Brandon+Dawn :Pain

A kedvenc párosom :) :)

És imádom a Three days Grace-t :)

Leeresztve :(

Ez a cím azt hiszem mindent elárul. Nincs semmi jelentős amiről konkrétan írhatnék. A fejem napok óta fáj, tegnap a gyomrom is vacakolt, de mára jobb. 
A napok tetű lassan telnek, utól ért az írói blokk. 
Csak ülök a monitor elé meredve, holott 10 perccel korábban azt éreztem, annyi klassz gondolat van a fejemben, hogy le kell írni.
Talán azért nem jut eszembe sok használható, mert semmi különös nem történik velem. Tennék ellene persze, de az élet mindig közbeszól.
Úgy volt, hogy hétvégén megyünk valamerre, csak úgy ki a szabadba, ki a városi zsúfoltságból, csavarogni, levegőzni. Naná, hogy pasimnak pont akkor kellett bemennie sürgősen melózni :(
Így jobb híján itthon maradtam és agyzsibbasztó műsorokkal gyilkoltam magam Pl. Bátor a gyáva kutya, Sanjay és Craig amik ugyan mesék, de vagy ocsmányul beszélnek vagy rendesen elvont és undorító dolgokat látni.
Ment az agyfasz rendesen.
Hét elején meg a Tini mamikon szocializálódtam. Jó, tudom...OMG. Az egyik csávó elment katonának és ott bőgött a nőjével. 
Az jutott eszembe, hogy az én pasim soha az eltelt évek alatt egy, azaz 1 könnycseppet nem ejtett értem :/
Pedig szerintem nem gáz, ha egy pasi sír. Jó, ne legyen bőgő masina, de akkor is. 

Emlékszem, egyszer jártam egy fiúval. Ő szeretett jobban, bár elég furán mutatta ki, de mikor szakítottunk elkezdte a sírást. Ez úgy bennem maradt. Talán mert azóta sem találkoztam olyan palival, aki sírt volna értem.
Na jó, megyek a boltba. Csak úgy zavar hogy nem tudok semmi értelmeset ide írni és semmi sem úgy halad ahogy én azt elterveztem. 
Szóval bocs, ma ilyen nyomi vagyok XD

Vánszorog a nyár, betegségek és a tökéletes kamureg

Valahogy most úgy lelassult minden. 

Én is...Nem vagyok valami motivált, nincs kedvem semmihez sem. Csak úgy vagyok és kész.

Körülöttem sem jó minden. Úgy tűnik mindkét ősömet műteni fogják nyáron, vagy ősszel. Jó kis kilátások.

És tényleg igaz, hogy ha egészség nincs, akkor kb. semmi sincs :( :(

És amikor minden ilyen tré, akkor futok bele a tökéletes nagy betűs KAMUREG-be.

Tudjátok, van az a műsor az MTV-n, ami arról szól, hogy emberek nem valódi fb profilokkal és nem valódi személyiséggel hülyítenek éveken át másokat, aztán a végén kiderül hogy a helyes fiú egy csaj, vagy a menő modell lány egy 50 éves fickó stb.

A történet ott kezdődött hogy egy pasi bejelölt facebookon. Általában jó fej vagyok és visszajelölök mindenkit, hiszen ha én nem is, ő lehet hogy ismer valahonnan (egyszer egy Puerto Rico-i srác jelölt be, meg mernék esküdni hogy ott még nem jártam, de kitudja). Vissza jelöltem ezt a delikvenst is és erre el kezdett nekem írogatni, hogy csodálatos vagyok, rögtön belém esett, tudja hogy én vagyok a nagy Ő, bla, bla, bla. A képeim alapján nah persze...

A fickóról annyit hogy (állítása szerint) menő mérnök, jól el van eresztve anyagilag. Kinézetre kb. az apám lehetne, pocakos és nem az esetem, de nem akartam bunkó lenni és végülis normálisakat írt.

Váltottunk pár levelet, fura mód ő már a másodikban megkérte a kezemet *-*

Nem most jöttem a falvédőről, egyből lejött hogy ez valami szórakozás lehet, nyilván ő így éli ki magát vagy nem tudom. De amúgy is közöltem is vele hogy van kapcsolatom, erre ő csak nyomta tovább az ilyen irányú sületlenségeit, miszerint Isten egymásnak teremtett minket stb.

OMG!!!!

Közben szépen törölt a ismerősei közül, mivel rájött hogy velem nem sokra megy.

Áh, véletlenül sem kamus...Deehogy...

Rákeresem a nevére és vagy 4-5 profilja van, ahol ugyanazokkal a képekkel van fent és az ismerősei 99%-át nők teszik ki. Főleg innen Magyarországról. Biztos azt gondolta, hogy ebben az országban, csakis hülyék élnek.

Na mindegy, miután törölt én nem is írtam neki többet, ahogy ő sem. Rájött, hogy nálam nem fog célt érni. De mi is lehet az a cél. Külföldön él, kb. soha a büdös életben nem találkozunk, ennek ellenére a leveleiben úgy írogatott házasságról, együtt élésről, mintha a szomszéd utcában laknék.

Ami érdekesség még, hogy anyum ismerősének is ugyanez a sztorija, azzal az eltéréssel, hogy ő hónapokig írogatott ezzel az emberrel (vagy kísértetiesen hasonlóval) és már ott tartott, hogy feladja az életét itt és a gyerekével átcuccol Angliába, mert a hapsi ígért neki fűt-fát. Szerencsére aztán meg világosodott és belátta hogy egy kamutenger kellős közepében pancsikol.

Gondolom, a többségnek van esze, de mi van azokkal, akik mégis bedőlnek az ilyeneknek?!

Ooh, majd aah

Tök jót álmodtam és most kivételesen elég sok mindenre emlékszem is. Álmomban újra iskolás voltam és az a srác aki általánosban tetszett, elhívott randira. Én meg nem mondtam igent azonnal, hanem sejtelmes mosollyal az arcomon szívattam még kicsit vagy ilyesmi.
A valóságban általánosban elmondtam a gyereknek, hogy mi az ábra, már hogy bejön nekem. Erre az ő válasza : - Igen sejtettem.
Aztán közölte, hogy egy másik csaj tetszik neki (akibe a fél iskola szerelmes volt, mivel mindig kirakta amije van, holott nem volt szép a szó szoros értelmében, egyszerűen bevállalós volt és jó alakkal áldotta meg a természet). De legalább nem mondta el másoknak és nem zsarolt ezzel meg minden. Igaz, utána nem is beszélgettünk kettesben többet.
Szóval tök jó kedvűen keltem fel ez után az álom után, mivel az álomban ahogy vissza emlékszem nem csúfoltak, meg semmi ilyesmi, sőt. 
És még a kiszemelt is rám hajtott, yeahhh!
Aztán rájöttem, hogy ez csak álom és hogy semmi ilyesmi nem történt és bitang sötét és ratyi az idő, 05:55 van és a pasim akkor indult el dolgozni. És hello ez a valóság *-*
Félre értés ne essék, nem az akkori srác miatt voltam olyan happy, mivel már rég nem érdekel (és valaki régen mondta is róla hogy igen le van csúszva pia meg minden), csak végre nem rémálmom volt, hanem olyasmi, ami a múltban szar volt (általános iskolai rémálom) az álmomban meg tökéletesen sikeres. Vissza tekintve, sosem akartam hogy tökéletes legyen, annak is örültem volna akkortájt, ha nem szólnak be valami sértőt nap mint nap :S
Oké, álomfejtés befejezve. Megint egy se füle-se farka bejegyzést kreáltam így kora reggel.
Amúgy a novella amit ígértem a kommentelőmnek, halad igaz lassan, de igyekszem vele.
A végére pedig az egyik nagyon nagy kedvencemet, az idő úgyis lehangoló, remélem nem marad így egész napra, nincs kedvem megázni.

Dylan....
Nekem erről mindig ő jut az eszembe :P P
Amellett meg kurvajó ez a dal. Imádom!!!

Jó kérdés...

Hogy fogok tudni 3 különböző témájú elkezdett sztoriból egy olvashatót összeboronálni?
Mert hogy írás terén a következő a helyzet : elkap az ihlet, gyorsan papírra vetem, átmásolom a gépre, írok még hozzá ezt-azt, aztán elakadok. És belekezdek egy újba, ott is elkap az ihlet stb. stb.

Valamint, hogy jutott be a méhecske a hosszú szárú csőnadrágomba? 
Ezzel megint felélesztve az amúgy is extrém méreteket öltött bogár és rovar iszonyomat :S Anyám szerint orvosi eset vagyok, aki képes visítozva rohangálni ha találkozik egy nagyobbacska pókkal. Hogy a darázsról és méhekről már ne is essék szó. Rettegek tőlük. Alapszabály nálam, hogy akinek 6-8 lába van, az nekem nem barátom!!!

A pókoktól még kisiskolás koromban kezdtem el félni, amikor családostól egy kempingben nyaraltunk és a zuhanyzóba benyitva vagy 5 ilyen fekete nagy undormány pók szaladt szét, wahhh...azóta is ráz tőlük a hideg.

A darázs alapból taszít, szerintem gusztustalan a kinézete, frász jön rám ha meglátom és a zümmögésétől pánikrohamot kapok. Vagy 8 éve békésen mentem valahova amikor kettő faszcibáló méh megtámadott, konkrétan egyik a hajamba szállt bele, míg a másik megcsípte a karomat. Valószínűleg a parfümömre gerjedtek a kis rohadékok (azt a parfümöt aztán soha többet nem használtam, pedig szerettem az illatát).
Hát igen, emlékek, zümmögős, szúrós emlékek.

És köszönöm a kommentet, örültem neki. A saját bevallásom szerint viszont tényleg nem vagyok normális és ez a fenti méhekről és darazsakról kifejtett álláspontom is igazolja XD
A blogjaimról nem is beszélve :D

Morbid, de cuki, avagy ki ölte meg Nancyt?!

Pár napja a másik blogomon kommentben beszélgettünk erről és hát nem bírom ki, hogy ne rakjam be. 
Oké, tudom hogy beteg vagyok XD XD
De komolyan, a kérdésre sosem lesz válasz mint az tudvalevő. Akár lehetett baleset is, de hogy apámat idézzem : mit tudták már ők hogy mit csinálnak...
Amúgy még ez nem a beígért meglepetés. Mert az az lesz, hogy írok valamit remélhetőleg a közeljövőben :) 

Vélemény áradat egy mondatokban a buliról, de előtte nagy köszönet a kommentelőmnek a másik blogba írt kommentért (huh de kib. hosszú cím lett ez)

Először is imádom a kommentelőmet, aki zseniális kommentet írt a másik blogomba. Feldobta a napomat *-* Nem maradok hálátlan, de erről majd később :)

A buli elmúlt, volt jó is, rossz is. Most egyelőre üresnek érzem magam, nincs mit várni, mivel idén nyáron már nagy valószínűséggel nem megyek sehova sem szórakozni. Ugye milyen pörgős életet élek? Hahh...

Összefoglalva tehát tapasztalatok, vélemények a szombatról:
- Nem öltöztem fel megfelelően, ergo éjszaka majd meg fagytam
- A szúnyogok továbbra is szeretnek engem (utolsó vérig)
- A pasim először jó fej volt, meg aranyos, később gyalázatosan berúgott...
- Minden bulin van olyan 5 perc, amikor azt kívánod, bár csak örökre tartana, most is volt
- Egy helyes mosolyú srác, majdnem bele rázta (nem rosszra gondolni) a haját a piámba
- Az Arany Ászok Mojito nem jó, pontosabban tré
- Lehet aerobic mozgással rock zenére táncolni (meglátásom szerint)
- Azok a dalok amik akkor szóltak, még mindig a fejemben vannak és néha sírni tudnék tőlük (Spongya Bob Jó kis dallam soha ne und meg szindróma. Jah, csak dúúúúúdolászom)
- Öreg és ronda nőknek is lehet fiatal és helyes pasijuk (írom ezt úgy, hogy én is öregnek és rondának látom magam *-*)
- Tisztán szeretem a bort, de nem bírom (fáj tőle a gyomrom)
- A koncerten megismert emberek nem biztos hogy majd bejelölnek a közösségi portálon (ígéretükkel ellentétben)

Nah, jó ez kicsit össze vissza írás lett, de legalább jó kedvre derültem hogy felemlegettem magamban az emlékeket.