Álom, gonosz menyétfej, kihagyott piknik, régi dolgok, avagy ez csak egy újabb bejegyzés

Tegnap azt álmodtam, hogy az egész család nyaralni ment valami szállodába és jött egy árvíz/földrengés/tájfun ami letarolt mindent. Szerencsére a családom megmenekült, de a pasim eltűnt. Kerestem mindenhol, szállodai romos szobákat nyitottam sorra, kórházba rohantam és néztem a sérülteket, hátha megtalálom a pasimat, de nem volt sehol. A szüleim és tesóm azt mondták adjam fel. De én makacsul kitartottam amellett, hogy él. És találtam a földön egy mobilt és fel akartam hívni.

Erre a telefonom csörgése ébresztett a valóságban és a pasim hívott fel! Durva.

Itthon felejtette valami szerszámát (nem azt, höhöhö) és megkért, hogy szaladjak már el vele a parkig, ne kelljen már hazajönnie. Így kipattantam az ágyból, fogmosás, fésülködés, öltözés és indultam is. 

Szuper idő volt és tele volt az utca turistákkal. Szerintem sok helyen már iskolai szünet, mindenki utazik stb.

Pasimmal félúton találkoztunk, aztán ő ment vissza melózni, én meg haza főzni.

Ja olyan cuki maminál dolgozik most, rendesen gondoskodik róla, tea, szörp, aprósütemény. Mindig szól hogy ne cigizzen annyit. Meg mondta, hogy van egy eladó lakás a másodikon, nem e akarunk költözni, úgy örülne egy fiatal családnak!

Én is örülnék amúgy nagyon, de sajnos jelenleg ugye lehetetlen. Pedig az egy irtó jó környék és ezekszerint kedves emberek lakják. Szemben az itteni pletykás, rosszindulatú agybajosokkal.

Pénteken is jött apám, hozott sütit és beültem a kocsijába dumálni kicsit. Erre a kutyás ribanc oda állt az autó ajtaja elé a kutyájával és lesett be a jármű ablakon. Ilyen gusztustalanul lenézően és gúnyosan. Amúgy is kurvára egy sunyi menyét feje van.

Apám kérdezte tőlem, mit akar ez a nő? De mondtam, hogy hallgatózik és hogy hülye hagyni kell. 

Nem mellesleg utálom a kutyás cafkát. Azt hiszem itt a telepen őt utálom a legjobban (második a Magentaluvnya, tőle is forog a gyomrom, de őt szerencsére ritkábban látom). 

Eleve hogy direkt folyton ide hordja az idegbeteg kutyáját éjszaka is és itt ugat az ablak alatt, a végterméket se szedi fel soha. De ami jobban bosszant, hogy bámul állandóan. Mi a francot néz? Mi olyan érdekes?

Mondjuk már viszonzom és hasonló szép pillantásokkal illetem. De akkor is idegesítő. Ő a példa az első látásra unszimpátiára. És egy újabb érv, hogy miért akarok elhúzni innen és normális emberek közé kerülni.

A tegnapi pikniket offoltuk, nem is volt kedvem hozzá, meg pasim sokáig melózott és apám sem maradt csak kis ideig. 

Tini mami persze családostól jelent meg (kulcsszó az INGYEN ugyebár) és végig ette, na meg itta a repertoárt. Ami meg is ártott neki. No komment. A másik bolond asszony nem jött, ígérte, de aztán nem ért oda. 

Most, hogy itt a jó idő, ami remélem marad is már, bízom benne, hogy jövő héten ki tudunk mozdulni majd a húsvéti ünnepek alatt. Igaz, pasim valami munkát beszélt akkorra is, de csak lesz egy szabad napja, mikor végre vonatra ülhetünk és itt hagyhatjuk kicsit ezt a trágyadombot az összes lakójával együtt.

Ha már utazás, valamelyik nap hazafelé a buszon hallottam, ahogy egy 12-13 éves kisfiú az anyukájának panaszkodik, hogy a tanára valami Lajos bácsi azt mondta rá, hogy lúzer és sose lesz belőle semmi. Pfff...egyből az általános iskolai (néhai-már jó rég meghalt)fizika tanárom (Anti bácsi) jutott eszembe, aki hasonlóan úgy vélte, meg kell alázni a diákot, anélkül nem élet az élet és anélkül nem tanul a dologból.

Én is megkaptam tőle a "hülye vagy lányom " meg "debilek minek járnak ide?" kedves dicséretet, csak mert nem tudtam a választ. A fizika órák egy az egyben megalázásokról szóltak 45 percen át heti többször. Lelkileg iszonyat destruktív volt.

És borzasztó, hogy még most is ez megy néhány tanárnál.

Szegény I. néninek is rossz lett az eredménye, így rá is további vizsgálatok és műtét vár. Úgy sajnálom, és drukkolok neki ezerrel, hogy minden gyógyuljon mielőbb!!!

H. szülinapja tegnap volt, de nem bírtam köszönteni, mert még mindig tiltva vagyok a messengeren nála és a mobilszáma sem él, a Facebookjába meg állítólag hónapok óta nem tud belépni.

A kotorék új leckéket tanít

Szombaton jó kedvvel keltem fel és álltam neki a főzésnek (húsleves, hagymás máj krumplival a pasimnak-pörkölt tésztával), de az aztán hamar elszállt, mert amikor az előszobában kapcsoltam fel a villanyt, a körte szétrobbant. Ugrottam is egy nagyot, még jó hogy nem ejtettem el a kezemben lévő edényt ami tele volt kajával. Annyi szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy a körte nem kapta szét a lámpa búráját, így nem kellett a tök sötét előszobában üvegdarabokra vadásznom. Pasim dolgozott, de délután közös kooprodukcióban szétszedtük a lámpát és begyűjtöttük a villanykörte darabokat meg körtét cseréltünk persze. Pasim szerint bénák a körték, amiket 399 ft-ért veszek és próbáljak meg kicsit minőségibbet beszerezni. Hát jó...majd igyekszem.

Még a fürdőszobában is volt egy körünk, mivel rejtélyes módon, napi szinten úgy 5-ször keletkezik terebélyes tócsa a fürdőszoba közepén, pasim megnézte a csapot, nem e ott van valami gixer. Valamit állított rajta, azóta csak egy kisebb tócsa lett és napok óta nem kellett deci vizeket feltörölni.
Itt mindig van valami, tudjátok. Sajnos én is tudom és ez cseppet sem tölt el örömmel.
És nyilván már ezerszer írtam, de legjobb lenne továbbállni egy olyan helyre, ami kevésbé lelakott, amit a miénknek érzünk és szeretettel gondozunk. Itt ez nem megy, én már az elején elengedtem, egyszerűen nem szeretem és kész. Már nem is akarom jó ideje győzködni magamat arról, hogy szeretni kellene itt lakni, vagy legalábbis elfogadni, mert tudom, hogy nem fog menni. Inkább menekülnèk és amíg 0,001% remény is van egy valamikori költözésre, nem adom fel! Itt semminek sincs látszatja, hiába javítottuk meg, már rég újból rossz és még annyi mindent kellene kicserélni, megjavítani (plusz a környezet is pff...full igénytelen...míg más lépcsőházakban húsvéti dekor van már kint a folyosón, itt valamelyik nap egy rakás kutyagumi éktelenkedett hála szerintem az egyik 4-!!!!!- kutyát itt tartó lakónak), amire sem pénz, sem energia nincs. Nem beszélve a kedvről, mert az aztán meg végképp zéró. 

Pasim vett is egy lottószelvényt, hátha összejön valami, de persze nem nyert még egy kettes találatot sem. Nem baj, majd máskor. H. mesélte régebben, hogy ők olykor egész szép nyereményeket zsebelnek be.

Tegnap délután láttam tegnap a hely-ről K.-t és a pasiját a boltban, integettem nekik, de nem vették észre. Rég beszéltem K.-val, valahogy sosem futunk össze.

Elhatároztam, hogy kevesebbet mobilozok, vagyis megpróbálok, mert néha tök értelmetlenül csak órákig pörgetem az agy és szemzsibbasztó hülyeségeket a telefonon. Inkább írok majd és könyvet olvasok. Találtam itthon pár jó olvasnivalót, de apám is hozott nemrég kölcsönbe két könyvet a Magyar királynék és nagyasszonyok sorozatból a Habsburg feleségek és a Színpad nagyasszonyai kötetet. Nagyon érdekes, olvasmányos könyvek, ajánlom mindenkinek. Mindkettőbe belekezdtem és hangulattól függően olvasgatom. Ha csak 1-2 órát lefaragok a napi telefonidőmből, már jó leszek :P

