Szolid szülős birthday parti enyhe konyhai intermezzókkal

Azt kell írjam, egész jó volt tegnap a szülinapom. 

Reggel időben keltem fel, ámde kissé dekoncentráltan, mert sikerült a cukortartót cukrostól beletoszni véletlenül a mosogatóba, no kommentár.

Délelőtt összedobtam a fasirtot. Amibe 1 tojást tettem csak, mert egy szenilis lúzer vagyok, pont akkor csörgött a telefonom mikor a tojást raktam a fasírtba és miután letettem a telefont elfelejtettem mennyi tojas volt benne. Utólag jöttem rá úgy egyel kevesebb, mint kellett volna, de no para, így is jó volt. Nem esett szét stb., még az íze is ehető volt. 

A tortat is megkreáltam csodás cukrásztehetségemmel. Nem volt szép (bolti piskóta-csokikrém, gyümölcs, tejszinhab, csokiszóras a tetejére), de elfogadható volt az ízre. Igaz faterom nem evett belőle, de ő semmilyen tortát nem eszik.  

Délután jöttek az ősök és hoztak egy vagon mindent. Olyan nyalánkságokat mint pisztáciás croissant, marlenka vagy kávés Balaton szelet, meg hoztak 2 bacardi breezert (egy pirosat es egy zöldet) és nekem egyből nosztalgikus érzésem lett, régebben gyakran vettem magamnak, csak aztán brutál drága lett így erről (is) leszoktam.

A hangulat is jó volt és mondanom-írnom-sem kell hogy egy csomó édességet zabaltam így. A saját tortám annyira nem érdekelt, de ezek a finomsagok, amiket a szülők hoztak már jobban, így mára nem is sok maradt, persze pasim besegített kicsit az eltűntetésekben.

Bárcsak minden olyan gördülékenyen menne mint az evés.

A héten 2x beszéltem a szomszéddal. Azt mondta hogy mostanság bandázik Leselkével és hogy tök jó fej (eddig szidta). 

És H.-val is összefutottam a buszmegben, így kicsit dumáltunk. Teljesen odáig van a mesterséges intelligencia segitőkészségétől és hogy az AI bármikor meghallgatja. Hát igen, AI pajti nekem is jó haverom.

Csinált is rólam egy 80-as évekbeli képet, a tegnapi bacardizásom okán (bár ez itt a képen inkább Kubu).

De amúgy eléggé hasonlít!

És az ágytakaróm egy az egyben ilyen.

Állj le, kínos vagy!

R.I.P. Ferenc pápa...

Annyira nem történik semmi, hogy meg kell erőltetni magam, hogy írjak. 

Beütött a tavasz, többnyire jó idő van, bár tegnap este épp vihar volt.

A húsvét egyhangúan telt. Persze nem mentünk sehova, mert egyrészt nem volt rá keret, másrészt húsvét vasárnap, mikor pasim is ráért volna, zárva volt minden. 

A közérzetem is tré volt. És most sem a legjobb. Még mindig megvan a göthős tbc-s köhögés és a nátha. Gőzöm sincs, mikor múlik el, de már unom.

Így hát itthon aszalódtam, pihentem, id dokukat és mindenféle filmet néztem (Bizalom, Annabelle-bár ezt a felénél abszolváltam, nem volt kedvem parázni-Veszélyes rögeszme). 

Hétfőn megcsináltam a sonkát és a tojást, de csak faterom ugrott be kemény 5 percre meglocsolni. Ja, meg pasim persze.

Tegnap már volt hely, meg minden. Este hívott az egyik kisfőnök, hogy másnap délután majd hozzám is beugranak, mert húsvét előtt voltak ajándékcsomagok és nem lett mindenkinek kiosztva. Egész jól elbeszélgettünk, pedig nem ismerjük egymást személyesen, csak a közösségi oldalon láttam, mert a fb régen feldobta ismerősnek. Nagyon csinos nő és gyönyörű nagy házban él.

Jött is két fiatal srác a főnökségből. Mivel a kotorék vendégség szempontból abszolút felejtős-soha, senki sem láthatja-a folyosón váltottunk pár szót. Persze a szomszéd naná hogy kijött hallgatózni. 

Hoztak édességet, meg más nyalánkságot. Kedvesek voltak és mindenről szó esett, bár aztán már fejben figyelmeztettem magam, hogy kushadjak el, mert sok vagyok. Talán ők is ezt gondolták, az egyik srác ráadásul pszichológiát tanul, na ő tuti levette, hogy mentális őskáosz vagyok. 

Gondolom, mikor kimentek a lépcsőházból, azt mondták egymás közt, pfff...ez hülye...és igazuk is van. Néha szómenést kapok és nem tudom, mikor kell befogni. Vagyis tudom, de mégis mondom tovább és szuperkínossá válok már magamnak is.

Most már mindegy, égő vagyok ez tény.

De a csoki finom. Most is azt eszem. Aztán persze csodálkozom, hogy dagadt dög vagyok. Pedig elhatároztam, hogy diétázom, ez olykor jobban megy (bár nem buli korgó gyomorral lefeküdni), csak hát ki bír ellenállni az édességnek?

