Félre a szociofóbiával-egy kis időre legalábbis

Olyan hihetetlen, hogy mindjárt vége az augusztusnak is és itt a nyakunkon az ősz. Nem volt nagy szám ez a nyár, de valahogy kapaszkodom még bele. A hangulatába, a szabadság érzésébe, a kora reggelekbe, mikor megihatom nyugiban a kávémat, a környék hajnali csendjébe, a jégkrémezésekbe és fagyizásokba, a gyümölcsös sörözésekbe, a környéken való céltalan lődörgésekre, a zenékbe, amiket mostanság hallgatok.
És nyereményjátékon 5 ezer ft értékű könyvutalványt nyertem!!Nagyon örültem, mert még sosem nyertem semmit :D
Aug. 20.-án a pasimmal elmentünk megnézni a tüzijátékot, évek óta nem mentem be a belvárosba ezért, de most valahogy ilyen hangulatom volt. Rengetegen voltak, de még így sem volt mázlim, mert belefutottam R.-be, aki a barátnőivel volt és iszogatott egy kerthelyiségben. Oda akartam menni hozzá, hogy beszéljünk pár szót, de olyan elutasító fejet vágott és épp csak oda morgott, egy sziát, így inkább nem mentem. Ezek szerint nagyon bepöccent, de sebaj. Majd kiheveri.Gondolom.
A tüzijáték nem volt olyan nagy szám, de a pasim ott volt velem, szóval ezért megérte.
Tegnap meg strandon voltunk, anyám meginvitált minket a pasimmal. A strandtól is a hideg kiráz, írnom sem kell és nagyon-nagyon régen nem is voltam a városi strandon. Igazából, ha már strand, akkor jobban preferálom a szabadvizeket. Jó meleg volt tegnap, tele is volt a hely, de azért pár óráig el lehetett viselni. Nem vittem túlzásba a vizeskedést, csak áztattam a lábamat a medence szélén. A hátam is leégett. Kicsit sétáltunk, dumáltunk, és ettünk lángost is, amit szintén évezredek óta nem ettem.
Szerintem ezek voltak a nyár legnyáriasabb pillanatai. 

És azt hiszem, egy-két napig ki is bújtam a szociofóbia árnyékából.

Valami vidámabb felé

Annyira belevetettem magam a halálsoron lévők életébe, a kivégzések menetébe, kiket és miért ítéltek halálra (pl. nem értem, a családgyilkos Chris Watts, miért nem került a halálsorra...), hogy a végére már nagyon rosszul éreztem magam és tök sötét hangulatom volt és hát gondoltam, hogy ez így nem mehet tovább. Így felhagytam az ezen témákra való ráfüggéssel-egy időre mindenképpen. Akartam ilyen irányú ff-et is írni, de elvetettem az ötletet.
Más történet ötletem viszont van, most épp  vázlatolok és közben bele-bele írok a Still breathing-be is, majd csak kész lesz az új fejezet, de pontos időt nem tudok.
Megnéztem a Hollót (az első részt, és még mindig annnnnyira nagy hatással van rám, olvastam is pár fanfictiont a témába). Aztán meg levezetésképpen a WALL-E-t is (olyan cuki), ja és a Bébi urat. Muszáj valami könnyedebb szórakozást találnom, mert tényleg megborulni.

A festés is halad, bár pasimat könnyebb rávenni bármire, minthogy haladjon ezekkel a munkákkal, de majd csak vége lesz már.

A.-t láttam a fészen a barinőjével feszteztek (persze, velem nem ért rá találkozni, mikor a múltkor a buszmegállóban összetalálkoztunk is csak a kifogaival jött)és R. meg asszem besértődött rám, mivel kitalálta, hogy ha a szülinapjára nem is mentem, csak úgy iszogatni menjek már el. De nem volt kedvem, meg a közérzetem sem a legjobb, két napja görcsöl a gyomrom és hányingerem is van. Írtam is neki, hogy tegyük át jövő hétre, de akkor meg már érezni lehetett az írásmódján, hogy megbántódott. Nem állt szándékomban megbántani, remélem idővel megbékül.

