Szomorú vagyok, pedig ma van a szülinapom (pompompompom)

Pfff......

Pasimmal egész hétvégén a ribi miatt vitáztunk. Ezért igazán kár volt haza jönnie Vácról, akár ott is maradhatott volna nyugodtan. 

Magyarázta a bizonyítványt nagy hévvel, hogy hát neki az a nő (Miss Candy) nem kéne, mert nem az esete, de ezt százezerszer elszajkózta és úgy már valahogy nem volt hiteles. 

És hogy csak nagggggyon jó barátok. Nő és férfi barátság elég ritka, ha van egyáltalán. 

Szóval annyira nagy spanok, hogy mindent jól megbeszéltek együtt és ehhez napi vagy kétnaponta telefonos kapcsolatban kell lenni feltétlenül. Mert Miss Candy-vel most az a szitu hogy kirakta a pasija szűrét, mert már nem szerette és amúgy is csak 2 munkatarsaval csalta meg, mert unta. A kettő fasziból az egyik volt a baba apja akit nyáron elvetetett és az exe tudta ezt és még így is megbocsátott volna, de Miss Candy már tovalibbent és egy harmadik csávó gatyájában kötött ki, akivel már össze is cuccoltak. 

Chhhh...most írjam hogy szerintem milyen egy ordas cafka a nő? És pasim egy ilyent sztárol fel és nyújt neki lelki erősítést. Szép. Pedig akár engem is vigasztalgathatna mert félek a műtét miatt, de arra azt mondta, nem tud mit hozzátenni. 

Na akkor nincs több hozzafűznivalóm.

Szombaton úgy összevesztünk, hogy elhúzott egy házibuliba és hajnali fél 2-kor jött vissza. Vasárnap meg egyik haverjanak segített így akkor se sokat tűnt fel. Mintha bujkált volna, vagy mi.

Hétfőn meg ment vissza Vácra. Azóta ugyan beszéltünk, de én távolságtartó vagyok. És annyira ő sem kommunikatív.

Nem lesz ez így jó, ha továbbra is ennyit foglalkozik ezzel a nővel. 

Még ha csak haverok is-ahogy állitja-ez már nekem nem fér bele. Oké heti 1 telefonbeszélgetés elmegy, de nem kétnaponta és nem 8-10 percekig. 

Addig főleg nem, amíg rám fele ennyi időt nem szán és az én problémám iránt nem érez semmit, max. közönyt.

Egész héten csak lézengtem és automata üzemmódban működtem. Harcoltam, hogy ne gyűrjön le a bánatosság érzése.

Zenét hallgattam, írtam, ez azért kikapcsolt egy időre. 

Hazafelé délután sétálgattam, itthon is próbáltam nem depizni, ez hol sikerült, hol nem. Néha tök egyedül éreztem magam és tanácstalanság vett erőt rajtam. Hogyan tovább?

A sors meg szivatott, mert csak kétszer láttam ezt a szukát a bevásárlóközpontban. 

Azt továbbra sem értem, miért hever egy rakás pasi a lábai előtt. Biztos lehengerlő a személyisége vagy nem tudom...

Holnap már nem megyek a hely-re. Nem is bánom. Egy kis szülinapi ajándék magamnak (meg egy tiramisus süti is vár rám a hűtőben).

Van pár elintéznivalóm és takarítani kéne, meg majd az ősök is jönnek egyik nap köszönteni (torta timeee). 

Pasim holnap jön haza megint Vácról. De még minimum egy hetet ott tölt majd. 

Kértem, hogy a szülinapomra tekintettel, ne csavarogjon all day, cserébe majd igyekszem nem balhézni. Feltéve, ha nem ad okot rá. 

Jó lenne, ha ez az egész Miss Candy epizód egy rossz álom lenne. Vagy mintha soha meg sem történt volna. Van így is elég bajom... 

Ja, majd visszarakom a névtelen komment hagyás lehetőséget is. 

Bár ide 99%-ban kedves és jóindulatú emberek járnak, de egyszer volt már ilyen és most nem vagyok berendezkedve a megmondó Katikák, Zsuzsikák satöbbik szemrehányásaira a kapcsolatomat illetően. 

Tudom, hogy gáz van. Nyilvánvaló.

A probléma elhárításán dolgozom (dolgozunk?).