Sírósfej, avagy a rockfeszt, amin talán ott kellene lennem és mindjárt vége a júliusnak

Hüpp-hüpp...Ma van a rockfesztivál, amin, ahogy sejteni lehetett, nem vagyok ott, ellentétben egy csomó ismerőssel, akiknek nem volt húzós a belépőjegy ára. Nekem sajnos az volt, plusz pasim is melózott, rajta kívül meg nem tudtam volna kivel menni, mivel a barátnők egy része babázik, babát vár, vagy csak nem az ilyesfajta műfaj rajongója.
A fb szerint Mr. Népszerű is ott van valahol, szóval ilyen szempontból jobb, hogy kihagytam. Amúgy meg szar, mert biztos nem lett volna rossz, de majd máskor...Az se most lesz.
A héten összefutottam H.-val, már neki is csak kb. 2-3 hete van a baba érkezéséig. Hihetetlen, hogy nem rég még ott parázott, hogy esetleg terhes lett, aztán nem is akarta megtartani, de szerencsére meggondolta magát és nemsokára meg is érkezik a pici. Aki több eléggé hajmeresztő név ötlet után a Zsófia Alexandra nevet kapja jelen állás szerint (persze ez még H.-nál változhat, mert nemrég még valami extravagáns Zara-Lara-Kira passz, nem tudom mi volt a végleges). Nem rossz név, de remélem nem fogják Zsófikázni *-*
J.-vel is beszéltem úgy két percet, a babázás mellett ennyit tudott beáldozni, de fb-n azért pár naponta írogatunk, ő is sajnálja a rockfesztet, mert az egyik kedvenc bandája lép fel :S
Velem nincs semmi különös, apám jó fej, mert minden reggel meglep egy friss péksütivel, szerintem híztam is tőle, de majd lemegy. Remélem.

A nyári nagy semmi és néhány klassz pillanat

Itt továbbra sincs semmi érdemleges. A gépem lázad a meleg ellen és fogja magát, kikapcsol, már agyfasz kerülget tőle.
Pasim meg meccset néz. Állandóan. Tegnap meg mondtam neki, hogy a közösségi oldal szerint egyik haverja szombaton ünnepelt, mire fel is fortyant, hogy miért nem szóltam erről neki, hogy a srácnak szülinapja van, mert akkor felköszönthette volna. Fura, én azt hittem, hogy ha barátok (már pedig évek óta azok), akkor tudja a születésnapja dátumát. Én mindegyik barátnőmnek tudom, vagy ha nem is, akkor felírom, hogy el ne felejtsem. Oké, szólhattam volna erről pasimnak, de azt meg én felejtettem el, meg azt hittem, tényleg tudja, na mindegy.
Két hét alatt a második fülbevalót hagyom el, helyesebben nem az egészet, hanem azt a kis micsodát a hátuljáról. Azt hiszem, vennem kellene pár normális fülbevalót már.
J. meg bármelyik percben szülhet, én mindennap írok neki faszbukkon, hogy na mi mi a helyzet, jön e már Zselyke baba (mert hosszas hezitálás után a Luca és Zselyke név közül, az előbbi lesz a pici neve). Apás szülést tervez, de ha a pasija nem tud bemenni vele, azt monda, menjek én!!!!!! Le is hidaltam, már mint hogy, oké ez megtisztelő és szívesen megyek, még ha nem is vagyok túl jó az ilyesmiben(gondolom). De azért jól esik *-*
És már számolok vissza a koncertig, visszafuvar kétséges, de akkor is, jó várni valamit.
Hétvégén itt voltak a szüleim, volt torta és sütöttem csirkét, ami még jó is lett, a hangulat is oké volt, nevettünk, dumáltunk, jó volt, kell ilyen is, mostanság alig-alig találkozunk sajnos. Mindenki éli a saját életét ugye.

Majd hozom a novella befejezését is valamikor, ha lesz időm és rávisz a lélek, hogy megírjam. Nincs elfelejtve. Wattpadon meg 28 követőm van!!!!!!! Yeahhh...Örülök!!!!!

Napjaim

Köszönöm szépen kommentelőmnek, hogy most is írt, mindig örülök ha, hallat magáról :) A buszon történt incidens mára rossz emlék csak, igyekszem nem gondolni rá. Sajnos mindig vannak ilyen emberek, akik jobbnak gondolják magukat mindenkinél és csak a külsőségeket nézik. Akik jó alaposan megbámulnak és egymás bökdösik, hogy nézd már milyen béna a haja/ruhája/hogy néz ki/ stb. meg jól láthatóan az emberen röhögnek.Valószínűleg nem csak rajtam, hanem másokon is.

A péntekem amúgy szarul indult, jó alaposan összevesztem valakivel egy hülye miatt aki a szart kavarta (mert lételemet sajnos). De a napom végülis jól végződött, akaratomon kívül egy buliba csöppentem :)

És a mikulás is meglátogatott. Virgácsot nem kaptam, de annyi édességem van, hogy a cukorkóma és a diabétesz fenyeget :P

Tegnap egy érdekes filmet néztem meg,a címe a Vad gyerek, ajánlom mindenkinek, nem mai alkotás, de elgondolkodtató és megható.

Sikerült lebetegednem. Fáj a fejem, torkom, fülem és elment a hangom is (ennek a pasim tud legjobban örülni, addig sem beszélek). Úgyhogy iszom a teát (pedig nem szeretem) meg szedek mindenféle szopogatós (nem rosszra gondolni) tablettákat.

Jövő héten hozok új részt a másikba. Remélem rajtam kívül mindenki jól van és gyógyteák helyett édességgel tömi magát :)