Egész éjjel Billie Joe-val álmodtam (ajwh) és nem annyira jó a mobilom csengésére felkelni hajnalban ezek után az álmok után *-* Főleg, hogy ez a nyomorult lakás úgy kihűl reggelre, hogy szabályosan fáj megmozdulni.
Hétfőn nekiveselkedtem a nagy ajándékbeszerző túrának. Anyám is jött velem, és ketten kimaxoltuk a kedvtelenséget és türelmetlenséget.
Oké, elszúrtuk, ezt nem most kellett volna, hanem hamarabb, akkor a sok baromság nem idegel fel minket, de közbejött a haláleset és minden háttérbe került.
A boltokban tömeg és idióták, anyám kommentjei meg...nem tudom, sírjak e vagy nevessek. Pl. egyik polcnál egy öreglány válogat halálos nyugiban, mindent ötször átnéz, felforgat, nem férünk oda. Teszünk pár tétova kört, nézelődünk alibiből, várjuk, hogy az asszony arrébb menjen. De nem megy. Anyám ideges, haladna. Dögmeleg van az üzletben, de nem tudjuk levenni a kabátot, mert tele a kezünk a szatyrokkal és a bevásárló kosárral. Anyám a plafont nézi, én megyek előre, hogy megnézzem, szabad a terep. Naná, hogy nem az, az öregasszony továbbra sem mozdult egy centit sem. Anyám félhangosan: - Egy hete ott áll és válogat, nem igaz, hogy nem tud arrébb menni az a nő!
Szerintem az illető meghallotta, mondjuk túlzottan nem érdekelte.
Agyrém ez, komolyan. És mivel ma nem volt időm, holnap kell folytatnom, és be is fejeznem, mert utána már egyáltalán nem lesz erre lehetőségem.
Aztán itthon, felrakom a kávémat és lehajolok a szekrényhez, hogy egy edényt halásszak elő, de elfeledkezem arról, milyen lehetetlenül kicsi a tér a gáztűzhely és a szekrény között. Közben mobilon dumálok és mire a sokkoló tényt észreveszem, konkrétan füstöl a fejem.
Basszus, lángra kapott a hajam. Tiszta büdös és kormos lett a kezem és egy jó vastag tincs leégett. Szerencsére maradt még bőven, de ez is csak velem fordulhatott elő :S
És akkor még hátra van a karácsonyi idegösszeomlás, főzés. A pasim ma is gyík, semmi ünnepi hangulatom nincs.
Ellenben lenne kedvem a nyárhoz...És ez a dal...
Jöhetne most a kánikula.