Szúrós hangulat

Tudom,hogy régen írtam,de nagyon nincs mit,meg lusta vagyok előkaparni a laptopomat,ami két ruhakupac alatt leledzik.Most is tabletről pötyögök,és kurvára utálom.
Még mindig tart a felújítás,a pasim is hol megígéri és csinálja, hol megígéri és nem csinálja, hol meg elküld az anyámba. Idegörlő ez már, de próbálok nem ezen kattogni állandóan.
A gondolataimban 3 sztori kering egyszerre és nekem valahogy össze kéne fésülni egy történetté,közben a Still breathinget is csinálni kéne. Ilyen téren nagyon el vagyok havazva.
R. meghívott, hogy töltsem vele és a barátnőivel-akiket nem ismerek-a szülinapját, iszogatás ésatöbbi, de lemondtam. Most, és úgy alapjáraton sincs kedvem idegen emberekkel vedelni és pénzem sem nagyon van. Ezt R. is belátta és mondta is, hogy ismerve engem, valószínűleg nem is éreztem volna jól magam. Hát kb.
Elsétáltam tegnap H.-ék fele is, mert itthon volt egy pár plüssállatka-szortírozok keményen-amik klasszul foglalták a helyet, de másra nem voltak alkalmasak,így gondoltam, majd Larának jó lesz. Nem is csengettem be, mert láttam, hogy nem áll ott a kocsijuk, csak leraktam az ajtó elé, később írt, hogy megkapta és köszöni, ha én voltam.
A nyomulós exem is újra feltűnt, tegnap este a fészen rámírt és cuki kutyás képeket küldött, amiket mosolygós fejekkel köszöntem meg és örömködtem, hogy legalább neki néha eszébe jutok. Aztán persze írni kezdett, hogy a gyerek nem jön össze nekik és orvoshoz mennek, de azért velem is jó lenne találkozni, de én persze nem akarom stb. Megittam a rosémat, amit kitöltöttem magamnak és elregéltem neki, hogy lakásfelújítunk, közben másikat keresünk, nekem meg kiújult a nőgyógy. problémám, lehet műtenek szóval kisebb gondom is nagyobb, mint vele találkozgassak. Remélem, megint békén hagy egy ideig.
Van egy gentleman hajléktalanunk-nem a miénk, csak a környéken lakik, aki már másodjára köszönt úgy, hogy jóreggelt hölgyem. Nahát hogy nem halt még ki a kedvesség a világból *-* komolyan, azon gondolkodtam, veszek neki egy sört, de mi van, ha bort iszik? Vagy ha utána majd elvárja hogy piáztassam?
És a végére egy érzelmi értékkel bíró dalocska...Ifjúkorom, punk rock era, az összes hülyeségem, lakótelep, játszótér, sötét este, ez a dal szólt a fülhallgatóból, én meg ott voltam a fiúval, akitől ma már hányingert kapok, és aki jó sok keserűséget okozott (magyarán, egy fasz volt), de az emlékek, azok emlékek,ugye?

Cöhhh...avagy robog a nyár

A házat végülis buktuk :S szerintem. Vagyis hát olyan 80%, hogy így van. A megadott időben felhívtuk a fickót, de már közel sem volt olyan kompromisszumképes, mint előzőekben. Mondta, hogy több jelentkező is volt már, aki megnézte és hát azé a ház, aki kicsengeti a pénzt. Egyben.
És még csak haragudni sem lehet rá, mindenki így tenne a helyében. Mert hát a pénz mozgatja a világot ugye...
Annyira nem is szomorkodtam rajta, semmi kedvem nem volt egy erősen felújítandó házzal vesződni és láttam pár sokkal jobbat és olcsóbbat. Olyat, amire szinte nem is kellene költeni, így bízom benne, hogy ha majd a mi lakás hirdetésünk is élesítve lesz, akkor is ilyen gyöngyszemekre bukkanunk.
Próbálom lazábbra venni ezt a házkeresés témát, mert a végén már gyomorgörcsöt kaptam, ha csak megnyitottam az ingatlan portálokat. Nem akarok ezen pörögni és emiatt gyomorfekélyt kapni. És begolyózni sem akarok. Majd lesz valahogy. Nem?!
Anyámék elmentek nyaralni, szegény épp reggel hívott, hogy semmit sem vesztettem, bár gigadarazsak nincsenek (bezzeg tavaly...na, ilyen az én formám), szúnyogok viszont szép számmal és a hugom pasija tolja a full gyökeret *-* meg parancsolgat. Kéne ez a francnak.
A. meg rámköszönt, amint a buszmegben bambultam. Azt mondta, sokat fogytam. Öhhm, nem is...bár ma reggel rálibbentem a mérlegre (ami a ház egyik felén 48.5 kg-t, a másikon 50.1-et mutat) és még az eredmény is tetszett.
Más nincs, mindjárt augusztus közepe, meleg van, próbálok visszatérni a Still breathing-be, fagyizgatok, 0%-os sörözgetek, zenét hallgatok, álmodozom és teszek az egészre.

