Smile a lot like an axolotl

Szerintem annyira cuki állatka az axolotl és ha megfelelően értenék a tartásához, bevállalnék egyet. Meg ha nem szomorkodnék még mindig a teknősöm elvesztése miatt.

Új kedvenc műsorunk van a pasimmal, a Gerendák királyai, sóhajtozva nézzük végig. 

Az a sok gyönyörű rönkház, csodás erdők és hegyek környékén (álmodozó ikonok).

Holnaptól no hely, vagyis itthon leszek, de semmi tervem konkrétan. 

Hét elején még élt bennem némi remény, hátha a pasim elszabadul egy napra és kirándulhatunk, de bejelentette, hogy még hétvégén is dolgozik (állítólag ez egy nagyon jól fizető meló és megígérte, hogy ha végez, akkor a pénzből rendbe rakjuk a fürdőszobát és a nagyszobában a plafont is lefesti, szeretnék hinni neki, de őszintén szólva szkeptikus vagyok). 

Pffff...ettől rögtön minden motivációm eltűnt. Na, de majd elfoglalom magam (itt az ólban mindig volna mit csinálni, de az ugye nem tesz boldoggá), csak már herótom van a kotoréktól, ami újra dögmeleggé hevült, lévén hogy robog a nyár ezerrel.

J. átküldött egy videót Zselyke torna fellépéséből. Nem semmi, ahogy az a kis törékeny lány csak úgy spárgába, meg hídba vágja magát. Én mint tesi antitalentum, csak ámulok és bámulok. Cool.

Á. írt, de csak azt kérdezte, mikor érek rá egy személyes találkozóra, majd válaszolok neki, de nem tudom a héten neki okés e összefutni. 

H. is telefonált hétvégén, de semmi újat nem mondott, csak hogy Lara jó bizit hozott és hogy majd megy táborozni.

Azért kicsit nosztalgiáztunk, hogy régen minden jobb volt, suliban aszalódás, sulirádióban a jó zenék (punk és grunge yeah), az egész padot betöltő firkáim (főleg Green day, Rancid, Offspring), kis spéci színes hajaink, röhögések, bulik és na persze piázások...jaj meg kissé nárcisztikus Sírós srác exem és az a lúzer, hazug patkány Aputest exem...

Akármilyen is volt, a nagy része jó volt. Vagyis inkább laza és gondtalan. Akkor még tudtam szórakozni igazán, sőt néha elszaladt a ló. És ebből sem tanultam. Meg a sok hülye, ésszerűtlen döntés, amik nagy részét bánom, de kiradírozni az életem könyvéből nem lehet.

Miért is hoztam ezt most fel? Bár tudnám...

És olvastam hogy hirdetnek egy erotikus novellaíró pályázatot, kár hogy az ihlet enyhe szikrája sincs most bennem. Mondjuk erotikus sci-fi vagy erotikus krimi lenne a feladat, olyat még sosem írtam. 

Asszem most sem fogok...

Unalom, egy party ígérete, írói blokk, egy reggeli seggarc és az ősök is beveszik a netet

Valaki tudja, Luna miért törölte a bejegyzéseit? Remélem oké vele minden és hogy még folytatja az írást.

Persze a hosszú hétvégén sehova sem mentünk, mert pasim vasárnap is dolgozott. 

Egyedül a hétfője volt szabad, de hétfőn meg már nem volt kedvem túrázgatni, tudván hogy kedden menni kell a hely-re. Az úgy lelombozó lett volna.

Mindegy. Meg sem lepődtem már és azzal vigasztalom magam, hogy még most kezdődik a nyár és biztos lesz majd mozgalmasabb programunk is a 4 fal között való rohadásnál. 

És mit ad Isten, vasárnap felugrott J. Zselykével, hogy e hét szombaton garden party-t csinálnak és menjünk mi is. Party tádááám! Örültem a meghívásnak. 

Bár jó régóta nem voltam náluk, asszem utoljára talán Zselyke ovis ballagási buliján, amiről írtam is itt, hogy nem volt annyira wow faktor, sok ismeretlen vendég volt, meg pasim sem jött el és ugye klikkesedés alakult ki a kör alakú "VIP" asztalnál. Remélem most jobb lesz, bár pasim most sem tuti, hogy jön, attól függ meg tudja e variálni a munkáját. 

Tegnap faterom hozott egy doboz csoki fagyit és már félig meg is ettük a pasimmal. 

A torkom szerencsére nem fáj eddig. A fogam, na az igen, de nem a hidegre, csak úgy néha belekezd és nem is nagyon, csak azért érzem. De bizakodom, hogy most szuper fogkrémet használok és vettem drágább szájvizet is, hátha jobb lesz. Persze jobb napjaimon kacérkodom a fogorvoshoz való eljutással is. De félek és nem akarom, hogy kihúzza, pont oldalsó fog, mosolygásnál épp látszana. 

Ja, ha már faterom, ő épp most tiltotta le pár rokonát fakebukkon politikai ellentétek miatt. Nem szabadna hagyni amúgy, hogy a politikai acsarkodások éket verjenek a családi kapcsolatok közé. Szerintem. 

Én ezért nem is politizálok. Meg nem is értek hozzá. Meg nem is érdekel.

Persze anyám is hasít a neten. 

Magára szabaditott egy Attila nevű szombathelyi faszit, aki azóta messengeren naponta zaklatja és olykor hívja is. Persze főként éjjel. Semmi perverzet nem ír állítólag, csak kiskutyás/cicás/jóreggelt/jóestét stb. képet küld és az életét meséli, de azért ez hosszú távon fárasztó lehet.

