Intrikák és szar emberek

Ajj, agyfaszt kapok a felugró nyereményjáték és társkereső reklámoktól.Szerintem felfázhattam, mert két napja fáj a vesém, nem kibírhatatlanul, de igazán elmúlhatna. Ma hajnalban is a fájdalomra ébredtem, és utána már nem is aludtam vissza. Mondjuk, nem csak a vesefájás mitt.
Kis családunkban megint előtört a fúrás-faragás, ahogy ez lenni szokott, ha hugomék feltűnnek. És ez elég sűrűn előfordul, lévén hogy bár vidéken élnek, de nem annyira messze, mint ideális lenne.
Most már harmadik napja kecóztak anyáméknál és ezért hálából tesókám el is kezdett hepciáskodni. Vagyis ekézni engem a hátam mögött, esküszöm nem beszéltem vele hetek óta, max. fb-n pár szia hogy vagy-ot, de ez őt nem gátolja meg a kombinációban. Mivel kb. mindene megvan (szép, nagy ház, két kocsi, jó állás, biztos anyagiak, nyaralások), annyira unhatja magát, hogy velem van elfoglalva.
Amúgy is, mióta ezzel a mostani fickójával van, felült arra a lóra, ami elvitte az arcoskodás vidékére. Mert ő meg a pasija olyanok, hogy a szemedbe mosolyognak, a hátad mögött meg elhordanak mindenféle életképtelen, senkiházinak. Mindenkivel ezt csinálják, én is tanú voltam rá, hogy közös ismit savazott (gondolom, ugyanúgy engem is, anyámat is, bárkit). Tesóm úgy van vele, hogy a barátja és rajta kívül, senki sem elég jó erre a világra.
Most éppen azt fejtegette, hogy gondoljuk mi, hogy el akarunk költözni, mert miért nem jó nekünk ott ahol vagyunk. Nem mintha, bármi köze lenne hozzá, de anyám mondta, hogy nekem is vannak elképzeléseim, és miért baj, ha nem ebben a nyomorék lakásban akarom leélni az életemet. Ez nem tetszett neki, főleg az a része, hogy anyám nem állt mellé és nem kezdett el vele kánonban kutyázni engem.
A féltékenységtől amúgy is hamar bepörög a hugi, neki az lett volna a jó, ha egykének születik, így minden figyelem rá irányul. Na, azt élvezte volna, imád a középpontban lenni. De hát nem jött neki össze, ketten vagyunk,  ezt dobta a gép ugye :S
Szóval kiakadt mint a díványrugó és közölte, elege van és hogy az április közepén esedékes szülinapjára sem kíván minket meghívni (mondom, hetek óta nem beszéltünk), meg hogy anyám folyton az én pártomat fogja. Azzal elviharzottak a pasijával.
Anyám nem érti, azóta sem, hogy mi baja volt.
Én sem amúgy. Egyáltalán, hogy jöttem elő én, meg a házvásárlási terveim.
Apám most nem fogta a pártjukat, bár igazából bele sem ment a dologba, hanem átváltott passzívba és elhúzott a szobájába internetezni :O
Anyám viszont, nem hagyta hogy a hátam mögött ezt csinálják-ezért hálás vagyok neki-mert szerintem is, legalább legyen benne annyi, hogy idejön és a szemembe mondja.
Különösen úgy, hogy anno behúztak a csőbe és mivel bajban voltak anyagilag, jóhiszeműen segítettem nekik úgy, hogy vettem fel hitelt. Amit azóta is én törlesztek, mert ők valahogy elfelejtették (pedig anyagilag megtehetnék már, jól élnek) és mikor megkértem őket szépen, hogy fizessenek már legyenek szívesek, azt a választ kaptam, hogy keressem meg a papírokat a hitelről, addig nem törlesztenek. Mert amiről nincs bizonyíték, az nincs is. Nincs más megoldás, be kell majd mennem a bankba a szerződés másolatáért, mert az eredeti a költözések és egyéb okok miatt, szerintem már nincs meg. De elég gáz, hogy szelektív a memóriája, mikor ott ültünk együtt a bankban, mikor aláírtuk a papírt :/
Én ott voltam, mikor nekik szükségük volt a segítségre, ők meg a fizetés helyett, még a hátam mögött szemétkednek. És ha ezt kapja az ember a családtagjától, mit reméljen egy idegentől?
Én nem értem ezt, komolyan. Lehetne szépen élni, nem kell hú de szeretni egymást, de lehetne konfliktus nélkül élni egymás mellett, hiszen nem vagyunk összekötve, olyan 40 km elválaszt minket egymástól.
De nem, tesómnak balhé kell, anélkül nem nyugszik a lelke.
Körülöttem ennek az ellentettjét látom, A. együtt jár a  nővérével bulizni, K. azt mondja, a testvére a legjobb barátja és R. is mindig ott van, ha  tesójának segítség kell.
Az én hugom meg kb. egy kanál vízben kicsinálna :S Szomorú ez...
A pasim most egész normális, tegnap csapot szerelt és virágot ültetett. Együtt néztünk eladó házakat is és álmodoztunk, tervezgettünk.
Aztán este 10-kor a telefonján virágnyelven pusmogott a haverjával. De ez legyen a legkevesebb.
Sokáig agyaltam amúgy, hogy kirakjam e ezt a bejegyzést, mert eléggé lehangoló, de hát az élet nem csak napsütés és happyness :(
Mindenki adjon hálát az égnek, akinek normális viszonya van a tesójával, és nem egy folyton irigykedő, a másiktól a levegőt is sajnáló lelki szegény a testvére.

