Tré cunami

Hétfőn döbbentem egyet, mert kiderült, hogy anyám és apám megnézték a youtube-n az Osztály c. filmet (ami az egyik legjobb film a világon) és anyám ki volt akadva. Mire mondtam neki, hogy én már láttam sokszor és nagyon tanulságos, prevenciós célzattal levetíteném minden iskolában. Erre anyám döbbent meg, hogy én ilyen témájú filmeket szeretek.
A héten a jó dolgok ennyivel ki is maxolódtak :/
Kedden úgy döntöttem, hogy elmegyek vérvételre, nem várom meg az áprilist, jobb ezen túlesni ugye. Majdnem százan voltak előttem, ráadásul a nő olyan brutál mód szúrta szét a karomat, hogy nagyon vérzett és lila-kék véraláfutásos lett. Azóta megvan az eredmény is, megint vérszegény vagyok (yeehooow).
Tegnap délután jót beszélgettünk R.-el és mivel szépen sütött a nap, úgy voltam vele, hogy haza gyalogolok. Közben azon agyaltam, hogy a tavaszi megújulás jegyében valami új hajszín kellene, mondjuk bátorkodnék megpróbálkozni a világos árnyalatokkal. Ja, meg hogy majd írással töltöm a szabadidőmet végre. Erre hív a pasim, hogy az a nagy büdös helyzet, hogy összeveszett a főnökével, de annyira, hogy másnap már nem is kell bemennie.
Hogy mi van?!?!?!
Aztán itthon próbáltam belőle kiszedni a részleteket. Régóta voltak feszültségek a főnökkel, ott lebegett az, hogy munkahelyet vált, de nem hittem volna, hogy csak így fogja magát és hirtelen eljön. Igyekeztem támogatni, de egyúttal rávenni arra is, hogy beszéljen a főnökkel, zárják le ezt a dolgot békésen, hiszen nem mindegy, milyen viszonyban válnak el, de pasim ezt támadásnak vette és azt mondogatta-egyre hangosabban-hogy én nem kényszeríthetem arra, hogy visszamenjen oda. De én nem is kényszerítettem, elfogadtam, hogy oké másik helyre megy, de ne balhékkal váljanak el, egyezzenek meg valami felmondási időben, főleg mert a pénzről is szó van. De ő ezt nem akarta meghallani, így jól összevesztünk, azóta sem tárgyalunk.
Igaz, a főnökével nehéz együtt dolgozni, de pasimban is van hiba bőven, sok dolgot félvállról vesz, összecsapja, talán innen eredt a mostani konfliktus is.
Most elment egy másik helyre dolgozni, de ez így nincs rendjén, tudom jól. Az ilyen dolgokat együtt kellene megvitatnunk, de ő fogja magát és dönt, nem is biztos hogy helyesen.
Apám ráadásul megtudta, és közölte is telefonban, hogy leveszi rólunk a kezét, vagyis nem segít ezentúl. Mindig igyekeztem nem függeni tőle, de néha jól jött, ha ebben-abban segédkezet nyújtott. Nem volt túl gyakori, én valahogy mindig a peremre szorulok, nem vagyok a "tini mami", ismerőse, aki most jelenleg apám toplistája élén tanyázik.
Nem vagyok én semmi. És pont úgy is érzem magam jelenleg. Hiába van itt a tavasz, aminek örülni lehetne, ha a körülöttem lévőkkel nem lehet dűlőre jutni, a pasim megy a saját feje után, az apám meg olyan emberekkel barátkozik, akik kihasználják, de ezt vagy nem akarja, vagy nem tudja felfogni. Pedig az ilyen illetőkbe fektetett energia helyett esetleg lehetnénk úgy, mint "normálisék", ahol a családba a családtagok is beletartoznak. Persze kellenek a barátok is, de egy barát ne lépjen már a vérszerinti családtag helyére, úgy hogy a vérszerinti lassan idegenné, nem kívánatossá válik :/
Na jó, ezt hagyjuk is, nincs kedvem ezzel hergelni magam. Inkább jöjjön a napi zene.
Ez a dal annyira klassz, mindig megkönnyezem.

Támad a lelkiismeret, a bogarak, meg ismeretlenek az ajtó másik oldalán

A rokonunk állapota rosszabb lett sokkal. Most már infúziót kap, gondok vannak a táplálásával. Félek, ez rosszat jelent. Már tiszta "csengőfrászban" vagyunk, ha megszólal a mobil, rögtön a legrosszabbra gondolunk.
Rosszul érzem magam, nagyon-nagyon nyomaszt. Bárcsak sok mindent másképp csinálhatnék vele kapcsolatban!!!!!
A bogarakkal hadilábon állok, vettem jó drágán irtószert, de nem látnám, hogy annyira kevesebben lennének. Felidegesít.
Meg az is, hogy mindenféle ismeretlen alakok csengetgetnek be ide. Pénteken is egy vadidegen faszi, de nem nyitottam ajtót, csak hallottam, hogy a szomszédot faggatja, hogy hol van a rokonunk és hogy kik laknak a lakásában. Azt mondta, később visszajön és utána negyed órával valaki megint nyomta a csengőt. Nem tudom, mit akart, de nem is érdekel igazából, csak húzzon el és ne jöjjön többet!!!
Fasz ki van már.
Nem szeretek itt lakni.
Hétvégén dumáltam H.-val többször is, úgy volt hogy A.-ékhoz is kinézünk, de végül nekik el kellett utazni, így lefújtuk, J.-vel is írkáltunk fb-n.
És megint megnéztem az Osztály c. filmet. Fura, mert jobban megviselt, mint mikor először láttam. Biztos szarabb lelkiállapotban vagyok, vagy mi.
Az biztos, hogy a világ egyik legütősebb filmje!!!Zseniális színészek és rendezés. És nagyon nagyon szomorú.
Főleg, a végén, mikor Kaspar azt mondja, NEM HALOK MEG, CSAK AZÉRT SEM...
 
Meg szeretném nézni a folytatást, van egy hét részes sorozat, ami a lövöldözés után eseményekről szól. Az a baj, hogy nem magyar, még csak nem is angol :S

Columbine 17

Tizenhét éve történt a lövöldözés és még ma is beszélnek, írnak róla az emberek. Sőt, azóta sok sok hasonló kimenetelű, tragikus esemény esett meg szerte a világban.

Nemrég ismét megnéztem egy a témával foglalkozó, rendkívül jó és hiteles filmet.
Az Osztály című film megrázó, de tanulságokkal szolgál. Jooseph és Kaspar nem érdemelték meg, ahogyan bántak velük és önszántukból biztos nem is lettek volna tömeggyilkosok. És hát senki sem gyilkosként születik- ahogy a dal is mondja. Ahhoz, hogy idáig eljussanak, durva megalázásokon kellett végigmenniük, ezt mutatja be a film, ami teljes hosszában magyar nyelven megnézhető a youtube-n, mindenkinek ajánlom a megtekintését!
Valahol, valaki azt írta, hogy a film túlzás, senkivel nem bánnak ilyen kegyetlenül az iskolában. De nem volt igaza, én megcáfolnám! Én is egy ilyen fos és kegyetlen osztályközösségben töltöttem el nyolc hosszú évet, az utolsó három fizikai és lelki bántalmazásokban igen változatos volt. Aki azt mondja, az iskolai zaklatás nem létezik, az nem látja a fától az erdőt. Vagy azon szerencsések közé tartozik, hogy nem kellett átélnie. Vagy éppen a zaklatók táborát gyarapította.
Sajnos az ilyesmi létezik és szerintem amíg világ a világ, létezni is fog, ahogy a gonoszság is.