Mondtam neki, hogy bátran használja a tiltás funkciót az Attila probléma megoldására. De anyám sajnálja az ürgét, mert szerinte kedves és nem akarja megbántani. Még mert a pasas egyedül él, vagyis az anyjával. Huhhh anyuci picikéje. A legótvarabb eshetőség-Narkomàn feeling.

Reggel meg Mr.Utálom az életemet vezette a buszt, amivel mentem és ma a szokásosnál is nagyobb majom volt, mert kipakoltatta velem az irataimat, hogy ellenőrizze jogosult vagyok e az utazásra és nem e bliccelek, mint egy csövesbánat lejárt bérlettel. 

Mindezt csúcsidőben tele buszon. Kicsit sem volt megalázó...A fölényes stílust hagyjuk is.

Az utánam jövő 70+-os mami is hasonképpen járt. Róla azt nem hitte el, hogy nyugdíja. Pfff. Akkora gyökér ez az ember. Félelmetes, hogy túl értékeli magát, valaki szólhatna neki, hogy csituljon, csak buszt vezet, nem az országot...

Nah, így indult a hetem, yey. És akkor csoda, ha a hideg ráz a tömegközlekedéstől?

Szeretnék újra ihletet. Miért nem jön vissza? Egyáltalán hova tűnt? 

Hétvégén már a Demolition lovers-et kezdtem javítgatni, hogy ne essek ki totál a pixisből.

Mr. Őstulok, Mr. Barbárállat, anyagi koppanások, sötét emlékképek

Frankón elegem van a felső szomszédomból!
Amíg egyetemre vagy hova járt, és heti pár napot volt itt, még el is viseltem, de mióta végzett, vagy ott hagyta, vagy passz, de állandóan a lakásban van, az agyamra mászik.
Folyamat ajtót csapdos izomból, mindegy, hogy reggel 6 óra, vagy este 11 van. Fel-alá trappol nagyon hangosan, ha nem ezeket csinálja, fúr, flexel, kloffol, vagy földre ejt-dob???- valami nehéz tárgyat, lehetőleg késő esti órákban.
Hozzáteszem, nem vagyok egy zajokra háklis típus, lakott már felettem kutyás, kisgyerekes, sűrűn bulizós, sosem zavart különösebben, de ezt a fószert nehéz feszültség nélkül kezelni, mert látszólag tesz arra, hogy emberek veszik körül, valamint hogy létezik egy házirend nevű intézmény, amit illene betartani.
A legjobb most vasárnap volt, amikor is hajnali 05:30-kor kezdett valamit falhoz baszkodni ütemesen sokáig, majd bútorokat tologatott, aztán ajtót csapkodott és újra kezdte, majd újra, egészen reggel 7-ig.
Nem tudom, mit képzel magáról, az anyja inkább egy farmot vett volna neki az Isten háta mögött, ott kedvére őrjönghet és csattoghat éjjel-nappal.
Amúgy is egy gyökér (most attól tekintsünk el, hogy hasonlít egy videojáték szereplőhöz-helloooo, it's meee Marioooo), a rollerét a folyosó közepén hagyja, el sem lehet férni tőle, meg sosem köszön, sőt múltkor a bejárati kapu előtt cigizett és látta, hogy két szatyorral billegek a kapu felé, erre fél méterre előttem becsukja a kaput pffff...
A szomszédék kocsiját a múlt éjjel feltörték és valamit el is loptak belőle, tőlünk érdeklődött, nem e láttunk, hallottunk valamit, mivel az ablakaink a parkolóra néznek, de sajna nem tudtam infót adni.
Szerintem a nem messze tanyázó 8-10 fős hajléktalan kolónia lehet a hunyó, vagy más simlis entitások, van erre már mindenféle, ogre, ork, hobbit, hadd ne soroljam.
Pasim meg apám múlt hét óta együtt melóznak, de mint ez várható volt, már össze is vesztek, mert faterom a pasimmal való egyeztetés nélkül bevállalt munkákat és pasim meg ugye már elígérkezett másfelé-mivel nem tudta mik apám tervei-így volt némi szóváltás, meg gondolom apám visszavonta a munka lehetőségeket. Sajnos pasimmal ők nem egy nyelvet beszélnek. Nyilván a jól fizető munkák jól jöttek volna, ha előre leegyeztetnek pasim mikor tud menni. Így is bukott most egy klassz melót, pedig annyit kereshetett volna, hogy abból a hátramaradt hitelem egy részét kicsengethettük volna, sőt -ő mondta- a fürdőszobát is rendbe rakhattuk volna. Ettől a ténytől-már hogy ez nem jött össze-kedvem támadt volna botmixert a fülembe dugni. Annyira szeretném már hogy a putri egy hangyányival jobban nézzen ki és ne hányinger keringessen, ha itt vagyok...Na meg a hitel, jó lett volna nagyobb összegben lecsökkenteni...De így jártunk megint.
Láttam a fb-n, hogy az egyik első (idegbeteg, üvöltős főni) munkahelyemen alkalmazottat keresnek. Meg is lepődtem, mert úgy tudtam, az a cég megszűnt, de máshol ugyanazon a néven mégiscsak fut. A hirdetés bicskanyitogató, hosszan sorolva, milyen legyél, bezzeg amit kínálnak az elfér pár rövid sorban meh...
Emlékszem, milyen szép reményekkel érkeztem meg a kis büfébe, állásinterjúra és hogy örültem, mikor enyém lett a meló. 
A főnök-Pista bá-tök rendesnek tűnt. 
Meg csábító volt az is, hogy hétfő-csütörtök:06-14-ig, péntek meg 06-12-ig tart a munkaidő, a hétvége pedig szabad. 
Aztán hamar kiderült, hogy a reggel hat óra az inkább reggel öt lesz, mert össze kell rakni és elő kell készíteni a szendvicseket és a déli vagy kettő órási zárásra is bőven rászámolhatok egy órát, kasszazárás, takarítás. 
De ami ennél rosszabb volt, hogy a pasas híján volt a türelemnek és ordítva kommunikált (holott két akkor kisiskolás gyereke volt). Persze béna voltam, akkor kezdtem azt a munkát, de elég sokkoló, ha 19-20 éves vagy, szorongsz mert egy idegen helyzetben vagy, messze a komfortzónádtól, erre egy 190 centis, 100 kilós fószer vörös fejjel, magából kikelve kiabál és csapkod. Naná, hogy sírtam, mire hozzám vágta, hogy ne picsogjak, inkább figyeljek. És ez hetente többször előfordult, ha épp nem, akkor az előttem ott dolgozó csajt dicsérte, hogy neki nem kellett ennyit magyarázni, jaj minek költözött el a városból, sosem rúgta volna ki, mert életrevaló volt-én meg nem-jó, ezt nem mondta csak gondolatban hozzátette.
A felesége Zsófi néni is olykor beszállt a mókába, igaz ő nem kiabált, ő folyton figyelt, kiröhögött és gúnyos kérdéseket tett fel. Pl.:- te otthon is így kened a kenyeret?
Vagy: - ezt a szendvicset amit most csináltál, te meg is ennéd? Meg ilyenek...
Szóval elég hamar tudatosult bennem, hogy nekem ez valszeg nem fog menni, mert ők többet várnak el, mint amit én tudok nyújtani, valamint nagyon mérgező a környezet. De azért igyekeztem nem rögtön felmondani, pedig minden nap ezzel a szándékkal indultam neki a munkának.
Közben körülöttem minden barátnő tanult még, A. és Á., épp egy tanfolyamra jártak, Aputest meg technikumon volt és egyik délután együtt csavarogtunk mind és ők röhögtek és gondtalanok voltak, én meg csak vánszorogtam velük szótlanul, arra gondolva, hogy jó ég, holnap megint vár ez az idegőrlő förtelem a büfében.
Asszem a negyedik vagy az ötödik héten mondtam fel egy péntek délelőtt, egy akkorra már szokásossá vált csesztetés után. Pista bá faarcot vágva rögtön közölte is, hogy megelőztem őket, mert amúgy ők ma akartak kirúgni, mivel szerintük semmit sem fejlődtem (jó, az tény, hogy a végére el is engedtem már ezt a dolgot és nem is igyekeztem nekik megfelelni csak le akartam tolni a munkaidőt és hazamenni sírni). 
Felszabadultan léptem ki onnan, bízva a jövőben, hogy munka terén szerencsém lesz ezek után.
Én kis naiv, sejtelmem sem volt, hogy ha lehet még ennél is trébb sztori vár rám abban az irodában, ahol egy pszichopata, Istenkomplexusos, idióta nő azon fáradozott, hogy mindenkit elüldözzön onnan. De ez már másik fejezete a könyvnek, amit nem tudom majd leírok e valamikor, az is ptsd szóval...
Amúgy voltak azért klassz melóhelyeim is, ahol szerettem lenni, meg jó volt a társaság is, érdekes a munka. Ám olykor belesodródtam ezekbe a sötét és depressziógerjesztő helyekbe is, amiktől most is ráz a hideg és félek, soha nem is fogom tudni teljesen elfelejteni.
És láttam egy házat, ami nevetségesen olcsó, ahhoz képest hogy milyen jól néz ki. És még jó helyen is van. És tetőteres. És a kilátás ááááhhhh fenyőerdőre néz az erkély-ami kovácsoltvas.
Nem értem miért ilyen olcsó...
Hol a csapda?!