Bolond vagyok az áprilissal együtt

Apámmal egész kedélyesen elcsevegtünk vasárnap, erre hétfőre elgurult a gyógyszere és kitalálta, hogy bizonyára a pasim munkahely váltásában én is szerepet játszottam. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy ez egyáltalán nincs így, de kb. nem érdekelte. Azóta meg csak úgy ímmel-ámmal társalgunk.
Oké, ugorjunk. Majd megbékül. Már elfáradtam abba, hogy az igazamat magyarázzam. Semmi, ismétlem semmi közöm a pasim munkahelyi ügyeihez, vagy elhiszi, vagy nem.
Nem hiszi el, mindegy.
Viszont pasim mintha egy hajszállal kevésbé lenne idegbeteg az új melóhelyen. Tegnap még sütit is hozott *-* yee.
A. átküldött néhány régi fotót faszbukkon. Jézusisten de régen volt, ruha és hajkatasztrófák a köbön. Akkor volt még a jó (nosztalgiázós fej)...
K.-val is beszéltünk telefonon, húsvétra MO-ra utaznak.

A héten ezt leszámítva még pár szarság volt, ami felhúzott, de nem írok róla, mert igyekszem nem idegelni magamat. Végre itt az április, a tavasz, hát erre vártunk nem?
Írom a Still breathinget, de igen lassan halad, most valahogy nem vagyok benne a sztoriban, írok még két másikat is, egyik kb. negyedéig, a másik jó feléig van meg. Bár pár napja egyikhez sem írtam egy betűt sem. Időhiány és író válság :(
De majd sürgősen változtatok ezen. Nem tudom mikor, de biztos előrukkolok már valami újjal.