Azarath, Metrion, Zinthos

 XD
Amúgy nem bírom a Tini titánokat.
Az elmúlt napok eléggé egyhangúan teltek, plusz a hangulatom is nyomott volt. Nem tudunk még semmit a házról, majd a napokban derül ki, egyáltalán szóba jöhet e az előzőekben felvázolt terv. Közben meg pasim folytatja a felújítást, már amikor ráér, vagy amikor nem a seggfej barátaival szórakozik. Tegnap ezen jól összevesztünk és éjszaka ordítoztunk, adtunk némi pletykálnivalót az erre éhes lakótársaknak. Amúgy nem érdekel, ki mit gondol. Viszont jó csúnya dolgokat vágtunk egymás fejéhez. Tudom, most kéne összetartani, erre széthúzunk.
Ma legalább nem balhéztunk, lefestette az összes ajtót, de még így is van mit festeni, csak elfogyott a festék és már nem ment el másikat venni.
Úgy érzem néha, hogy teljesíthetetlen feladat pár hét alatt megcsinálni a lakást eladható állapotra. Nincs annyi időnk és pénzünk (ezutóbbi egyáltalán nincs...)
Meg ott a kétség, hogy ha eladjuk, hol lakunk, míg a másik házat lakhatóvá tesszük?!
Meg a pasim hozzáállása is néha döbbenetes.
Apámék jövő héten mennek a kempingbe, az utazás részét és a Tisza tó közelségét sajnálom, de a többit nem.
A. megígérte, hogy a héten találkozunk, mert hogy szabadságon volt, persze nem tartotta be, jellemző.
Csak ez egy olyan béna nyár :(
Ennek megfelelően a kedvem is szar. És ezt megfejelem azzal, hogy halálsoron lévő elítéltek életútját böngészem a neten, meg a Texasi börtön kivégzési információját (igen, van ilyen weboldal). Nem vagyok normális.
Írkálom a Still breathinget, de hazudnék, ha azt állítanám, hogy jól haladok vele. Meg van még 1-2 egyéb ötletem is.

Láttam pár egész jó filmet. Az egyik címére nem emlékszem, de a csaj kb.ugyanolyan cinikus volt, mint én, plusz saját maga vágta a haját-akárcsak én-valami kutyát kellett elvinnie az ország másik végébe, ami az anyjáé.
A másik a Kiközösítés, ami jóval nehezebb témát tár fel. Ja, meg elkezdtem nézni a Lucy című filmet is, de nem végig. Scarlett Johansson tök jó színésznő...

Ha jönnek a jó dolgok, jönnek a rossz dolgok?

A tervezett munkák végül naná, hogy nem lettek befejezve, hátra maradt még az ajtók egy részének festése, a konyha és a fürdőszoba. Nem osztottuk be jól az időt, úgy látszik, de azért örültem, mert az elvégzett dolgok is látványosak voltak és jobbá tették ezt a lehangoló lakást. Vasárnap meg kirándultunk kicsit. Természet lágy öle egyebek. Kellett már, hogy kicsit kiszakadjunk a városból, a festékes vödrökből, laminált parketta darabokból. Az idő is kegyes volt hozzánk és jól esett az a pár km gyaloglás. Aztán jött a telefonhívás, anyáméktól hogy lenne egy ház, amit meg kellene néznünk.
Hogy mi????
Szóval láttak egy házat nem messze tőlük, amit eladásra hirdetnek. A tulaj nem a városban él, a ház meg már évek óta lakatlan, ő nem is volt annyira rajta az eladáson, mivel évek óta máshol lakik és nem köti ide semmi (a házban az anyukája élt). Telefonon hívtam a pasit és-minő mázli, jelenleg éppen a városban volt, így a kirándulás után arra fordultunk, hogy megmutassa a házat és beszéljünk a részletekről.
Két szoba, konyha, fürdőszoba, van különálló két melléképület, kis terasz, kert. Van meló bőven benne, de egyúttal van benne fantázia is. Persze egyelőre pénzt kellene szerezni és azt csak úgy tudjuk megoldani, ha eladjuk a lakást és annak az árából kipörgetjük a hitelemet és kifizetjük ezt a házat. És még így is kell kölcsönt felvenni, hogy lakhatóvá pofozzuk a házat. De a tulaj talán benne lenne némi haladékban, tényleg nincs rászorulva a pénzre, neki nem sürgős. Ha nem előz be valami pénzes vevő, még szerencsém is lehet. De nagyon össze kell most fogni a pasimmal. Vagyis kellene. De kicsit szkeptikus vagyok. Oks, most lelkes, de van pár csicska haverja (egyikkel minap vesztem össze telefonban, a pasimat hívtam erre a csávó meg a nője kaffognak nekem a telefonban, hogy mit telefonálgatok, fejezzem be stb.), aki nagyon le tudja húzni a mélybe és meggyőzni, hogy jól van minden, ahogy van :(
Meg persze félek néhány apróságtól, nehogy valaki megvegye előlünk a házat és megint koppanjunk,vagy mi ne tudjuk annyiért eladni ezt a lakást, amiből jól járunk. De nem akarom ezen stresszelni magamat. Kaptunk egy hetet, hogy választ adjunk. Pasimnak tetszik az ötlet,a családomnak is. És nekem is. Nagyon hosszú és rögös út áll előttünk. De szerintem mindent megér, hogy megszabaduljak ezektől az idióta emberektől itt körülöttem, akiknek annyira nincs élete, hogy a pletykálásban, áskálódásban és a postaládák fosztogatásában élik ki magukat.
Örömködésemet a tegnapi orvosi vizsgálat zavarta meg. Megint kiújult az a nőgyógyászati izém, lehet idén sem úszom meg a műtétet. Harmadjára már! Ami már kicsit kezd frusztrálni, vigyázok magamra tényleg, évente járok orvoshoz és mindig van valami gixer.
Pasim is jövő héten szedet le egy nagy szemölcsöt a hátáról. Közben meg befejezzük az itteni elmaradt felújításokat, aztán ha a szerencse mellénk áll, belevágunk a ház projektbe.
Szóval megy a nyár, most így tervezgetősen, álmodozósan, reménykedve a kedvező folytatásban.

Felújítás, bürokrácia, hülye gondolatok, Miss P*na, egyéb idióták, na meg a többi

Na, üdv a romhalmazból :D Illetve, már nem is annyira az. A héten a pasimnak leállás volt a melóhelyen, így beiktattunk egy-két helyen festést és padlólerakást. Persze, ahogy ez itt nálunk lenni szokott, nem indult simán, mert a pasimnak mennie kellett dolgozni, ugyanis bevállalt egy melót, amiről egészen hétfő reggelig elfelejtkezett, de meg kellett csinálnia. Így szerdáig nem is történt semmi. Aztán felpörögtek az események és neki állt-én meg segítettem, ahogy tudtam. Most már látni az alagút végét, a helyiségek kifestve, visszapakolva (kivéve a konyha, annak ma, vagy holnap állnánk neki), a padló lerakva. Szóval hurrá!
Továbbra is utálok itt lakni, de legalább már jobban néz ki.
Közben persze voltak más tényezők is. Összevesztünk, néha gyanúsan viselkedik, vagy én vagyok paranoiás. Néha ideges a tennivalók miatt, meg elfogynak dolgok, amiket a város másik végéből lehet csak beszerezni, de egész jól eldolgozgattunk így egymással, egymás mellett.
Volt egy határidős feladatom, amit harmadjára sikerült letudnom, de a lényeg, hogy készen van. A többi nem rajtam múlik.
Ja a buszra várva odalibegett a megállóba egy szőke cicababa, aki magát nézte a buszmeg üvegében (pf) és alig volt rajta ruha. Arra volt jó a megjelenése, hogy feltartotta a forgalmat, ugyanis minden pasi az autójából őt nézte.
Visszafelé egy öregasszony félhangosan beszólt a nadrágomra-ami szerintem is úgy néz ki, mint egy pizsama-na nem mintha ő menőbb lett volna a lenőtt hajával és a finoman szólva is lóra hajazó fejszerkezetével.
És híztam, ez tuti. A nullszázalékos gyümölcsös sörök átka.
És igen, a héten van a rockfeszt, ami miatt minden évben mély depi tör rám, hogy nem jutok el oda. Ez idén sincs másképp, már hogy nem megyek, de mivel sok a tennivaló a lakással kapcsolatban, nem érek rá túlzottan sajnálni magam. Persze egy pillanatig felránt, hogy mások meg ott vedelnek, plusz Mr. Népszerű is ott feszít az öreg nőjével-előző nap meg Osztrákban zabálnak egy drága étteremben már a fészbukk fotók tanusága szerint-de tényleg csak egy kis ideig szar érzés.
J.-ék sem mennek és a hugomék is kihagyják idén.
És igyekszem visszatérni az íráshoz, hajnalban a Still breathing-et olvasgattam, hogy tudjam, hol is tart most a történet, mivel február eleje óta nem írtam egy sort sem oda (és szégyellem magam). A fejemben van most egy Frerard sztori is, ami rövidke, drámai, sötét, egyebek és talán nem rakok bele túl sok csúnyaságot (jah, talán a Wattpadra is felrakom, bár nem érdemli meg XD). 

És de jó lenne egyet bulizni...