Rügyecskék

Már megint sikerült lebetegednem :( Hőemelkedésem van, fáj a torkom, a fejem (az már jobb, mivel vettem be rá gyógyszert), náthás vagyok és általános rossz közérzet van rajtam hét eleje óta. Az étvágyam sem jó, a gyomrom is kóvályog, nagyon várom már a hétvégét, hogy kikupáljam magam. Hátha a pihenés segít. Addig hasít a Strepsils, tea (bloaaa), fájdalomcsillapító express. Azt csak jobb lesz.
Hétfőn még agytágítás is volt, de szerencsére nem húzták el, mint a rétest. Meglepően sokan voltak rajta, olyanok is, akik amúgy abszolút nem járnak. Beültem K. és B. mögé, a tollam meg az első betűnél, amikor alá akartam írni a részvételi ívet, szétpattant és ezerfelé szóródott, K. szedte össze. Én meg igyekeztem újra tollat varázsolni belőle, de nem sikerült, mondjuk nem is kellett annyira jegyzetelni. Sok új persze most se derült ki, még mindig nagy homály van a hely jövőjét illetően. Szóval ezért kár volt ezt az összeröffenést leszervezni, de már mindegy.
Ja Ribi1 rám írt messengeren másnap este, hogy én mihez kezdek, ha a hely megszűnik. Meglepett, hogy egyáltalán szóba elegyedik velem, mert amúgy csak akkor keres, ha nem ért valamit. Megírtam, hogy gőzöm sincs, igazából ő sem tudja, azért érdeklődött, mert tanácstalan, aztán írkált valami külföldi melóról, de ez neki is még csak terv. Amúgy pozitiv csalódást okozott a Ribi1 (áh, csúnya ez a név neki, lehet át kellene neveznem?), mert egész értelmes, ha nem a Ribi2-vel lógicál. Na, de persze egy jobb interakcióból ne vonjak le messzemenő konzekvenciát ugye?!
Nem akarok már most azon tépelődni, hogy mi lesz ha bezárja kapuit a hely. Van ezenkívül is sok lehangoló gondolatom, amik kéretlenül a fejemben cirkálnak hajnalban alvás helyett. A fb feldobott régi fotókat és üzenőfalas eszmecserét, amitől szomorú lettem, mert bár semmi bajom sincs az egyedülléttel, de kicsit hiányzik pár barát, aki régen volt és ma már nem, vagy alig. Pl. olykor klassz lenne Sz.-el jóban lenni újra, de tudom, hogy sosem fogunk szerintem már beszélni sem, vagy ott van egy középsulis évfolyamtársam, vagyis inkáb ex barátnőm E. (nem az akivel néha beszélek, mondjuk ő is hiányzik), akivel összevesztünk, aztán soha sem békültünk ki, pedig nagyon bírtam, menő és vicces lány volt és olyan klasszakat írt, meg rajzolt nekem rendes levélben, hogy simán lehetne ebből egy jó sztori (fakebook szerint a vőlegényével meg a macskáival él németben).