Tré cunami

Hétfőn döbbentem egyet, mert kiderült, hogy anyám és apám megnézték a youtube-n az Osztály c. filmet (ami az egyik legjobb film a világon) és anyám ki volt akadva. Mire mondtam neki, hogy én már láttam sokszor és nagyon tanulságos, prevenciós célzattal levetíteném minden iskolában. Erre anyám döbbent meg, hogy én ilyen témájú filmeket szeretek.
A héten a jó dolgok ennyivel ki is maxolódtak :/
Kedden úgy döntöttem, hogy elmegyek vérvételre, nem várom meg az áprilist, jobb ezen túlesni ugye. Majdnem százan voltak előttem, ráadásul a nő olyan brutál mód szúrta szét a karomat, hogy nagyon vérzett és lila-kék véraláfutásos lett. Azóta megvan az eredmény is, megint vérszegény vagyok (yeehooow).
Tegnap délután jót beszélgettünk R.-el és mivel szépen sütött a nap, úgy voltam vele, hogy haza gyalogolok. Közben azon agyaltam, hogy a tavaszi megújulás jegyében valami új hajszín kellene, mondjuk bátorkodnék megpróbálkozni a világos árnyalatokkal. Ja, meg hogy majd írással töltöm a szabadidőmet végre. Erre hív a pasim, hogy az a nagy büdös helyzet, hogy összeveszett a főnökével, de annyira, hogy másnap már nem is kell bemennie.
Hogy mi van?!?!?!
Aztán itthon próbáltam belőle kiszedni a részleteket. Régóta voltak feszültségek a főnökkel, ott lebegett az, hogy munkahelyet vált, de nem hittem volna, hogy csak így fogja magát és hirtelen eljön. Igyekeztem támogatni, de egyúttal rávenni arra is, hogy beszéljen a főnökkel, zárják le ezt a dolgot békésen, hiszen nem mindegy, milyen viszonyban válnak el, de pasim ezt támadásnak vette és azt mondogatta-egyre hangosabban-hogy én nem kényszeríthetem arra, hogy visszamenjen oda. De én nem is kényszerítettem, elfogadtam, hogy oké másik helyre megy, de ne balhékkal váljanak el, egyezzenek meg valami felmondási időben, főleg mert a pénzről is szó van. De ő ezt nem akarta meghallani, így jól összevesztünk, azóta sem tárgyalunk.
Igaz, a főnökével nehéz együtt dolgozni, de pasimban is van hiba bőven, sok dolgot félvállról vesz, összecsapja, talán innen eredt a mostani konfliktus is.
Most elment egy másik helyre dolgozni, de ez így nincs rendjén, tudom jól. Az ilyen dolgokat együtt kellene megvitatnunk, de ő fogja magát és dönt, nem is biztos hogy helyesen.
Apám ráadásul megtudta, és közölte is telefonban, hogy leveszi rólunk a kezét, vagyis nem segít ezentúl. Mindig igyekeztem nem függeni tőle, de néha jól jött, ha ebben-abban segédkezet nyújtott. Nem volt túl gyakori, én valahogy mindig a peremre szorulok, nem vagyok a "tini mami", ismerőse, aki most jelenleg apám toplistája élén tanyázik.
Nem vagyok én semmi. És pont úgy is érzem magam jelenleg. Hiába van itt a tavasz, aminek örülni lehetne, ha a körülöttem lévőkkel nem lehet dűlőre jutni, a pasim megy a saját feje után, az apám meg olyan emberekkel barátkozik, akik kihasználják, de ezt vagy nem akarja, vagy nem tudja felfogni. Pedig az ilyen illetőkbe fektetett energia helyett esetleg lehetnénk úgy, mint "normálisék", ahol a családba a családtagok is beletartoznak. Persze kellenek a barátok is, de egy barát ne lépjen már a vérszerinti családtag helyére, úgy hogy a vérszerinti lassan idegenné, nem kívánatossá válik :/
Na jó, ezt hagyjuk is, nincs kedvem ezzel hergelni magam. Inkább jöjjön a napi zene.
Ez a dal annyira klassz, mindig megkönnyezem.

Mintha nem történt volna semmi...

