Pasim: vele most nem tudom, hányadán állok, ugye egész héten Vácon volt (még minimum másfél hetet ott lesz). Persze telefonon tartottuk a kapcsolatot, hívtam reggel, ő meg este, délben meg sms-t küldtünk a másiknak. Azt hittem okés minden. Erre tegnap este úgy hagyta a mobilját, hogy a híváslista látható volt és belenéztem (tudom szégyelljem magam, megsértem a privát szféráját miegymás) és azt láttam, hogy igen gyakran hívta Miss Candy-t, és a csaj is őt kb. úgy 2-3 naponta és volt hogy 8-10 perceket beszéltek.
Az oké hogy barátok, de ez enyhe túlzás azért nem? Mitől beszélgetnek ilyen sűrűn és ennyit? A csaj alapból gyanú faktoros nálam, túl sok időt tölt pasimmal és túl sok mindent megbeszèlnek. Szóval ezen kattogok tegnap óta.
Rákérdezzek? Már próbáltam, elhajtott, hogy hülye vagyok. De akkor sem tudok elvonatkoztatni a gondolattól, hogy a pasim kavar vele. Olyan bénának érzem magam! Pedig már átvertek páran, a pasim is, még mikor csak pár hete jártunk, de ott a nő hívott fel és tájékoztatott, itt meg a tények beszélnek csak. De azok elég érdekesek és kételyeket hagynak. Jaj...szomorú vagyok. És csalódott is. Igyekszem azon lenni, hogy jól menjen minden és szívből vártam haza pasimat, hiányzott stb., de nem tudom ő miket érez. Ezekután főleg nem...komolyan az is eszembe jutott, a kisbaba amit Miss Candy nem tartott meg esetleg pasimé volt (ezt leirni is durva), de befejezem mert ez tényleg fájdalmat okoz.
Egészség:hét elején is dög beteg voltam, nátha, torok és fejfájás, köhögés, láz. Alig bírtam A-ból B-be mászni. Vettem pár házi cuccot láz és fájdalomcsillapító, torokfertőtlenitő cukorka, köhögés elleni szirup. Most már jobb, de a torkom kapar még és néha köhögök.
Voltam a nőgyógyászaton is csütörtökön. Meglepetésemre a volt dokimmal futottam össze, heti párszor még szokott lenni a kórházban. Kérdezte, mi járatban. Mondtam hogy a műtétet akarnám intézni. Azt mondta sajnos hosszú a várólista, de kiderült azért annyira nem vészes, november közepén már volt szabad időpont, oda beirattam magam. Kb.2 hónap. Megkaptam a vizsgálat kérőket. Már most kitör a frász, ha rá gondolok.
A házidokim megint továbbképződik és helyettesítés van 10 napig. Én hülye meg nem figyeltem és múltkor elfelejtettem pulzuscsökkentőt íratni, így el kellett másznom a helyettesítő körzetbe, ami szó szerint a város másik felén van, ahol utoljára tizenévesen jártam.
Gyalogoltam 20 percet meg a buszmegtől mire oda jutottam. Ráadásul ez a putris körzet, de szerencsére nem voltak sokan.
Az orvos kicsit gyanakvó volt, vagy nem tudom hogy nevezzem, mert hosszan kérdezősködött, miért ezt a gyógyszert szedem, miért nem váltok, menjek el a kardiológiára (több mint fél év a varólista de jó majd megyek) írással újabb gyógyszert fel. De legalább hazafelé rögtön jött a busz.
Zene: Shaboozey-től a Bar song szerintem olyan jó, múltkor ment a zenecsatornàn és majdnem táncra perdültem.
Amúgy sokszor iszonyat lelombozott vagyok, tehát abszolút emoid hangulatom van úgyhogy MCR, The used, FFTL, Red jumpsuit apparatus, AFI szól továbbra is, időnként némi punk zenével váltva Rancid, The distillers, Descendents, Interrupters, Bad religion, Lagwagon, régi GD stb.
Írás: hát irkálom a Still breathing befejezését, meg vannak más ötleteim is, de még csak kusza vázlatok. Mcr ff-ket olvasok ao3-n és hiányzik a D. Lovers.
Hangulat: egész héten szorongtam, tré volt egyedül, de most hogy láttam pasim mobil híváslistáját, már szívesen sirnék is. De tartani akarom magam és higgadtan viselkedni. Na meg várni az alkalmas percet, hogy szóba hozzam a témát. Már ha van erre alkalmas időpont.
Pénzügyek: na azt inkább hagyjuk.
Szociális élet: felraktam egy idézetet faszbukkra, egy régi iskolatársam meg rámirt hogy miért vagyok ilyen lehangolt. Írtunk kicsit, de persze nem avattam be a sok faszságomba, senkit sem akarok ezzel nyomasztani.
H. hívott hogy mizu, Lara már egy hete beteg, de más különben elvannak. Ja említettem neki hogy műtenek, mire a rokona műtétes horror sztorijával jött elő. Hát ez felemelő volt. Mintha nem paraznék így is ezerrel.
Apróságok:a kedvenc ikeás bevásárló szatyromat sikerült elhagynom. Szerintem a százas boltban esett ki a táskámból. Kár érte, úgy szerettem. Praktikus volt és jó nagy. Pasim adta pár éve. Van ugyan másik, de az kisebb jóval és a színe is vadító lila.
A postán meg annál a luvnyánál fizettem a csekket,aki még régen a pasimat hivosgatta, csak akkor még vörös volt a haja és rockernek tűnt. Most már inkább egy wish-es Margot Robbie. Megismert a cafka, láttam a képén, ahogy én is őt. Rózsaszinbe bújtatott hányinger. Bloafff.
Időnként sajnos összefutok vele, de nem tudtam, hogy itt dolgozik. Asszem ezt a postát is hanyagolom egy ideig.
Klassz ez a dal. Nekem is hiányzik 2003. Vagyis az az év nem, de a boldogabb idők mindenképpen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése