Fenékig! Vagyis fenéket.

Azt álmodtam, hogy buliztam a családommal, a pasim is ott volt, az ősök is, a húgom meg már részeg volt. Leültem egy asztalhoz és kikértem néhány rövidet (oooOOOHHHhhh), és amikor bele akartam inni, megszólalt az ébresztés :( Ilyen béna is csak én lehetek, hogy még álmomban sem tudok lerészegedni, pedig biztos a másnaposság is tűrhetőbb lett volna az álmok világában.
Amúgy nem hiányzik az ivás, úgyhogy nem tudom, miért álmodom ilyeneket :D
Biztos a sok durva dolog miatt, amiket itt a neten össze olvasok, köszönet érte a Wattpadnak és az Archive-nak :/
Komolyan, néha már domestosos-hypós vízzel akarok szemmosást csinálni, aztán kihúzni az internet kábelt, hogy soha, de soha ne lássak ilyeneket.
Beteg a világ, ne szépítsük és sok a beteg gondolat szerte-szét, pedig én nem is az a fajta vagyok, aki úgy mindenen megbotránkozik, vagyis igyekszem nem olyan lenni.
És amikor ezek az érzések elmúlnak elém kerül pl. a Gerontophilia c. film trailere...Ami arról szól igen, amit a címe sugall...
Oh, fuckkkk......
NONONONOOOOO....hagyjuk is...
Amúgy én is írok, most is , és yea, az is noooooooo kategória talán olykor, de nem ennyire.
A hét átlagos, itt az ősz, egyik nap megáztam és közeleg a szülinapom. A pasimnak megint nem sikerült belőni a dátumot, elakadt, hogy 27.-e, vagy...itt gyorsan közbevágtam, mielőtt megint rávágja az exe születésnek napját :/
Nem tervezek nagy partit, de anyáméktól kapok egy tortát, mint minden évben. Hogy pasim mit vesz, az rejtély, de nem szokta megbonyolítani, illatszer és vagy édesség, néha egy-egy cserepes növény, de nem is igazán vágyom drága ajándékokra. Azért egy étteremlátogatásnak örülnék, de szerintem az majd az ő szülinapján lesz esedékes, novemberben.
Annyira nem tudok mit írni, semmi érdekes nem történik velem, meg gyászosan lassú a netem is :/ Úgyhogy inkább zenéljünk, az jobb mindenkinek :P
(de azért a youtube reklámok bekaphatják, hallgatnám a kedvenc zenéimet és betosznak egy vakcinainfós vagy választásos kampányt, persze full hangerőn, R.I.P. hallásom ugye)

Depis, levélhullós semmiségeim

Már napok óta készülök, hogy írjak, de igazából nem nagyon tudok mit lepötyögni. Nem történik semmi érdemleges, csak nihil, őszi depi, meg a szokásos hülyeségeim és nem akarom, hogy az egész blogom egy rinyatenger legyen (pedig az).
Tegnap a zenecsatornán adtak egy rahedli Lady Gaga klipet. Nem voltam rajongója sosem, de ott ragadtam és nem igazán tudom eldönteni, hogy plasztikáztatott e a csaj, vagy sem? Mert a régi videoiban tök nem ilyen feje van, mint most. Nem mintha elítélném, ha lenne pénzem, szerintem az orromat és a fülemet én is átszabatnám kicsit, meg mell-esleg is beavatkoznék, a méretével kibékültem, jó az az A vagy max. B kosárméret, kell a francnak gigamell, de az alakja már szorul némi korrekcióra :/ Soha nem lesz rá keret, miről írok úristeeeen...
Érdekeseket álmodok, ami nem mindig jó, bár az egyik az kellemes volt, hullócsillagokat számoltam álmomban. A másik álom az már parásabb volt, azt álmodtam, hogy egész éjjel nagyon fáztam és reggel mikor kimentem megnézni, miért van huzat, láttam hogy tárva-nyitva a lakás ajtaja és mindenféle munkásemberek jönnek-mennek be és hordják el a cuccainkat, egyiket elkaptam és kicsavartam a kezéből a telefonomat, de azt mondta, hiába erősködöm, ők mindent elvisznek úgyis. Aztán oldalra pillantottam és a pasim egy nővel smárolt épp, odarohantam és megfordítottam, erre nem a pasim, hanem az exem, Aputest nézett vissza rám....váhhhh...jó, hogy utána felébredtem. Mik ezek a szociopata álmok?!
Lehet ráhatással az álmokra, hogy még mindig ebben a fosbarlangban lakom???Attól félek, sosem fog ez változni, zsém még mindig nincs és az összes, általam kinézett házat megvették, amúgy is minek nézegetem, mikor soha a büdös életben nem lesz annyim, hogy megvegyem...
De félek ebbe belegondolni, inkább elhessegetem a gondolataimat másfelé, mert ha ezen jár az agyam, még inkább elveszek a depresszióban és azt nem akarom. De nem könnyű itt élni. Néhány itt lakótól a hideg ráz, főleg most a Keleti Boszorkányra igaz ez a megállapítás, ő olyan mint egy viharfelhő, ha megjelenik, elbaszódik a kedved. És a héten háromszor is láttam sajnos. Pont azon agyaltam, hogy ha a postaládán a vezetéknevéhez (Pesti), hozzáraknánk egy s-t, már meg is lenne a hű jellemző erről a nőről. Na jó, nem szemétkedem XD
Amúgy behülyítette az új szomszédunkat is, aki kb. egy hónapja lakhat itt. De a boszi már lefoglalta magának, és múltkor másfél óráig itt pofáztak a lakás előtt tök hangosan :/ a banya biztos makogott valamit rólunk is, mert az asszony (már az új szomszéd) azóta alig-alig köszön. Mondjuk, kit érdekel, nem?! Álljon be a sorba.
Felénk is új lakók érkeztek és tegnap házavatót tartottak, gondolom én, mert még 10-kor is az erkélyen dumálgattak. Nem tudom, mit kell ünnepelni azon, hogy itt fognak élni, de a kis naívak még nem sejtik, hogy milyen tré helyre keveredtek.
A hivatalos ügyeimmel sem haladtam semmit sem, kikértem a papírt, de még neki se álltam kitölteni. Béna vagyok, na. Meg rájöttem, hogy szülinapomkor-vagyis jövőhéten vasárnap-lejár a személyim is. Szóval mehetek azt is megújítani, olyan szar, hogy 2-3 évekre adják meg, múltkor is egy fenomenális élmény volt, ötezren voltak egy szűk kis folyosóra bezsúfolva, a sor nem haladt, hőség volt, mert nem lehetett ablakot nyitni, pluszba, a  fényképezős nő gyopár volt.
Összefoglalva, lenne egy csomó dolgom és nekem annyira nincs kedvem hozzá.
SÓHAJ.
De...hogy ne csak a panaszaimat nyomassam, kaptam az egyik kisfőnöktől egy pár ruhát. Ezekszerint feltűnt mindenkinek, hogy mekkora csöves vagyok (nem újdonság). Nagyon szép ruhák, főleg felsők, meg néhány kosztüm kabát-vagy azt minek hívják?-mind igazi elegánsnős-ek, tudjátok.
A személyes kedvencem az a selyem blúz, amit elől masnival kell megkötni. Kár, hogy nem az én színvilágom mert ezek a cuccok, főleg púderszínűek, babakékek,meg drappok.
De mikor felpróbáltam őket, mégiscsak tetszettek. Nem rajtam álltak jól, egyszerűen szépek voltak. Lehet, hogy egyszer majd ebben jelenek meg pl. a hely-en, vagy az utcán? Nem kizárt. Talán javítana a hangulatomon is.
R. a héten tök normálisan viselkedett, többször telefonált és írt is :O
Hétfőre behívták próbanapra az egyik céghez, ha beválik, októberben már ott kezd. Érdekes lesz, ha nem marad itt, de sok sikert kívánok neki.
Az írással még mindig nem állok nagyon sehogy, vagyis még nyáron elkezdtem egy rövidke történetet, azt csinálgatom, hol nagyobb, hol kisebb elánnal,meg azt a sztorit is sokat javítgatom, amit sose fogok sehova sem felrakni, csak idegesít, hogy ennyi év alatt sem sikerült befejeznem és idén már szeretném,de nem lesz belőle semmi szerintem :/ ahhoz jobban oda kellene tennem magam. Vissza akarom kapni az ihletemet, mert az írás az a dolog a világon, ami mindig megnyugtat és amit nagyon szeretek csinálni. Hiányzik, és lehangoló, hogy most írói blokkban szenvedek.

Észrevétlen

Éreztétek már magatokat úgy, mintha láthatatlanok lennétek? Pár napja pont ilyen "élményben" volt részem. Kezdődött az utcán, ahol egy régi ismerősre ráköszöntem, de észre sem vett, aztán folytatódott a hely-en, ahová belépve, szép hangosan üdvözöltem a portást, aki viszont még a fejét sem fordította arra :/ A koronát az egész "nem köszönök napra" pedig R. rakta fel.
Álltunk a folyosón I., meg én, mikor is arra libegett R. és elmaradhatatlan, egy személyes sleppje T. (ugye ők már együtt mennek mindenfele), vihorászva, sugdolózva. Nem dobtak fel a jelenlétükkel, de azért köszöntem, a  tiszteletet adjuk már meg, viszont ő csak vigyorgott rám, mint a vadalma :O azt is csak úgy előttem elsétálva.
I. mondta is, hogy nem nagyon kedveli ezt az új R.-t és hogy véleménye szerint T. van rá rossz hatással.
Hát fene tudja, csak megrántottam a vállam, annyira nem érdekelt a dolog. R. viszont nem volt ennyire békés, mert este rám írt messengeren,hogy mi bajom van  nekem, miért nem köszöntem neki. Kb. számonkért. Erre írtam, hogy én köszöntem (ellentétben vele ugye, mert a képembe röhögést nem tudom köszönésnek venni), de ő nagyon el volt foglalva T.-vel és valószínű, nem hallotta,vagy T. vette rá, hogy ignoráljon minket I.-vel és úgy grasszáljanak el előttünk, mint két tizenéves hülyepicsa. R. ezen még témázott egy darabig, hogy ő akkor sem hallotta a köszönésemet, de én meg az ő felháborodásával nem tudtam mit kezdeni, úgyhogy ez annyiban is maradt.
Viszont a jealousy engine a héten bepöccent és működésbe lépett, nem is én lennék ugye :/
Szóval korán reggel pasimmal baktattunk ki a buszmegbe, áll már ott pár nő cigizgetve. Mondja is pasi, hogy ja hát egyikük a Hajnika, itt dolgozik a környéken és néha leült az asztalukhoz, aminél a haverjaival iszogattak, meg olykor megcsiklandozza, összeborzolja a haját-már ez a Hajnika nevű kis vicceskedő spiné a pasimét-satöbbi. Akkorra már a mosolyom sem volt őszinte. WTF??? Eleve Hajnikázza...engem sosem becézgetett, na mindegy. Méregettem is a nőt lenézően, az is rám nézett párszor, gondolom, levette hogy ki lehetek. Lenne pár ötletem, kinek a haját borzolgassa ez a bicccs :/
Amúgy a csaj egy az egyben Tinimami, plusz 10 év, mínusz 2 fog, de a többi stimm. De hogy pasim minek áll le vele, az érdekes kérdés. Nem is akarok belebonyolódni.
Álmos vagyok, mert szarul alszom, most is már hajnali 4-től csak forgolódtam :( Viszont a buszon kellemes meglepetés ért! Összefutottam N.-el!!!!!Még nem költözött el, mert valami gebasz van a vidéki házzal, így ő decemberig még a városban marad, azt mondta, minél tovább van a városban, annál nehezebb lesz majd neki az Isten háta mögé cuccolnia, ráadásként arra munka sem nagyon van. Dumálgattunk erről-arról, R. is szóba került, ő is ugyanazt mondta, mint I., hogy T. nagyon elviszi R.-t a rossz irányba. De hát ez R. választása, ő lát valamit T.-ben :/ Azt mondjuk, mindketten észrevettük N.-el, hogy R. gyakran pénzeli T.-t...fura barátság ez, bár R. ilyen, mikor még jóban voltunk, én is kaptam tőle néhány ruhát.
Az internetes írogatóimat likvidáltam, az egykori munkatárs srác nem ír, lehet talált magának mást, akinek lökheti ezt a sok süketséget, a másikat viszont nekem kellett tiltanom, mert tuti hogy elmebeteg volt, ijesztő és bizarr dolgokat írt, hogy szüljek már neki gyereket, akit majd ő nevel fel, és hogy pasimnak erről nem is kellene tudnia (azt hogy?!nem is lenne feltűnő egy 9 hónapos terhes has, OMG biosz egyes, ülj le fiam!), meg szökjek meg vele, vagy feküdjünk le csak egyszer, meg más baromságot. Persze ezekre már nem reagáltam, erre sértegetni kezdett, ezzel pedig megvette a jegyét az örökre tiltalak a francba végállomásra. Nincs idegzetem ilyesmikre.
Nagyon nem, mert még mindig csak szerda van :(

Szia uram! Ismerkedős fiatal fiúk, nőgyógyászati sztorik és szombati meló érdekes lehet? XD

Jó hétvégét mindenkinek, kivéve azoknak, akik a bicajos út ellenére is a gyalogosok között bringáznak ezerrel. Mondjuk, ma egy biciklis nővel még el is dumáltunk, mindketten tétován álltunk a forgalomban azt mérlegelve, mikor kellene átkelnünk, hogy ne csapjanak minket el.
Hétfőn volt a legrosszabb, nagyon fájt a hasam, émelyegtem és rázott a hideg. Itt döglődtem estefelé az ágyban, mikor is elkezdett írogatni az a fiatal srác, akivel régebben pár hetet együtt dolgoztam, aztán valamikor bejelölt és azt írkálta, hogy tetszem neki stb., na most már ennél tovább ment, mert most már konkrétan szerelmet vallott :O Geesus...Nagyon jó volt ez a szenvedéseim közepette, próbáltam szépen megírni neki, hogy egyrészt van párom, másrészt jóval fiatalabb nálam, de az érveim nem igazán nem hatották meg, mert azóta is üzenget :/
Szerdától meg egy másik is megtalált. Nem tudom mi van, én vonzom be őket, vagy hogy akadnak rám. Ez a srác, ráadásul nem is ismerősöm, de állítása szerint ő nagyon is jól ismer engem, mert régen erre lakott, ahol én és mindig látott :O Azt is írta, hogy legközelebb ha erre jár és meglát, átölel...uh, ez elég ijesztőnek hangzik. Néztem azt az egy darab képét, ami fel van töltve neki, de felismerhetetlenül van rajta fotózva, szóval gőzöm sincs hogy kicsoda, ráadásul van barátnője is, már az adatlapja szerint. Neki is csak azt tudtam írni, amit a másik delikvensnek, hogy az okok, ami miatt közöttünk nem lehet semmi a korkülönbség és az, hogy én kapcsolatban élek. De tovább erősködött ő is természetesen, hogy hát nem úgy van az, és hogy a pasimnak ezt nem is kell tudnia...Alig bírtam leállítani és persze azóta is nyomja, nem győzöm kitörölgetni az irományait. Legutóbb-úgy 5 órája-felvázolta a közös életünket, majd miután leírtam, hogy ez nem lehetséges, akkor öngyilkossággal fenyegetőzött :(
Szóval lassan tiltani kéne ugye???
Frusztráló, mert én nem akarok senkit megsérteni, meg elküldeni a búsba, de miért nem fogják fel, hogy a NEM az nem???
R. is meglepett, mert hét közepén megkérdezte hogy vagyok és hogy telik a hetem :O érdeklődött arról is, mennyire volt gáz az össznépi okosítás.
Hát annyira sok fontos dolog nem volt, eddig is ismert alapinfók nagyjából. Kaptunk egy új főnököt, meg páran visszajöttek, pl. az egyik idős nő az öregasszony különítményből, ő tavaly, vagy hogy ment nyugdíjba, de ezek szerint visszavágyott. Meg Csőrike is visszajött, ennek sem örülök, bár soha egy szót nem váltottam vele, a Mufurc arcú nővel, meg Lédi Lavórral és a Hajdobálgatóssal lógott, szóval nem egy klubba járunk.
Úgy néz ki, nem lesz online munka sem :/ pedig épp eljátszottam a gondolattal...kár volt.
Pénteken hamarabb eljöttem a hely-ről, mert mentem a nődokihoz. Nem írom, hogy vártam, de már változást akartam az állapotomban, nem ezt az állandó hasfájást, rosszullétet, vérezgetéseket és hát reméltem, hogy annyira nagy baj nincs. Amúgy egy csomót kellett várni, minden pad tele volt, még a másik folyosón is várakoztak. Szóval eltelt némi idő, mire sorra kerültem, közben üzengettem J.-vel, meg a tesómmal. Aztán végre sor került a vizsgálatra és most nőgyógyászati dolgok következnek bocs, szóval kiderült, hogy a júniusi műtétem után összetapadt a nyakcsatorna, a vér betapadt és  ettől voltak a panaszaim. A doki eltávolította  a vért és azóta jobban vagyok tényleg, bár még felhőtlenül nem örülök azért, mert majd a következő mensinél derül ki, ez mennyire hatásos, valamint még hátra van a kontroll citológia is. De a hasi fájdalom és a többi kellemetlenség elmúlt, ennek pedig őszintén örülök. Talán egy gonddal kevesebb.
Anyám még mindig kórházban, úgy volt, hogy jöhet haza hétvégén, de mégsem úgy jött ki a lépés. Apámmal telefonon vitáznak, meg a tesómmal is. Semmi sem fog itt változni sajna.
És holnap még egy fél nap meló is lesz, mert a december huszonvalahanyadikát dolgozzuk be.  OMG már az is csak 3-4 hónap...
Úgy elment ez az év, éppen ez villant be az agyamba valamelyik nap. A sok szar dolog, idegeskedés, műtétek, agyfaszok miatt messzire sodródtam a saját magam által szeretett dolgoktól. Most már írni szeretnék, de a fejem olyan üres, az ihletnek még csak a szikráját sem érzem...Ugye lesz ez jobb is?

Egy elcseszett lány gondolatai az elcseszett nyárról, avagy hölgyeim és uraim ez de szar volt!!!

Az egész hét végtelenül unalmas és baromira rosszhangulatú volt, az időjárásról nem is beszélve, mert az totál elszaródott. De kit érdekel, mikor úgy sem megyek sehova. Csak mint eddig ugye...
Ja R. rám írt, meg is lepődtem, mert nemigen társalgunk már mostanság. Kérdezte, hogy vagyok, meg hogy megyek e az elsejei kötelező baromságra. Ő nem lesz aznap a hely-en, állásinterjúra megy, megpályázott valami  jobb állást, kevesebb meló és több fizu, a hülyének is megéri. Fura lesz, ha majd egyszer ő is elhúz, de azt írta, nem sieti el, megnéz több lehetőséget is, aztán meglátja, hogyan tovább. Neki amúgy nem is kellene melóznia, mert a pasija külföldről kb. talicskával küldi haza a  pénzt.
A nőgyógyászati panaszom sem javult, helyesebben egy-két napig jobb volt, kezdtem örülni, de aztán újra kezdte és ezzel szembesülni egyik kora reggel letaglózó volt. Rákezdtem bőgni, nem azért, mert félnék, vagy ilyesmi, csak annyira nem akartam már megint ezzel törődni és szeptember végénél hamarabb nem szerettem volna orvoshoz fordulni, na de nem normális, hogy már lassan két hónapja vesződök, úgyhogy csak felhívtam az orvosomat, hogy mi legyen. Még szerencse, hogy telefonáltam, mert eredetileg be akartam menni a rendelésére, de a telefonban kiderült, hogy jövő hét pénteken lesz csak, úgyhogy legalább egy fölös körtől megkíméltem magamat. De lassan már PTSD-m lesz a kórházaktól és egy esetleges újabb műtét gondolatától is. Arról nem is beszélve-illetve írva- hogy nem is érvényes már a védettségim, szóval ha bármi lenne, jöhetnek a jól ismert és "hőn imádott" PCR tesztes cirkuszolások :/ Nem akarom!!!Nagyon nem!
És bízom benne, hogy meg lehet a panaszaimat oldani beavatkozások nélkül is, gyógyszerrel vagy hasonlók. Jövő hét pénteken kiderül. Addig meg kitartok, mást nem tehetek.
És ha már védettségi, meg kovid, a háziorvosnál is volt egy kalandom. Mentem a receptekért és helyettes dokinő volt, aki nem tudom milyen okból kifolyólag, de megkérdezte, be vagyok e oltva, mondtam hogy nem, mire 180 fokot változott a stílusa és kb. azt mondta, amit Z. szokott, hogy az ilyenek -mint én-teszik tönkre az országot, valamint hogy reméli, hamarosan komoly pénzbüntetéssel "ösztönzik" az oltatlanokat az oltásra. Pfff...erre inkább nem is írok semmit.
Tegnap meg épp indultam délután a postára, mikor H. meg Lara megjelentek, hogy erre jártak és beugrottak. Éppen rohadtul nem számítottam rájuk, meg kupi is volt a lakásba, meg ugye mentem volna az amúgy is elmaradt csekkemet fizetni, de hát így nem mentem. Írtam már régen is, hogy kivagyok a váratlan vendégtől, és ez az arcomon is meglátszik, ők is biztos levették, hogy nem repestem az örömtől, így nem is sokáig maradtak, de tökmindegy volt már, mert a legközelebbi posta 4-kor bezár, szóval így nem fizettem be a számlámat tegnap. Meg ma sem, mert ma kiment a fejemből.
Anyám, ha minden jól megy lehet hogy jövő hét végén hazajöhet pár napra, de ez még nem biztos, meg ha lesz aki haza és visszaviszi. Jó lenne, ha tudnánk végre találkozni, remélem összejön. Amúgy jó van, nem érzi rosszul magát a kórházban, beszélget a szobatársaival, sétálgatnak az udvaron, pihen, sokat eszik és ez jó, de elgondolkodtató, hogy ha majd hazajöhet valamikor és itt nem változik semmi (mert miért változna, még mindig Teenmom episode 100000, majd lentebb írok róla is), vajon meddig lesz rajta ez az idilli állapot. Attól félek, nem sokáig.
Az egyik szobatársa amúgy pánikbeteg :O nem is tudtam, hogy ezzel is be lehet kerülni a pszichiátriára, gondolom a mértékétől függ,  H. is pánikbeteg volt még fiatalon és azt mondta, hetekig nem bírt kimenni a házból, vagy buszra felszállni :( 
A kis "kedvencünk" Tinimami, szerencsére jóval kevesebbet lóg apámon, mert az anyja-már Tinimaminak-kapott egy 3 műszakos melót és így a csajnak kell a saját gyerekével lennie, azt hiszem van mit pótolnia.
By the way szokott nekem játékfelkéréseket küldeni fb-n, a quiz-ben és háhá, mindig tönkreverem XD
Legutóbb meg nekem kellett megírni vázlatosan valami kérelmét, mert a lányát nem vették fel a kiválasztott oviba és fellebezni akarna, de saját szavaival élve: nem tudja jól megfogalmazni a gondolatait...nem akartam rossz fej lenni, így megírtam neki egy vázlatot, a többi nem rajtam múlik. Ugye a jó cserkész ott segít ahol tud, vagy mi. Még akkor is, ha ezt a csaj nem feltétlenül érdemli meg, de a gyerekét nézem, aki pedig nem tehet az anyja hülyeségeiről.
És lehetne ez a konklúzió (uuuh ezek a szavak, pedig nincs is most rajtam az intelligensé tevő olvasó szemcsim) a Tinimamis ügyre.
Ami pedig a nyarat illeti, ha számokkal kellene értékelnem, egy tízes skálán egy hármast adnék, nagy jóindulattal. Semmi, de semmi jó, vagy érdekes nem történt, amit különösebben ki kellene emelnem. Unalmas és egyhangú volt, a szabim alatti reggeli kávézások, valamint az ősök macskájának napi ellátása volt az, amire szívesen emlékszem.
A többi, ahogy pasim mondaná: picsafüst...
Ami most szépen elillan az ég felé.
Jobban is teszi. 
A 2021-es nyarat ezzel le is zárom.

Lelkek völgye

Előre ki voltam idegileg, hogy hétfőn egy csomót kell utaznom apámmal kettesben, aztán találkozni kell anyámmal és valahogy lelket önteni bele, úgy hogy el is higgye,hogy minden happy. Ráadásul, baromi meleg is ígérkezett aznapra. Nyomott kedvvel keltem fel tehát, pasim  megjegyezte, hogy szerinte szexelnem kellene, hogy valami jó is történjék velem aznap. HÁHÁHÁ. Cseppet sem öntelt :( Még ha viccnek is szánta, nem röhögtem szét a fejem. 
Nehezen vánszorogtak az órák, mire eljött az indulás ideje, apám késett is valamennyit, de csak sikerült neki vágni az útnak. Az autó most jött a szerelőtől, de nem volt benne jó sem a klíma, sem az autórádió, így csendben telt az a rohadt hosszú út. Az autópályán, a beton szürkeségében. Lehangoló volt, de próbáltunk azért valamicskét beszélgetni apámmal, ha már útitársak lettünk. Én szeretek autózni amúgy, de három megyét átszelni hőségben, nem egy nagy kaland.  És legalább kirándulni mentünk volna. De más volt az úticélunk. Mikor odaértünk, még beugrottunk egy ottani kisboltba, venni anyámnak pár dolgot (édesség, tusfürdő stb.), aztán apám visszaült a kocsijába, én meg mehettem be a kórházba. Nagy nehezen megtaláltam a bejáratot-előtte egy másik ajtó kilincsét rángattam, mire odalépett egy fazon hozzám és tök kedvesen eligazított. Csodálkoztam is, felénk ha valaki ezt csinálja, segítség helyett még fel is veszik videora, aztán kirakják a netre. A portás kielemezte a nevemet (tudom e mit jelenet meg hasonlók), elkérte az okmányokat és a még érvényes védettségi kártyámat, majd kitöltötte a látogató cetlit és mehettem az osztályra. Írnom sem kell, hogy eltévedtem, annyi kanyargós, egyforma folyosó nyílt mindenhonnan, szóval elkavarodtam, de valahogy csak sikerült feljutnom az emeletre és találkoztam anyámmal. 
Jelenleg jól, illetve jobban van, de már jönne haza. Nem akartam elkeseríteni, de az nem most lesz még, viszont szoktak csinálni olyat, hogy hétvégékre hazaengedik a beteget, ha már tényleg jobb az állapota, talán 1-2 héten belül ez is összejöhet. 
Az osztály amúgy full nyomasztó, mint minden ilyen kórházi osztály, fehér csempék, csupasz ablakok, nagy belmagasság, kamera, folyton jövő-menő személyzet, az ablakokra, ajtókra rácsimpaszkodó betegek, akik talán hiába várnak látogatót. Szóval nem egy üdítő elfoglaltság itt lenni és bár ne kellett volna ezt az utat megtenni, de a depresszió már csak ilyen. Nem sokat voltam ott, talán 30-40 percet, mert még haza is kellett jutni és az sem tíz perc volt. Remélem még legalább egyszer el tudok jutni hozzá, mielőtt lejár a védettségi izém. De legjobban abban bízom, hogy a gyógyszerek mielőbb hatnak majd és anyám hamarosan itthon lesz újra.
A hazaút is hasonlóan unalmasan és végeláthatatlanul hosszan telt, a kocsi ülése kinyírta a hátamat, két napig utána eléggé fájt. És hát a kedvem azóta sem a legjobb. Apám viszont meglepően kedves most, írt még aznap este, hogy köszöni, hogy vele tartottam és hogy szeret(wáow azért ezt nem gyakran jelenti ki és én sem szoktam neki mondogatni), és utána még játszottunk pár fb-s quiz játékot. Ez mindenképpen előrelépés a kapcsolatunk terén.
Közben elmúlt a kánikula, sikerült is az első reggeli viharban rommá szétáznom. És a meleg vissza sem jött, ma reggel hogy belenéztem a naptárba, tudatosult bennem, hogy francba, mindjárt vége az augusztusnak és csak baromságok történtek, semmi jó. Semmilyen klassz helyen sem voltam és semmi említésre méltót nem csináltam, az írással sem haladtam, elkezdtem egy sztorit, de 2 oldalnál abban is megakadtam, a Still breathing-et meg ne is említsem :S
Ősszel jó sok hivatalos ügyem lesz, amit intéznem kell, meg anyám dolgai is, míg ő kórházban van. Vissza kell mennem a nőgyógyászomhoz, kiváncsi leszek, mint mond arra, hogy még mindig nem teljesen oké a helyzetem. Ja, felhívtam már a dilidokimat is, hogy elregéljem, mi történt velem a több, mint 6 hónap alatt, amíg nem jelentkeztem, kaptam oda is időpontot majd októberre. Na, meg a szeptemberi elsejei kötelező gyűlés is itt van, ami elől még mindig keresem a kibújási lehetőségeket. Fogalmam sincs, mi olyan fontos, biztos a koviddal szórakoznak megint. Talán jó lenne pár hét online munka, már úgy belejöttem, csak néha van idegösszeomlásom :D
Néha felüt, hogy  ha kötelezővé tennék az oltást, akkor viszlátot intenék, és egy másodpercig sem hiányozna onnan semmi és majdnem senki (mert I.-t azért bírom), de eddig még semmi ilyen bejelentést nem hallottam.
Mindegy, hamarosan úgyis kiderül, ha akarom, ha nem.

Elvitte a mentő

Pedig úgy írtam volna ehelyett valami másról bővebben. Mint pl., hogy milyen jó volt naponta az ősök üres házába járni és minden nap, míg vártam, hogy indulnom kelljen a buszhoz, olvastam valami "csodálatos" művet magamtól unaloműzésként. Jókat röhögtem tényleg. Például úgy tizenegy-két évesen írtam egy sztorit, aminek az volt a címe, hogy a Perem szélén (kreatív voltam, mi?) és imígyen kezdődött: " Az éjszaka különösen sötét volt akkor". 
WTF?!  Van olyan éjszaka, ami világos? Jó tudni. Na, jó ne várjunk sokat egy tizenkét évestől ugye. Viszont meglepően hitelesen tudtam írni egy 15 éves fiú naplóját (ez volt a címe), mert a főhős egy idegesítő, tenyérbemászó, kis bunkó volt.
Na már most ez két dologra enged következtetni: 
- Én is egy idegesítő, tenyérbemászó bunkó vagyok (nem, kérlek, ne válaszolj, nyilvánvaló).
- Egy 15 éves fiú vagyok   :D 
Áh, ez kizárt, inkább az első opció a lehetséges. Pedig talán nem lenne rossz, a lányoknak nehezebb sokkal szerintem. 
Vagy írhattam volna arról, hogy pénteken pasimmal hullócsillagot lestünk, azaz lestünk volna, de egy darab sem volt :S Ennyi, nekünk nem jár hullócsillag sem (zokogó ikonok).
Okés, vissza a címre, az előzőeket azért írtam, hogy ne egy tök pocsék és totál deprimáló bejegyzés  legyen. De az persze.
Szóval, ha reggel látom, hogy éjjel a húgom hívott, az tudvalevő, hogy sosem vezet jóra. Most sem így történt. Visszahívtam és közölte, hogy anyám kórházban van!
A nyaralás amúgyilag rémálom volt nekik, minden napra jutott valami veszekedés, szóval ők is és apámék is hamarabb hazajöttek, másnap meg anyám bekerült a kórházba. Valahol ez várható volt sajnos,  problémái voltak megint, tervezte, hogy orvoshoz megy, de jobb lett volna, ha mindenre kicsit több idő jut. 
Nem akarom taglalni, miért került be, az túl személyes és nem akarom (nincs jogom) kiteregetni mások szennyesét, de biztos, hogy jó darabig nem jöhet haza. Ráadásul jóval messzebbi intézményben ápolják, mint előzőleg. A buszozás felejtős, néztem a buszmenetrendet és 3-4 átszállással is laza 3,5 órácska :/ Kocsival sem sokkal kevesebb, 2,5 óra oda és ennyi vissza. Ráadásul, csakis 2 db negatív teszt birtokában, vagy védettségi igazolvánnyal engednek be, ami nekem augusztus végén le is jár. De addig azért megpróbálom meglátogatni, hétfőn megyünk is apámmal kettesben (yay), szóval kértem is még egy szabadnapot a hely-en, lassan meglincselnek, de I don't care igazán, ha muszáj menni, akkor ez van, senki sem ugathat bele. Az jár a fejemben, hogy miként lehetett volna ezt elkerülni, de minden embernek megvan a saját démona, amivel magának kell(ene) megküzdenie és semmilyen segítség nem hathatós, vagyis már csak az orvosi. De így is lelkiismereti gondjaim vannak, elég lélektépő az egész, annyira lehangolva érzem magam, csak lődörgök itt fel-alá, aludni sem tudok rendesen, már meg is főztem az ebédet. Pasim dolgozik, full unalom van. Tesóm is most hívott, hogy igazi labirintus a kórház és van pár Walking dead figura is :O hangulatba is hozott ezzel :/