Meg A.-val is jó lenne felvenni a kapcsolatot, de ugye most ő elvan az új pasijával. Vagy B-vel., aki tudjátok Írországban él és van egy babája (már nem is olyan baba). És ők csak pár ember, akivel régen kapcsolatban voltunk, most meg sehol senki. Sad sad sad.

Hugom hozott valamelyik nap nekem sütit csak úgy! Most elég jóban vagyunk, remélem ez így is marad.

Viszont pasim újfent idegbeteg, mert a melóhelyén olyan fickóval van most együtt, akivel nem jönnek ki jól. Emiatt estére már minden baja van és sajna ennek nem a szóban forgó pasi, hanem én iszom meg a levét válogatott bunkózások formájában.
Az időjárás viszont a héten enyhe volt, és nem egy merő gyötrelem volt kint lenni az utcán, vagy itt az ürgelyuk falain belül. A kezem sincs épp véresre repedezve, mivel a kinti mínuszok nem tesznek jót neki, de már gyógyul, a kedvem is valamivel jobb (pedig valamelyik nap megint némi Smashing pumpkins, Live, Pearl Jam és Creed dal után Columbine ff-t kezdtem el olvasni, meg bevillant hogy írni kellene ilyen témában megint, de aztán hamar sötétre változott a lelkiállapotom, így gyorsan befejeztem, mielőtt nagyon elhatalmasodna rajtam a melankólia), így hogy nem -6 fokok röpködnek, de hogy ne örüljünk sokáig, állítólag visszajön a hideg. Hurrá, bár inkább most jöjjön, mint márciusban.
Addig is míg nem jön a kikelet, csináltam magamnak egy cserépnyi tavaszt. Találtam pár szem babot az egyik szekrényben, és úgy döntöttem elültetem. Ne kérdezze senki, hogy miért, csak úgy jött az ötlet. Lehet ennyire vágyom már a tavasz élénk színeire, vagy passz.
Csodák csodája a babom életre kelt! És napról-napra nő. Úgy néz ki, jó helye van az ablaknál a konvektor közelében. Kis aranyos babnövénykém. Pasim meg is jegyezte, hogy a növény helyett igazán foglalkozhatnék vele is.
Persze nem volt igaza, mert én foglalkozom vele és azt a napi 2 percet míg estleg meglocsolom a növényt, ne sajnálja már szegénykétől.
Utoljára általános suliban házi feladatként csíráztattam babot, de akkor úgy emlékszem, kirohadt :S
Úgyhogy ezt most sikernek könyvelem el.

Pasim reggel puszival ébresztett!

Mi a fene folyik itt? Azért örültem persze *-* 

A pénteki találkozó meglepően jó volt, ahhoz képest hogy egész héten azon törtem a fejem, hogyan kellene lemondani. De nem volt pofám ekkora gyopárnak lenni, így a megadott helyen és időben ott dekkoltam. Kicsit tanácstalan voltam, mert ugye sosem találkoztam ezzel a nővel eddig, sőt a nevét sem tudtam. És ebben a kávézóban sem jártam még előtte. De végül némi béna álldogálás után megtaláltam és leültünk beszélni. Hamar az értésére adtam, hogy nem tudok semmilyen biztositast kötni a pocsék anyagi helyzetem miatt. Megértette és nem akart erőszakosan rávenni hogy de, akkor is kössünk. Elregélte azért ami miatt jött és meghallgattam. Közben meg akartam hívni egy kávéra vagy üdítőre, de nem fogadta el, ahhoz viszont ragaszkodott, hogy ő meghivjon valamire, így egy mentes vizet elfogadtam, bár ő kapacitált a (marha drága) kávéspecialitásokra, de kihagytam. Abban egyeztünk meg, hogy ha a jövőben esetleg úgy alakul a dolog keresni fogom és újra össze futunk. Rendes nő volt amúgy, szóval ha lenne zsém biztosítást kötni, hozzá fordulnék. 

A pasim tegnap dolgozott, én meg pörköltet készítettem, közben hugi is hívott és egy órát beszéltünk, mert az ő pasija is munkában volt. Nosztalgiáztunk és valahogy szóba kerültek a grunge zenék, majd a sulis lövöldözések és a Pearl jam Jeremy klipje és mondtam hugomnak, hogy Jeremy nem az osztálytársait ölte meg a klipben, hanem magát. Ezen tesóm kiakadt, pedig tuti hogy anno mikor én is láttam az eredeti klipet neki is átküldtem, de ő nem emlékezett rá. Így elküldtem neki megint és dobott is egy hátast, hogy úristen de durva...hm, igen az, főleg azért mert igaz történeten alapul (R.I.P. Jeremy).

Este meg az István a király eredeti 1983-as változatát néztük pasimmal. Zseniális és felülmúlhatatlan alkotás. Azok a zenék, a szereplők, a feeling. Imádom.

Ja, azt nem is írtam hogy két napig valami buli volt itt mert egyik nap hajnali 3-ig, tegnap meg hajnali 1-ig ment az idegesítő discozene csutka hangerővel. Pasim az első nap nem is sokat aludt emiatt, mert nyitott ablaknál kb. mindent totálisan lehetett hallani. Homokba rajzooolt szerelem szerelem wáh... 

Ma meg augusztus 20.-i programok vannak lesznek, plusz tűzijáték, de nem hiszem, hogy elmegyünk a városközpontba megnézni, mondjuk ha még szombat lenne...

A mufurc arcú nő meg jövő héten lesz utoljára! Tart is valami búcsúpartit tortával, hidegtállal a hozzá közelebb állóknak (Lédi Lavór, Nagymama, Csőrike stb.). Hoztak egy nagy döntést, eladták a vidéki házukat és mindent hátrahagyva az innen 2-3 órára lévő Debrecenbe költöznek. Állítólag már van albérlet is és a pasija már munkát is talált. Nem volt a kedvencem a mufurc arcú nő és én se neki, (soha nem is társalogtunk, csak akkor köszöntünk egymásnak néha mikor ugye itt laktak a telepen), de azért bátor dolog tőlük, hogy így lelépnek innen messze az ismeretlenbe. Mondjuk valami azt súgja, ők teszik helyesen.

Szociális nyomorékság

Ezt egy irtó unalmas fanfictionban olvastam és ha másért nem, ezért már megérte belekezdeni. És remekül jellemez ez a kifejezés engem. Úgy volt hogy beugrok a turiba, meg veszek porzsákot a porszívóhoz, mert lassan nem tudok porszívózni, de végül nem mentem, csak a postára csekket befizetni. Nem hiányzott a buszozás, meg a hőség ellenére is mindig nagy tömeg. Na ennyire vagyok most szociálisan nyomorék, meg nyári uborkaszezon is van, vagy hogy mondják. 

A héten itthon sem váltottam meg a világot, éppen hogy a szükséges dolgokat elvégeztem. Többre nem tellett, pusztító meleg volt itt a lyukban és alapjában sem volt kedvem pakolgatni. Pedig bőven lett volna mit csinálni. Ebben a bánat lakásban mindig van. De mivel ki nem állhatom és abszolút nem érzem magaménak, nem is tudok rá szeretettel tekinteni és csak annyit csinálok, amennyit muszáj. Bezzeg a szomszéd a lakásáért él és képes hajnalban kelni takarítani. Hát én ilyet egész biztosan nem tennék. Felkelek korán egy utazásért, jó programért, de hogy takarítsak? Kizárt.

Ha már programok...a fb feldobta pár régi J.-s kerti partink fotóját és el is szomorodtam. Egyre ritkábban vannak ilyen összejövetelek, meg az emberek is megváltoztak. Ott van pl. N., aki régen olyan cuki volt, jókat beszélgettünk, nevettünk, mindig nevetve mondta hogy Vivi, feltétlenül innod kell velem! Ehhez képest Zselyke ovis ballagási buliján egy köszönésen kívül hozzám sem szólt. A pasija dettó...

Olyan jó lenne pedig valami nyári lazitós összeröffenés, most van hozzá kedvem, az idő is jó. Bár lenne kertem, csinálnék egy partit. De így csak irtó szánalmasan, magamban partizok a 29 fokos lakásban és csokit meg savanyú cukrot nassolok. 

R. is már egy hete a Balcsin van az új fickójával és kimaxolják a vakációt, strand, étterem, hajókázás és mindezt sok képpel prezentálja.

Nekem meg fáj a szívem, hogy idén se megyünk a nyaralóba, annyira nagy szükség lenne egy kis kikapcsolódásra távolabb innen, az ottani békés reggelekre, a teraszon kávézásra, a hintaagyban való üldögélésre, a sétára, de hát pénz az nincs rá. Így is a bankos nőci hetente hív és ott a többi elmaradásom. Felejtős tehát ez ezer százalék. Talán jövőre. 

De remélem mások azért nem a 4 fal között aszalódnak. 

A. eltűnt mint a kámfor, valószínűleg az új pasijaval van és remélem nagyon boldog. 

Á.-ról április óta nem hallottam. 

H. hívott messengeren a héten, de nem volt bekapcsolva a messenger és mikor én hívtam, ő nem vette fel. 

K. írt hónap elején, de csak pár sort. 

Nekünk ma még meg plafon festés van. Tegnap pasim leglettelte és elvileg már csak egy réteg festék hiányzik ahhoz, hogy egy ideig ne legyen penészes ez a romhalmaz. Azt nem írom, hogy örökre, mert az kizárt, tuti szívunk meg emiatt. Mindegy, most nincs kedvem ezen lamentálni.

A nő XD

Majdnem minden reggel velem szembe jön három 14-15 éves forma kiscsávó zenét hallgatva meg röhögve. Boldog, gondtalan fiatalság...Egyik nap nagyon rohantak, mert azt hitték, késésben vannak, majd megláttak engem és egyik azt mondta  a másiknak, "nyugi, nem fogunk elkésni, még a nő is most jön csak...."
WTF! De még nő XD XD  XD
Ennél már csak a néni, vagy az asszony lett volna jobb.

Reggel meg belefutottam egy olyan cikkbe, hogy "egér méretű óriasdarazsak terjednek Európában..." Wait? Egér méretű? Öööhh...ez esetben kiköltözöm az Északi sarkra :(

Amúgy meg az egész múlt hét unalmas volt. Nem sok említésre méltó történt. Összefutottam rocker R.-el és tetszett neki a hajam, azt mondta ez padlizsán szín. Pasim meg egyszerűen csak lelilázta és persze hogy nem tetszett neki. De most ezt fogja bámulni mert nekem is tetszik.

A nyár feelingem is tartja magát. Remélem így is marad. Már csak az írásra kéne ráfeküdni, egy rész van a YB/MGK történetemből, azt mindenképpen be kellene fejeznem nyáron.

Hétvégén megnéztem a Pszichoszingli c. filmet Charlize Theronnal (bocsi ha nem így írja a nevét), és nem volt rossz, bár a főszereplő Mavis Gary nekem elég unszimpi volt, hogy el akarta szedni a volt pasiját a feleségétől, úgy hogy a fickó egy pár hós baba apukája is volt. Eszembe juttatta azt a görény nőt, akivel pasim félrekavart, az is ilyen pofátlan, gátlástalan köcsögkalap volt. Na, de a film végére azért megsajnáltam a főszereplőt. Egy egész kicsit.

Ja, ha már pasim...vasárnap sikeresen összevesztünk, vagy ő sértődött be rám. Egész hétvégén bunkó volt, mellé még a beígérte, hogy segít lefújni Szavóval a penésze plafont, ahová én a 160 centimmel létrával sem érek fel és tériszonyos is vagyok btw. Persze nem segített és még tuskóskodott is. Tegnap megint ledagadtozott, ami már annyira nem is esett rosszul, hozzászoktam, viszont közöltem vele, hogy ha magával van baja, kevésnek érzi magát, ne engem sértegessen, hanem menjen el szakemberhez. Unom, hogy el akarja venni a maradék csekély önbecsülésemet is.
Kérdeztem, hogy utoljára mikor ölelt meg, puszilt meg hátsó szándék (+18 akciótervek) nélkül, vagy mikor kérdezte, hogy vagyok, milyen napom volt? Ezek helyett inkább folyamat szemétkedik :S
Látszott hogy megdöbbentettem, de már elegem van a faszságaiból. Ha nem tetszik neki a látvány, nézegesse a telefonja előzményeiben található szétbotoxolt, felfújt mellű, műanyagbiccseket (azt hiszi nem láttam még hogy ezekre csorgatja a nyálát?!), ne engem cseszegessen.
Azóta a drága nem igazán tárgyal velem...Én nem akarok ilyen lenni vele, de kikényszeríti belőlem. És ugye, ugye de tré érzés, ha szemétkednek az emberrel...

H. is hívott telefonon. Most jut hozzá valami nagyobb összeghez és a rokona által ráhagyott házat ilyen vendégháznak akarja megcsinálni. Talán jövő nyáron már funkcionálhatna a dolog. Hát jó neki. Ha nekem lenne ilyen aduász a kezemben, tuti élnék a lehetőséggel. Remélem ő is fog.

Imádom ezt a dalt <3

A szabad szellem ha tényleg szabad lehet néha

Annnnnyira vártam már a négy napos ünnepet, hogy ennél jobban már csak a karácsonyi leállást várom (bár az is igaz, hogy ez egyúttal nyomasztó, mivel még mindig senki sem tudja, mi lesz a hely sorsa). 

Szóval végre eljött a péntek, egész jó kedvem lett a ténytől. Reggel N. rendkívül bájosan integetett nekem a járda egyik oldaláról. Csodálkoztam is, mivel az új barátnője miatt mostanság hanyagolja a köszöngetést.

Pénteken délután kiballagtam két temetőbe is. Gyújtottam mécsest a rokonoknak, H. anyukájának és nagyszüleinek, pár ismerősnek. 

Szombaton pasim azzal nyitott reggel, hogy volt egy kisegér a fürdőkádban. Vissza is kérdeztem, hogy mivan? 

Amúgy alapjában nem félek az egértől, de hajnalban, ha én találom meg, biztos sikítani kezdek. Pasim szerencsére nem ilyen idegbeteg, mint én, így megfogta és az utcára rakta a kis vendégünket. Azért arra kíváncsi lennék, hogy jutott be.

Délelőtt anyámmal találkoztam és elkisértem a dédnagyszüleim sírjához, mert ott már nagyon régen voltam. Igaz, dédnagyapámat sajnos nem ismertem, a születésem előtti évben halt meg, dédimamára kicsit még emlékszem, kis őszhajú nénike volt,  aki mindig fekete kendőt viselt (és Erdélyben született). 

Vittünk virágot és mécsest anyám nagynénjeinek is, egyikük képekről ismerve híresen szép volt, sokan akartak neki udvarolni. 26 évesen halt meg veseelégtelenségben.

Hugi egyik barátnőjének is gyújtottunk gyertyát, aki öngyilkos lett egészen fiatalon. Most  döbbenten szembesültünk azzal, hogy új bejegyzés áll a sírtáblán, és idén sajnos az anyukája is meghalt. Tavaly az apuka ment el és sajnos pár éve a lány egyik testvére is. 

Szomorú, hogy szinte egy egész család meghalt néhány év lefolyása alatt (a legidősebb gyerekük külföldön él). Egyszer a tragédia után hugit elkisértem és voltam náluk, még kicsit előttem vannak...de csak halványan. Elég régen volt, tizenéves voltam.

Aztán hazajöttem és pasim közölte, kitalálta az ideális ebédet, kolbászt enne. Már hozott is két szálat. Megsütöttem hát neki, kukoricás rizzsel és savanyúsággal tálaltam. Cserébe pasim irtó bunkó volt ebéd után. Szerencsére elaludt, én meg tv-t néztem, aztán hirtelen felindulásból frufrut vágtam a hajamba. Nem lett rossz, mondjuk a szabályostól messze van, de jobb, mint volt. Anyámnak pl. tetszik ;D Pasim persze leszólta egy Hogynééézelki?felkiáltással, de tőle pont ezt vártam.

Ma pedig az ősökkel, meg hugival kocsiba ültünk és elautóztunk apám szülőhelyére. Apám bevágta a Pearl Jam-től a Yield albumot és a grunge hangulat máris eluralkodott a kocsiban. Illett az elsuhanó őszi tájhoz. Közben töltött és sült húst, na meg kekszet ettünk. 

Oda érve a sírokon mécsest gyújtottunk, virágokat és koszorúkat tettünk, aztán elugrottunk a faluban elő rokonokhoz. Pechünkre az összes gyerekük ott volt épp, barátostól, barátnőstől, gyerekestől, így olyan sokáig nem is akartunk maradni. El se fértünk egy asztalnál, olyan tömegnyomor volt. Kínáltak minket kajával, meg sütikkel, de bármily csábító is volt, mi már egy ideje náluk max. iszunk, mert egyszer vissza hallottuk, hogy mi oda zabálni járunk (szó szerint ezt mondták egy másik rokonnak, őt meg ugye nekünk beszélték ki). Mondták, hogy apám egyik húgának a lánya most szült szeptemberben, de a pasija a szülés előtt lelépett, így a csaj visszacuccolt az anyjához kisbabástól és nagyon nehezen jönnek ki, anyagilag és magánéletileg is. 

Mivel apámnak 4 tesója van, így egy csomó unokatesónk is, de egyikkel sem vagyok kapcsolatban, egyik srácot pl. sosem láttam, pedig 17 éves. Van, aki ismerősöm fb-n, de olyan is, aki heti szinten jön velem szembe, de még csak nem is köszön. Ezt a csajt is jó, ha ötször láttam, szóval nem túl szoros a kapocs a soktagú, sokfelé élő rokonságunkkal. 

Hazafelé csináltunk pár fotót a vízparton, amit az egész utazásban legjobban szeretek, a szép őszi táj, amikor távol lehetek a gondoktól és eljátszhatok a gondolattal, milyen jó lenne ott élni. Azt hiszem, nekem a Tisza part ilyen téren a nagy szerelem...

A plázában is voltunk, tesóm vett a pasijának szülinapi ajándékot. Elájultunk az áraktól (pölö egy snassz fehér póló, amit diák koromban  tesire kellett felvenni 6500 ft) és ittunk egy nagyon finom automatás forró csokit.

Hét körül értünk vissza ebbe a tetves városba, ahol minden a szokásos, a gondok is visszajöttek, a sok tartozás, a rengeteg fizetnivaló ott tornyosul felettem, plusz az újabban brutál mód penészes lakás, pasim gyökérsége, a jövő nehéz kérdései, meg más lelombozó ügyek, amik kis időre kilibbentek a fejemből az utazás során. De nyomban rám ömlött a valóság, ebbe az undormány lépcsőházba belépve, egy faszi lébecolt itt, de hiába köszöntem rá, csak lesett, hurrá még egy őstulok a Keleti banya, Leselke meg a többi hülye mellé. Ja és megint tök büdös van a kukatároló miatt. Üdv itthon :( És pasim azt mondta csengetett valami nő, de ő épp telefonált, így nem nyitott ajtót és szerinte népszámlálási biztos, vagy hogy hívják volt. Ami fura, mert én kitöltöttem neten a kérdéseket, pont azért hogy ide ne jöjjön senki. Szóval nem értem, mi a francot akar.

Mindegy, most nem is érdekel annyira. Hiszen hosszú hétvége van és még két nap a pihenésre, igyekszem hát jól kihasználni.

Miu-miujság? XD

Jelentem, a kórságomat nagyjából kikezeltem, egész hétvégén kamillateát ittam (nem volt jó), meg inhaláltam (az sem egy élmény), plusz mentek a Strepsils-ek orrba-szájba (na jó, csak szájba, mert oda való) és most ott tartok, hogy csak nagy ritkán jön rám a köhögő roham. Az is valami :P
Kedden voltam az altatóorvosnál. Jó sokan voltak, két öregasszony diskurált mellettem és persze nem tetszett nekik, hogy lassan halad a betegek behívása. Aztán kiderült, hogy az egyiknek 12-re volt időpontja (jelzem, fél 10 volt), a másiknak meg csütörtökre! De ha már erre jártak ugye, beültek, hátha behívják őket...pfff...persze ez nem így volt, az asszisztens mondta, hogy majd ha lesz esetleg egy olyan időpont, ahova nem jött el a beteg, akkor bemehetnek, de amúgy nem is értem, mi a francot kerestek ott? Arra jártak és beültek...Nem semmi.
Ja, egy nő odacsücsült mellém (babarózsaszín bőrönddel cseszki) és megpróbált beszélgetni, megkérdezte, hogy én is műtétre várok e? Nem, csak én is erre jártam és olyan szimpi volt ez a váró XD. Feleltem neki, hogy igen, mire rögvest megkérdezte, milyen műtét lesz, én meg rávágtam az igazat, mert hát mit titkoljak rajta. Az arca meg is nyúlt, zavarba jött és csak annyit dünnyögött, hogy :jujj...aztán arrébb is ült 2 székkel, pedig ez nem ragályos, na mindegy.
A várakozás többi részében hallgattam a mellettem non-stop karattyoló mamikat és az egyik srác tetoválásait olvasgattam a szemben lévő széken. A doki amúgy szerintem fiatalabb volt mint én és jófej, azt mondta ez nem a világ vége, ne parázzak. Amúgy nem paráztam, csak miután mondta, hogy ne parázzak, akkor kezdtem, mert én olyan vagyok. Fel is ment 140-re a vérnyomásom. Mindegy, most már minden papír megvan, csak a felvételre kell mennem, jövő hét közepén. És reménykedni, hogy nem lesz megint az a rémálom a koronavírus teszttel, mint múltkor, mert már fáraszt ez a várakozás és az emiatti idegeskedés.
Ja, mivel jövő hét közepétől kb. másfél-két hétig nem leszek, ezt be kellett jelentenem a hely-en. Csak épp nem tudtam, hogy mikor van a főnök, de mivel R. mindig, mindent tud, írtam neki messengeren, hogy nem e tudja, mikor és hogy lesz főnökség. Erre össze-vissza írkált :o először hogy ő ezt nem tudja, aztán meg hirtelen (pár perc múltán), hogy egész jövőhéten nem lesz. Én visszakérdeztem, hogy ez mennyire biztos, honnan tudja, de csak terelt, hogy tudja és kész, ezt leírta többször is. Aztán meg, hogy kérdezzek meg inkább mást, mire én minek kérdezzek meg mást ha te tudod? De ő csak mint egy papagáj ismételgette, hogy kérdezzek meg mást....Ah, gőzöm sincs mi baja volt, de inkább elköszöntem és írtam B.-nek, aki amolyan kis-kisfőnök és nagyon segítőkész (csak nem akartam terhelni) és felvilágosított, hogy szó sincs arról, hogy a jövőhéten nem lesz főnök. Akkor ennyit R.-ről :/ 
Azóta már a bejelentést is megtettem, szóval elvileg már tényleg csak az van hátra, hogy az adott nap megjelenjek a kórházban. 
Nyomaszt a várakozás.
És hogy mi lesz utána, milyen eredményt kapok?
Ja, tele vagyunk hangyával újfent. A cukortartót támadják most, hiába rakok rá dupla nejlonzacskót, ezek bejutnak és reggel több volt a hangya a tartóban, mint cukor :/ Örvendeztem neki nagyon. Oké, hogy szorgosak, meg minden, de ezt nem lehetne máshol csinálni??? Mindenhonnan csak hangyák másznak elő. Néha már azt vizuálom, hogy rajtam is ott járkálnak.
Lett új creepy srácom is fb-n, bejelölt, úgy tűnt, már láttam valahol, meg voltak közös ismerőseink is. Azóta is folyton hív éjjel is (de én már ezer éve kilőttem azt, hogy be vagyok jelentkezve a messengerbe, pont az ilyen incidensek miatt) és egyetlen egy mondatot ír kb.40-szer egy nap, még pedig hogy küldjek képet neki...ahha...persze...rám is matricaként ragadnak az ilyen emberkék, jellemző.
A hét a grunge jegyében ment most el, amúgy is imádom a 90-es évek zenéit.Valamivel le kell foglalnom magam, hogy ne pánikoljak, vagy nem is tudom, hogy nevezzem ezt az állapotot, amiben most vagyok. Jó lenne már túl lennék az operáción.

Oh igen a grunge!!!

Ezt a bejegyzést a fantasztikus fém olvasó szemüvegemben írom (néha eszembe jut, hogy van olyanom is), a látvány leírhatatlan, nem nézek tükörbe :D
Mostanában egyre többször eszembe jutnak a régi dolgok, zenék (biztos mert öregszem hihi). Amikor még kockás inget hordtunk (szivárvány minden színében), amikor még igazi angol nyelvű Music Television ment, normális műsorokkal és zenékkel, amikor az ágyon ugráltunk J.-vel és teljes torokból ordítottuk a Faith no more Easy c. dalát és amikor még miénk volt a világ.
Emlékszem, egy betegségből kifolyólag hosszabb időt kellett otthon töltenem és ezt kihasználva (tanulás helyett) MTV-t lestem meg zenét hallgattam. Wow, micsoda zenék voltak azok. Soundgarden, Smashing pumpkins, Stone Temple Pilots, Pearl Jam (Jeremyyyyyyyyy, de erről egy hosszabb és bővebb bejegyzésben), Live, Alice in Chains stb. Oké a Green Day iránti rajongásom is az MTV-el (és a Bascet Case-vel) kezdődött (és amiből mára nem maradt semmi, de hát nem csodálom mert elég gagyi zenét csinálnak már). Szóval minden ami a zene volt és mindaz ami akkor voltam ahhoz a bizonyos csatornához köthető.
Most már nincs angol nyelvű MTV, csak ilyen magyar de az über ratyi szerintem, a viváról meg nem is szólok gáz (gangnam style WTF). És valahogy elszálltak az évek...De azért még előkapom a régi zenéimet ha máshonnan nem a youtube-ról és ha elkezdődnek a dalok (pl. P.J.- yellow ledbetter, daugther, Soundgarden- fell on black days, STP-Vasoline stb.) akkor kicsit az idő is megáll nekem...