Hát valami borzalmasan szar hét volt ez is, mit szépítsek. Majd minden napra jutott valami faszság, ami a nyakamba zúdult. Oké, kivéve ma, mert egy öreg papi megköszönte, hogy lesegítettem a buszról.
Vettem a leárazáson egy cipőt (yee csóróság mindörökké), egy teljesen egyszerű fekete cipőt, de minden szembe jövő azt lesi, fogalmam sincs, miért, mert semmi feltűnő nincs rajta. A végén már azt mondtam magamban, hogy a következőt, aki így végigmér, ezzel a cipővel fogom felrúgni.
Tegnap összefutottam a boltban A.-val. Menni kellett neki valahova, de még volt ideje, nekem is pont így dumáltunk egy jó fél órát. Puszival köszöntött és tök jól elbeszélgettünk. Mintha rendesen tartottunk volna eddig is a kapcsolatot, mintha nem lennének hónapos intermezzok közte. Neki sem könnyű, még mindig a két pasija között őrlődik, de már talán egyiket sem szereti. Szót ejtettünk Á. pasijáról is, aki rá van ragadva, meg beszéltünk még erről-arról. Sok okosságot nem tudtam neki mondani, a pasimmal nekem is hullámvölgy az életünk.
Most pl. furán viselkedik, meg egy lepattant nővel meg annak a faszijával lóg. És közben azt mondja, hogy nem bírja a fickót és hogy a nőnek-nevezzük Csövesbánatnak-az előző barátját jobban csípte. De ha az ürgét nem bírja, miért van velük? Tiszta sor, hát a Csövesbánat miatt *-* Bár lehet kombinálok, ő mindenképpen ezt állítja. Jah, persze, persze...
És a héten két fanfiction-ba botlottam, ami annyira durván jó volt, hogy pár nap alatt el is olvastam mindkettőt. Igaz, olvastam, mikor csak egy perc időm volt, olvastam a konyhában a készülő kaja felett, a mosógépből való kipakoláskor, a teregetéskor. Kevés sztori kelti fel az érdeklődésemet, de ezek nagyon ott voltak.
Erről jut eszembe, hogy lassan nekem is folytatnom kellene a Still breathinget, mert a Wattpadon átlépte az 1K-s olvasottságot és kereken 100-an szavaztak rá :) Igaz, ezeknek a sztoriknak a nyomába sem ér, de engem kikapcsol és feldob az írás. Meg ott van a rövidke írásom is, amit be kellene fejeznem végre.

Folyamatban mindkettő...

Globálisan tré

Volt a hosszú hétvége. 

Egyrészt beteg voltam.
Másrészt a pasim gyíkoskodott, csavargott.
Harmadrészt apám is betalált egy kis baszogatásra :S
Bezzeg azt a csajt isteníti, akinek tavaly született gyereke (és akiről Teen mom II. címmel bejegyzést is írtam anno) és iszik, mint a kefekötő, nagyjából végigitta a terhességét (amihez innen is gratulálok). Szerencsére, a baba egészséges, de a nőci azóta sem változott, heti többször ordenáré módon berúg, a gyerekkel olyankor az anyja foglalkozik. Ja, a pasija is szintén vedel és általában munkája sincs. Szép...De apám odáig van a csajszitól, meg vissza, a csaj szintúgy, meg szerintem apakomplexusos is, mivel úgy tudom az ő faterja a sitten ül. Apámnak amúgy is kell valaki mindig, akitől el van ájulva. És az valljuk be, nem én vagyok (soha nem is voltam). Eddig az a görény nő volt a favorit, aki rá volt tekeredve apámra és aki részegen anyámnak a fb-jére írkált mindenféle hülyeséget (meg az enyémre is, amíg nem lett tiltva a búsba).
Most meg a tini mami van soron...Tudnám miért, nem egy jellem bajnok...
Az egyedüli jó, a tegnap délelőtt volt, mert akkorra nagyjából már éreztem úgy magam, hogy vállalható legyen. Meg azért is, mert az idő kellemes tavasziasra váltott és kicsit sétáltunk a pasimmal. Csak itt a környéken, de a semminél, a négy fal között való, idegörlő rohadásnál ez is jobb volt.
A többi momentum sajnos szomorú, felejthető és idegesítő volt, így mehet a levesbe *-*

Mélypont

Teljesen lebetegedtem, fáj a torkom, fejem, fogam, fülem, brutál náthás vagyok. Reggel  hat óta nem tudok ezért aludni. Később neki álltam zöldséglevest készíteni, de nem tudom minek, éhes sem vagyok és úgysem érzem az ízeket.

