Punnyadt hónap ez a június, extra keveset blogoltam, de időm, türelmem és főleg energiám sem volt rá.
Berobbant a nyár! És úgy irigylem azokat, akik meg is tudják élni. Pl. a mellettünk lévő hangyafasznyi parkos területen múltkor két pasi napozott a leterített pléden, naptej, limonádé, summer feeling ezerrel.
Meg egy csávó az állomáson félmeztelen fotózta magát egy gyümis sörrel a kezében.
Én meg dühös vagyok, mert nekem a nyomasztó kórházi szakrendelőbe kell majd aszalódni, ahol senkit sem érdekel semmi és ami olyan tré, hogy csak öregasszonyok járnak oda a negatív leletüket mutogatni fölöslegesen, megesett nők a kaparást intézni, meg az olyan csóró lúzerek, mint én.
Most azon pörög az agyam, hogy tudnám elintézni, hogy ne írjanak ki rögtön műtétre. Le akarom vetetni a citológiát és a hpv-t ez fontos lenne és kéne egy kis szünet, mielőtt újból trancsíroznak, mert vérszegény vagyok.
A gyk-s ex ais csaj szerint úgysem műtenek egymás utánba. Hát a próféta szóljon belőle.
A hétvégi kerti parti nem volt jó. Anyám és húgom végig vitáztak. Később apám és húgom is besértődtek egymásra. Pasim sakál részegre itta magát (no komment), minek következtében kidőlt az ősök kanapéján. Egy ideig vártam, hogy felkeljen, de apám azt mondta, szerinte most jó pár órát aludni fog és menjek nyugodtan haza, amíg járnak buszok.
Így is tettem. A buszmegben találkoztam egy gyerekkori barátnőmmel, akiről már írtam, hogy tavaly (asszem) messengeren irkáltunk és hogy a demens nagyijat ápolja, meg hogy a vőlegénye (vagy férje?) betegségben meghalt, egy másik pasija meg verte. Szóval nem könnyű neki sem. Áradozott, hogy fb-n látta fateromat és milyen jól néz ki, fiatalos stb. Öhmm, mintha kicsit rákattant volna, de ő mindig is idősebb fickókra bukott. Aztán mondta, hogy el kellett adniuk a 2 szobás lakást és egy kisebbe költöztek és hogy a nagyanyja ön és közveszélyes. És hogy nehezen bírja ezt. Majd az órájára nézett és "hú nekem mennem kell!" felkiáltással szó szerint elrohant. A buszom meg úgyis jött.
Itthon tv-t néztem, eludtam és arra keltem. Hogy úgy fél 12 felé pasim haza vanszorgott és még engem tolt le, amiért ő berúgott (*-*)
Meg hogy leléptem. Hát de most ott kellett volna ülnöm felette? Ki mondta, hogy ennyit igyon?
Azt is csodáltam amúgy, hogy a saját lábán végig gyalogolt a városon.
Másnap elnézést kért, de amúgy én nem haragudtam. Nem én voltam másnapos, hanem ő.
A hét amúgy unalmas, a két kedvenc farmerem kiszakadt a seggènél, de ettől függetlenül is full leeresztett vagyok. Jó lenne nevetni, kirándulni, fagyizni, gyümölcsös sört inni, jó kedvűnek lenni és itthon is táncikálni önfeledten nyári slágerekre elkapva a nyári hullámot(pölö Hozier too sweet ajhhh annyira fülbemászó), de rám vetül a kórház, a műtét és ezen cseszekedések árnyéka és másra nem nagyon tudok gondolni.
H. egész hétfő délelőtt csörgetett, és ha ő ilyen vehemensen hív, tuti kellett volna neki valami segítség, vagy pénz, nem tudom, mert nem vettem fel. Ott állt egyik kisfőnök 5 méterre tőlem, fura lett volna, ha neki látok csevegni.
H. gyerekét Larát valószínű megbuktatták év végén és évet kell ismételnie. Tök okos a kislány, csak H. iszonyat sokat nem hordta suliba, és nem mindig azért, mert a gyerek volt beteg. Sajnos H.-nak pánik betegsége van, amit jelenleg nem kezeltet és állítólag sokszor nem tudott kilépni a házból. Pedig csak reggel kellett volna, mert délután a pasija ment a gyerekért.
Akkor kezdett el engem hívni, hogy vigyem el én a lányát iskolába, vagy orvoshoz, vagy vásároljak be neki, de hát én általában a hely-en voltam, így segíteni sajnos nem nagyon tudtam.
A. is írt hosszú hallgatás után egy rövid levelet. A pasija eladta a házát és hozzá cuccolt, és úgy volt hogy eladják A. házát is és vesznek egyet közösbe, de inkább még maradnak A. kecójában, ami gyönyörű, szóval még is értem, hogy nem akarnak megválni tőle. Most épp teraszt csináltatnak a hátsó kertbe.
K. szegény meg ismét költözni kényszerül, eladják az albérletet, amiben él. Remélem talál hamar egy megfelelő lakást. Ő olyan jó ember, rajtam is nagyot segített tavaly karácsonykor. Megérdemelne már egy jó helyet és több nyugit.
Ha már nyugi, illetve annak hiánya, engem meg betalált a katasztrófavédelem is, a hiányzó kémény elvezető ajtóval, vagy mi a szarral. Tudjátok, amit minden kéményellenőrzésen hiába keresnek. Szerintem nincs. És sose volt. De nem fogják fel és azért kiküldtek egy fenyegető levelet, hogy 8 napon belül igazoljam, hogy orvosoltam a hibát és felszereltettem a szóban forgó elvezető ajtót. Így hát tollat ragadtam és 2 oldalas litániában elregéltem nekik, hogy fogalmam sincs, mit és hova kellene szereltetni, mert nincs kemény, mert nincs gáztüzelésű fürdőszobai fűtőberendezésünk és mióta ez a (tetves, átkozott, rohadèk) ház itt áll, soha se nem is volt! És kértem őket, irjak már le pontosan, most mi a teendő, mert kajakra nem tudom. Kíváncsi vagyok, mit reagálnak rá, de szerintem jól megbüntetnek...Amit én fellebbezek és így tovább.
És még csak csütörtök van. Csodásan telik ez a hét is yeeey.
És R.I.P. Donald Sutherland, Shifty Shellshock (Crazy Town) és a Honey Boo Boo dokuból Anna Cardwell, alias Chickadee (decemberben halt meg, de most olvastam csak róla), nagyon fiatal volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése