. Úgy sajnálom, és drukkolok neki ezerrel, hogy minden gyógyuljon mielőbb!!!

H. szülinapja tegnap volt, de nem bírtam köszönteni, mert még mindig tiltva vagyok a messengeren nála és a mobilszáma sem él, a Facebookjába meg állítólag hónapok óta nem tud belépni.

A kotorék új leckéket tanít

Szombaton jó kedvvel keltem fel és álltam neki a főzésnek (húsleves, hagymás máj krumplival a pasimnak-pörkölt tésztával), de az aztán hamar elszállt, mert amikor az előszobában kapcsoltam fel a villanyt, a körte szétrobbant. Ugrottam is egy nagyot, még jó hogy nem ejtettem el a kezemben lévő edényt ami tele volt kajával. Annyi szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy a körte nem kapta szét a lámpa búráját, így nem kellett a tök sötét előszobában üvegdarabokra vadásznom. Pasim dolgozott, de délután közös kooprodukcióban szétszedtük a lámpát és begyűjtöttük a villanykörte darabokat meg körtét cseréltünk persze. Pasim szerint bénák a körték, amiket 399 ft-ért veszek és próbáljak meg kicsit minőségibbet beszerezni. Hát jó...majd igyekszem.

Még a fürdőszobában is volt egy körünk, mivel rejtélyes módon, napi szinten úgy 5-ször keletkezik terebélyes tócsa a fürdőszoba közepén, pasim megnézte a csapot, nem e ott van valami gixer. Valamit állított rajta, azóta csak egy kisebb tócsa lett és napok óta nem kellett deci vizeket feltörölni.
Itt mindig van valami, tudjátok. Sajnos én is tudom és ez cseppet sem tölt el örömmel.
És nyilván már ezerszer írtam, de legjobb lenne továbbállni egy olyan helyre, ami kevésbé lelakott, amit a miénknek érzünk és szeretettel gondozunk. Itt ez nem megy, én már az elején elengedtem, egyszerűen nem szeretem és kész. Már nem is akarom jó ideje győzködni magamat arról, hogy szeretni kellene itt lakni, vagy legalábbis elfogadni, mert tudom, hogy nem fog menni. Inkább menekülnèk és amíg 0,001% remény is van egy valamikori költözésre, nem adom fel! Itt semminek sincs látszatja, hiába javítottuk meg, már rég újból rossz és még annyi mindent kellene kicserélni, megjavítani (plusz a környezet is pff...full igénytelen...míg más lépcsőházakban húsvéti dekor van már kint a folyosón, itt valamelyik nap egy rakás kutyagumi éktelenkedett hála szerintem az egyik 4-!!!!!- kutyát itt tartó lakónak), amire sem pénz, sem energia nincs. Nem beszélve a kedvről, mert az aztán meg végképp zéró. 

Pasim vett is egy lottószelvényt, hátha összejön valami, de persze nem nyert még egy kettes találatot sem. Nem baj, majd máskor. H. mesélte régebben, hogy ők olykor egész szép nyereményeket zsebelnek be.

Tegnap délután láttam tegnap a hely-ről K.-t és a pasiját a boltban, integettem nekik, de nem vették észre. Rég beszéltem K.-val, valahogy sosem futunk össze.

Elhatároztam, hogy kevesebbet mobilozok, vagyis megpróbálok, mert néha tök értelmetlenül csak órákig pörgetem az agy és szemzsibbasztó hülyeségeket a telefonon. Inkább írok majd és könyvet olvasok. Találtam itthon pár jó olvasnivalót, de apám is hozott nemrég kölcsönbe két könyvet a Magyar királynék és nagyasszonyok sorozatból a Habsburg feleségek és a Színpad nagyasszonyai kötetet. Nagyon érdekes, olvasmányos könyvek, ajánlom mindenkinek. Mindkettőbe belekezdtem és hangulattól függően olvasgatom. Ha csak 1-2 órát lefaragok a napi telefonidőmből, már jó leszek :P

Most szombaton délutánra apám valami parkbeli piknikre akarna elhívni minket, amit pár ismerősével csinálnak és mindenki hoz plusz embereket, barátok, családtagok. Írnom sem kell, hogy semmi affinitásom nincs ehhez és nekem komfortzónámon kívül esik az idegenekkel való bratyizás, meg pasimnak sem mondtam még ezt. Nem beszélve arról, hogy fater elhívta a Tini hiénát is, meg a másik bolond nőt (tudjátok, akiről írtam már többször, hogy nagyon gazdag és néha-na jó, gyakran-elmegy az esze és már itt is balhézott nekem, meg apámat fb-n zaklatja, meg tavaly a fater b.day partiján két konyharuhával és egy doboz Delikáttal prezentált a Voyage, Voyage c. dalra egy bizarr táncot) és ezek tuti jönnek majd, mint szentjánosbogár a fényre. Nem sok kedvem van őket bámulni. De a béke kedvéért esetleg 20 percet bevállalok én is, ha nem esik az eső meg nem lesz hideg, de persze akkor pont nem lesz, tudom én.