Hát nem ezt terveztem a hosszú hétvégére, de mindegy...
Pasim is lerokkant. Megint beállt a háta, de egyelőre még tud közlekedni, kérdés az, hogy a kenőcsöktől, amiket erre használ, javulni fog e az állapota. Ha nem, megint injekciózás jön.
R. megint beszólt nekem, nem tudom, mi baja van, mostanság nem is találkoztunk. Lehet, hogy egy ideig tartani kéne a három lépés távolságot tőle, mert úgy tűnik, nem mindig tudom jól kezelni az egyéniségét.
A lejmos anyuka exe, meg naponta matricákat és GIF-eket küld nekem messenerem *-* Múltkor arró érdeklődött, merre lakom, de tereltem. Mondtam, hogy a városban, szerencsére ő vidéki és mivel utcát nem árultam el, csak nem talál rám. Nem tudom mit akar. Ahhoz képest, hogy a lejmossal lógott, még elég normális pali (nem, nem az esetem amúgy), szóval nem is értem, mit keresett éveken át amellett a nő mellett?!
És nagy nagy baby boom van felénk, N. terhes, K. terhes, B. is terhes! A gólya nagyon belehúzott XD
Nekem is bele kellene húznom, már mint az írásba, szóval amint összekaparom magam egészségileg, folytatni fogom a Still breathing-et, de most jelenleg kb. kettőt látok mindenből, bocs.
Kellemes és betegségtől mentes hosszú hétvégét mindeninek :*

Napsütés, madárcsicsergés, depi, avagy bocs ez egy tök haszontalan bejegyzés

Végre úgy tűnik, megjött a tavasz! Itt a jó idő! Én meg fellelkesedem, főleg mikor megpillantom, álmaim házát, gyönyörű kerttel, gondolatban már ott ülök a műanyag széken a naplementét bámulva, minden korrekt és elfogadható áron, aztán rádöbbenek, hogy messze van :(
Nem annyira messze, de éppen annyira, hogy nekem ez már  húzós legyen. Amúgy sem tudom, mit szervezkedem, még ezt a lakást sem mutattam meg az ismerősnek, akit esetleg érdekelhetne.
Nem tehetek róla, de annyira mennék már innen, hogy azt nem tudom leírni.
Megnéztem a Gilbert Grape-t a tv-ben és csodálkoztam,hogy ez eddig nekem miért maradt ki? Mikor nagyon klassz film és Leonardo DiCaprio zseniálisan hozza az értelmi fogyatékos srác szerepét.
A pasim is olyan, mint egy jégcsap és gőzöm sincs, mi baja van.
Kíváncsi leszek, hogy a nők napját vajon eszében tartja e.
Anyám már jobban van, hála az égnek, remélem több rosszul lét már nem lesz.
A. írt sok hét után, hogy újra kibékült a titkos pasijával, de semmi sem változott, a pasi ugyanúgy megtartotta a másik nőjét is.
Ráadásul Á. pasija is felbukkant megint és azt írta A.-nak, hogy menjen el hozzá vacsorára és töltse ott az éjszakát. És mivel a pasi nem tud főzni, Á. főz rá, tehát azzal a kajával akarja megetetni A.-t, amit a nője főzött. Csak nekem gusztustalan ez az egész???
Meghalt a Prodigy énekese is :( :( :( Egyre több sztár lesz öngyilkos :(
Igyekszem majd folytatni a sztorit is, de most valahogy nem vagyok írásra hangolva. Illetve semmire sem vagyok hangolva, csak elvagyok, nap nap után.

Bocsánat, tényleg.