Most szombaton délutánra apám valami parkbeli piknikre akarna elhívni minket, amit pár ismerősével csinálnak és mindenki hoz plusz embereket, barátok, családtagok. Írnom sem kell, hogy semmi affinitásom nincs ehhez és nekem komfortzónámon kívül esik az idegenekkel való bratyizás, meg pasimnak sem mondtam még ezt. Nem beszélve arról, hogy fater elhívta a Tini hiénát is, meg a másik bolond nőt (tudjátok, akiről írtam már többször, hogy nagyon gazdag és néha-na jó, gyakran-elmegy az esze és már itt is balhézott nekem, meg apámat fb-n zaklatja, meg tavaly a fater b.day partiján két konyharuhával és egy doboz Delikáttal prezentált a Voyage, Voyage c. dalra egy bizarr táncot) és ezek tuti jönnek majd, mint szentjánosbogár a fényre. Nem sok kedvem van őket bámulni. De a béke kedvéért esetleg 20 percet bevállalok én is, ha nem esik az eső meg nem lesz hideg, de persze akkor pont nem lesz, tudom én.

Április...Napfény is van, nyílik minden

Az év negyedik hónapja. 

Szent György hava.

Sz., hugi és H. szülinapja (04.04., 04.08.,04 12.). Utóbbi kettőt köszöntöm is. 

Na és itt a csütörtök, elég eseménytelen hetem volt. 

Nem is gond ez.

A politikából frankón elegem van, csomó rokon, ismerős begőzölt és fb-n ámokfutnak engem vegzálva. Egyik már harmadjára invitál meg egyik párt gyűlésére üzenetben, de nem érti hogy rohadtul nem érdekel. Egyik párt sem izgat, nem politizálok. A másik ismi szintén a közösségi felületen fröcsög, tombol és  mindenki hülye, csak ő helikopter. Mondjuk dunsztom sincs, mire ideges, őt nem érinti az itteni helyzet, évek óta külföldön él, nem is olyan rosszul, mert már harmadjára látom, hogy az USA-ba látogat. 

Már megint fáj a torkom, de lehet csak allergia, annyi gaz hajt ki most. 

A fogamba is belenyilall olykor, meg néha alapjáraton is tompán fáj. Vettem erősebb fogkrémet és szájvizet is. Tudom, nyilván fogorvos kéne, de nekem ugye dentofobiám van, szóval ritkán érzek magamban annyi lelkierőt, hogy fogorvoshoz menjek. 

Ha lenne sok pénzem, lehet egy magánrendelést meglátogatnék, de így marad a körzeti fogdoki, aki meg úgyis lecseszne, mert nem használom az általa javasolt méregdrága fogkrémet, szájvizet és speckó fogkefét. Persze cool lenne szájápolásra tízezreket kiadni, de nem megy és olcsóbb termékeket tudok csak megvenni. Ez a fog amúgy is gyökérkezelt (pont a körzeti orvos által) és kb. évek óta küzdök vele, írtam is már lehet. Több orvos is látta, volt 2 rtg, antibiotikum kúra és elvileg mindenki azt mondta, semmi baja. 

Akkor meg miért fáj?!

Szóval valószínűleg kihúznák...és ezt még próbálom elodázni. Mivel fogpótlásra sem telik.

Hét elején a buszon kétszer is volt szerencsém a Miss Candy-hez! Már a hajam égnek áll töle. Ül és bámul felém. Pfff...Hanyagoljon inkább. Mindig belebotlok. Jó nyilván ez véletlenül van így, de olyan tré érzés ez az egész Miss Candy történet. Mint a Tyúkmellű görény vagy a postás ex goth ribanc, vagy a Hajnika, a kis bögréjével (írtam róla is), aki pasimmal kokettált (LOL ez a szó), dumcsizgatott vele, csokit vett neki és hát nem titkoltan mászott rá. Hála égnek, azóta elvakarodott, pasim azt hallotta, hogy családi örömök elé nézett. Helyes, egy biccsel kevesebb...

Pasim meg szomorkodott a minap, mert nem tudott kijutni a meccsre és csak tv-ben tudta végignézni.

Az élet csupa lemondás drágám. Fura hogy még nem jöttél rá.

Hát ja, engem megint hatalmába kerített a letargia. 

Pedig most egész jó tavaszias az idő. Mindenhol tarka és élénk minden. Mikor jövök-megyek fotózgatom a színeket a saját szórakoztatásomra.

Itthon meg zenét hallgatok és olvasgatok, új sztorit próbálok kiagyalni. Vissza szeretném kapni az ihletet és újra belevetődni valamibe, ami sok pluszt ad. 

Időnként a jövő miatt is aggódom, de azt igyekszem rövidre zárni. Nincs értelme a rágódásnak. Sok dolgon nem tudok változtatni, hiába szeretném és az időt sem tudom visszaforgatni.

M!!!

Ne vegyétek komolyan a fejlécet,  csak mostanában szoktam ilyen buta kollázsokat (bár ez inkább LOLlázs) csinálni. 

Ez az ezredik bejegyzésem! Hurrá!

Jó hétvégét mindenkinek. Itt szürke borongós idő van, pasim elment dolgozni, nekem meg húslevest és paprikás krumplit kéne csinálni és semmi kedvem a krumpli pucoláshoz. Rémesen utálom és ha csak tudom, rábízom a pasimra, ő elvan vele. Na, de most ez rám vár...

Tegnap végülis nem kellett menni a hely-re. Szerdán meg azt mondták kell, mert úgyis megoldható a technikai biz-baz, de aztán csütörtökön kiderült, hogy 11-12 ig biztos nem lehet majd semmit se csinálni, utána meg már minek (pénteken 2-ig max. fél 3-ig van hely). Így lett egy hosszabb hétvége, a húsvét úgyis odébb van még. 

Szóval pénteken beugrottam délelőtt az ősökhöz (mikor a buszmegbe ballagtam láttam a közönséges Magentaluvnyát kukákat tologatni-na minden a helyén van-aztán az utca túloldalán Miss Candy is elsuhant...blőööeeehh szintén), fater aludt még, így őt nem háborgattam. Játszottam a kutyával és kicsit beszélgettünk anyámmal.

Ő mesélte, hogy szegény I. nénire is rájár a rúd, nem elég hogy ugye most halt meg J. bácsi és az előző házasságából született két fia (az egyiknek drog problémài vannak) és egy lánya máris jönne az örökség miatt osztozkodni (nem tudják, hogy semmit sem kapnak, mert évek óta szoba sem álltak az apjukkal és mert van végrendelet és J. bá mindenét I. nénire és a közös lányukra hagyott) rossz lett valami vizsgálati eredménye és sürgősségi műtétje volt és most a szövettani eredményre vár. Remélem negatív lesz. Anyám szerint a sok stressz tette ezt es hát igen, ha az ember őrlődik, arra rámegy az egészsége.

Én is új programot vezettem be sajna nem önként, de minden hajnalban 2 és 3 között forgolódom és szorongok. Mikor mi miatt, de okokat mindig találok rá. Főként anyagi és a jövőkép miatti gondolatok ezek.

Aztán nem bírok visszaaludni persze.

Remélem hogy egyszer jobb lesz, ha a hitelek leszakadnak rólam. De az még jövőre lesz csak. És utána is kérdés, merre tovább, mert nagyon csábít a költözés, mert ugye-ezt ezerszer leírtam-utálok itt lakni. 

De elnézve a brutálisan elszabadult lakásárakat és tudván hogy ez a lakás milyen ronda és gáz adottságú vannak, vannak félelmeim és kétségeim.

K. a napokban írt, hogy április 17. és 26. között Magyarországon lesz a pasijával és jó lenne ha találkoznánk, de ezt kb. mindig megbeszéljük és sose jön össze. Írtam, hogy majd meglátjuk, amire semmit sem írt, remélem nem bántottam meg. Ez részéről nagy szervezés, ő Szeged környékéről származik, a pasija egy másik helyről, másik megyéből, én mindegyik helytől messze vagyok és mire minden rokont végig járnak szerintem eltelik az idő. 

De amúgy rajtam nem múlik, ha tudunk egy mindkettőnknek alkalmas időpontot találni, tőlem mehet a dolog.

Szánnivaló emberek

Itt ülök a közepesen sötét szobában éjjeli lámpa fényei mellett, lévén hogy a csillárunk még mindig nem jó, a szerelő pedig hetek óta tart erre...

És közben faterom adta csokis nápolyival tömöm a fejemet. 

Holnap már megint hétfő, de bízom benne, hogy a pénteki leállás valahogy csak bejön. Erre fókuszálok nagyon. Olyan 60% az esélye. Legalábbis az utolsó infók szerint.

Egész jövő héten esőt jósol a meteorológia, szóval tuti lesznek rommá szétázások. 

Ja pasim vett egy új ernyőt magának, mert az övé már gatya volt. Naná, hogy zöldet vett (viva la foci).

Narkomán exem ma facebookon nyilvános posztban keseregve ecsetelte, hogy heti szinten betörnek hozzájuk, ha ő melózni van és elviszik az anyja cuccait (kaja, ruhák, szerszámok) és hogy nem tudja őket lefülelni, hiába a kamera a háznál, nem látni a tettest.

És akkor ilyet írt-idézem: nem értem miért csinálják ezt, mikor mi soha senkinek nem ártottunk!

Na persze...főleg az anyja nem bántott senkit soha. Egy tündéri, csupaszív nő volt...ja nem...

Engem is fél perc ismeretség után városi kurvázott le és közölte velem, hogy csinálhatok bármit, úgyis szétbarmolja a kapcsolatunkat a fiával...

Amíg együtt voltunk Narkomán meg én, ez a nő folyton kavart, fúrt-faragott és végülis elérte a célját, szétmentünk. Jó, ebben az is ott volt, hogy Narkomán felszedte Sz.-t, de ugye az anyja őt is bántotta (meg Narkomán összes csaját). 

De miután már nem jártunk, és én a mostani párommal voltam, akkor meg hirtelen az lett a baj, neki álltak zaklatni telefonon, személyesen, névtelen mocskolódó levelekben. Sőt anyuci a volt melóhelyemre is bement fröcsögni, de koppant, mert már akkor nem dolgoztam ott. A dolog vége egy rendőrségi feljelentés lett, de utána visszavettek és lekoptak, ám ez azért maradandó nyomot hagyott bennem, hogy fiatalon ilyenekkel kell foglalkozni.

Sosem ismertem még olyan gonosz, feketelelkű (nincs rá jobb szó) embert, mint Narkomán anyja, pedig volt már szerencsém mindenféle szerzethez.

Jó, akkor sajnáltam kicsit, mikor később az idősebb fia meghalt fiatalon, de abban is benne volt anyuka, mert folyton itatta, cigiztette a gyerekeit (az elvonóra is behordta pl. Narkománnak az alkoholt). Nagyon egészségtelen kapcsolata volt a gyerekeivel. Örökre magának akarta a fiait és ha lett barátnőjük gyorsan belekapcsolt és elüldözte őket.

Méghogy senkit soha nem bántottak pf...a falujukból is azért kellett elköltözniük, mert anyus mindenkivel összeveszett és az orkok már fenyegették őket.

Amúgy egy csomó kommentet kapott a poszt, alakult a lincshangulat, ám egyik szomszéd is oda írt, hogy nyugodjon le mindenki a píbe, nincs semmilyen tolvaj, csak anyuka demens már és képzelődik...

Így visszagondolva még mindig kicsi harag van bennem, pedig már régen történt, de nehéz felejteni, mert engem egyik fiúm szülei sem rühelltek ily módon, hiszen okot sem adtam rá. Így ez az indok nélküli, folytonos vak gyűlölet, szimplán mert létezem és mert a fiával vagyok, nem volt világos számomra. 

Amúgy Narkomán egy pathetic forever alone csávó lett, hála ugye az anyjának, nem hiszem hogy túl boldog így. És az sem lesz neki könnyű, ha az anyját majd tényleg legyűri a demencia.

Na, közben totál beesteledett kint...megyek fürdeni asszem...

Bepéntekeledett

Igen, igen, yeeee XD 

Én meg örültem, mint vakló a félszemének, mert azt mondták jövő héten pénteken nem lesz hely valami informatikai bizbaz miatt. De később elkezdtek variálni, hogy talán mégsem kell a leállás, így ezen örömöm lehet rövid lesz. Majd kiderül.

Tegnap volt szegény J. bácsi temetése. Úgy volt, hogy csak az ősök mennek és a mi nevünkben is visznek virágot, de tesóm mégiscsak el tudott menni, bár szó szerint az utolsó pillanatban futott be. Ettől meg lelkiismeretfurdalásom lett, hogy én nem tudtam ott lenni. Sajnálom...

A hetem amúgy ezt leszámitva átlagos volt. 

A tv-ben párszor belefutottam a Farm vip-be...uh de ah...nem is tudok jó jelzőt írni rá. Hát ja... nem gyengén döbbenetes.

Végre itt a jó idő, igaz jövő héten megint hideg lesz állítólag. De most szépen nyílnak a virágok, süt a nap és ez jó hatással van a kedvemre is. Talán lassan elérkeznek a kirándulós, utazós időszakok. 

Én már mennék, ki a lakótelepről (ahol mostanában-főként a buszmeg és a bevásárlóközpont környékèn-egyre több a csöves, drogos, tarhálós, kukázós létforma, rosszarcú elemek, meg az ukik a 6-8 pulyáikkal), ki ebből a fullasztó városból, a többi az időjáráson függ.

Ja, a héten volt apám és pasim névnapja is.

Drágàm itt kesergett, hogy egyetlen egy kis haverja sem köszöntötte, de megnyugtattam, hogy úgyis előbújnak a névnapi ingyen pia miatt. 

És tádááámmmm...így is lett...Nem is kommentálom ezt, sem pasim állapotát. 

Hétvégén a főzés és mosás kötelező körökön túl filmezni kellene. Ki is néztem egy eredetileg Netflixes sorozatot, ami most fent van a videomegosztón. 

Az a címe hogy Kamaszok és azt írják róla, akik már látták, hogy meglehetősen durva. Még agyalok, hogy belekezdjek e, a túl súlyos alkotások hazavágják az amúgy is törékeny hangulatomat. De a tv-ben sokszor semmi nézhető nincs, csak 40 éves filmek hetente ismételve.

Jó és pihentető hétvégét mindenkinek:×

Anxiety...Keep on trying me

Újabb nagyméretű dallamtapadás...Hajjaj.

Itt diló, hideg szél fúj, fáj tőle tőle fejem és a  fogam is néha. Márpedig most még úgysincs kedvem és lelkierőm fogorvos után kajtatni, mint általában.

Anyám azt mondta, Aputest exemmel álmodott...szegény...én meg 90%, hogy Narkomán exemet láttam pár napja. Ugye pasim mesélte régebben, hogy Miss Candy-től tudja aki Narkomán nagy spanja, hogy erre dolgozik és pasim már látta is. Hát most már én is láttam és tényleg nem olyan, mint volt. De facebookon már volt szerencsém ehhez a kinézethez, azért engem annyira nem lepett meg. Sok új tetkója lett, meg rövid haj, szemüveg, baseball sapi, acélbetétes bakancs stb. Hála égnek, ő vagy nem látott, vagy nem ismert meg. Én nem akarnék vele újra beszélni.

Végre befestettem a hajam és most csillog, meg selymes és pár mosás után a színe is olyan lesz, mint amilyenre terveztem. Most sötét kicsit, de nem rossz azért.

Hétvégén amúgy olyan 90-es évek feelingem volt, nem tudom miért. Eszembe jutott, mikor hugival tizenpár évesen egy csomó The real world in San Francisco epizódot ledaráltunk, amiket valakitől dvd-re írva kölcsön kaptunk és még angolul is alig tudtunk, de beszippantott minket a 90-es évek érája és odáig voltunk a Rachel/Puck romantikus vonaltól és sírtunk, mikor Pedro meghalt. Aztán asszem megnéztük az L.A. és a London évadot is. 

Tegnap este pedig láttam az Ébredések c. filmet és nagyon szomorú volt. Robin Williams pedig nem véletlenül a legjobb színészek egyike volt. Nagy kár érte.

Csütörtökön lesz J. bácsi temetése, ami inkább búcsúztató lesz egy bérelt teremben tartva és szűk körben, I. néni kb. 25-30 főt hívott el, köztük az ősöket is. De sok barátot nem értesített, így most egy csomóan meg vannak sértődve. I. néni miatt amúgy szerintem alapból többen távol maradnának, mert megosztó személyiség. Mindig megmondóember volt és állítólag J. bát is durván berendszabályozta. Kb. olyan lehetett mint a Beatles sztoriban Yoko, vagy a Pistolsnál Nancy. Hát nekem amúgy semmi bajom vele, velem rendes volt mindig. És J. bácsi is jó fej volt, még a fura stílusa ellenére is. És emlékszem, ballagásomra kaptam tőlük egy szép ezüst karkötőt kék kövekkel, de sehol sem találom...

H. meg képzeljétek felhívott és aranyos volt, meg érdeklődött és nem akart most pénzt kunyizni és tök sokáig beszélgettünk. Most éppen gőzerővel munkát keres, de eddig nem sok eredménnyel. Hát itt a városban ez nem egy egyszerű ügy, az biztos. Drukkolok neki.