Tartozom egy bocsánatkéréssel, mert tudom, hogy ígértem új részt a Still breathing sztoriból, meg egy másik írást is. Na, hát az a helyzet, hogy úgy el voltam havazódva, hogy napokig be sem kapcsoltam a gépet, így nem tudtam befejezni az ígért részt, a másik történettel pedig megakadtam. Most hogy ilyen hideg lett, majd megfagytam itthon, semmi sem esett jól, plusz a nyakamon volt a karácsonyi bevásárlás és sok más tennivaló, az utcákat jártam, a bakancsomban meg egy fél óceán mennyiségű víz-mivel hogy átázik-, az idióta emberek, a bolti tolongás, a tömegközlekedés az agyamra mentek-szóval volt elegem-melegem (na jó, melegem az nem, sajnos), és nem jutottam a dolgok végére.
Holnap meg már fadíszítés, plusz egész napos főzés, aztán rokoninvázió...mi megyünk, ők jönnek, ismerős gondolom mindenkinek. Nem tudom mikor jutok oda, hogy befejezzem a részt, nem ígérem, hogy idén, de sietek.
Addig is mindenkinek szeretetteljes, békés, boldog karácsonyt kívánok!!!!!!!!!!!!! <3
Ünnepélyesen kijelentem, hogy ma az utolsó karácsonyi ajándékot és a menünek valót is megvettem!!!!!! Már csak pár apróság hiányzik, de azokat még szenteste előtt be lehet szerezni. Szinte hallom, ahogy legördülnek a kövek a szívemről, nyomasztó volt ez az ajándékbeszerzősdi számomra, örülök, hogy vége, nekem ez nem szórakoztató. De hogy az örömbe üröm is vegyüljön, azért tegnap kimaxoltam a hisztis picsa szerepet is. Talán kezdtek belezizzenni az állandó fagyoskodásba, vagy tényleg súlyosan paranoiás vagyok. De nézegettem a rock kocsma honlapját és hát megint láttam egy koncertfelvételt pár héttel ezelőttről azon a koncerten a pasim is ott volt, szóval rányomtam, hogy megnézzem, milyen volt. A felvétel tré volt, sötét, szemcsés, de azért kiszúrtam a pasimat az első sorokban. Szokásához híven sörösüveggel hadonászva a haverokkal karöltve kornyikált-ah jellemző. Aztán feltűnt egy nő, és tök úgy nézett ki, mintha a pasim átkarolva táncolna vele (mondom, hülye vagyok...). Többször megnéztem a felvételt és mindig ugyanazt láttam, na agy felborult, én meg kirongyoltam a másik szobába, az ágyon békésen tv-t néző páromhoz és telefonnal a kezemben vehemensen kérdőre vontam, hogy ki az a csaj, egyebek. Pasim tagadott, ez meg csak olaj volt a tűzre nálam. Kibeszélő show-ra jellemző ordítozás vette kezdetét, plusz ajtócsapkodás részemről. Igen, néha ilyen utálatos hülyepicsa vagyok, de akit akár egyszer is megcsaltak az talán érti, mit írok most. A bizalom, nehéz ügy ilyenkor...És vannak homályos foltok pasimnál az biztos. Azóta valamelyest lenyugodtam és újra néztem a felvételt, találtam egy jobb minőségűt és hát igen...a pasim az jóval arrébb egyedül kornyikál, a csaj egy másik fickóval andalog *-* Én meg egy barom vagyok, akinek szemüveg kell.
Üvöltötte a középkorú, bicajos nő a kb. középsulis csajra, aki a járdán téblábolt és épp hogy csak el tudott ugrani a veszettül száguldó jármű elől, majd értetlenül meredt a káromkodó nőre. Kedvesség az van a szeren, hiszen a karácsony a kertek alatt bakker *-* Megjegyzem, a biciklis ment a járdán, mert hát hiába van szép bicajosút megépítve, némelyik agyhalott akkor is a gyalogosok között megy és még kaffog is, ha nem tűnnek onnan azonnal. Ja, nekem is beszólt egy nő bevásárló központban, mert ledekkoltak ő, meg a barátnője, a fotocellás ajtó közepére, én meg nem vártam rájuk, hogy eldöntsék, mennek, vagy maradnak, és bementem. Meg rájuk hagytam a vartyogást is, túl ünnepi volt a hangulatom, hogy foglalkozzak velük. Elkezdtem az ajándékok beszerzését, hétfőn a pasimmal,aki nem is annyira hisztizett be ettől. Micsoda haladás. Még hátravan pár dolog, a héten majd valahogy letudom azok megvásárlását is. Jó lenne, ha már csak a menünek szánt élelmiszerek maradnának jövő hétre. Továbbra sincs kedvem ehhez, de muszáj csinálni. Mást nem nagyon tudok írni, csend van. Karácsonyelő. Várakozás a jobbra.
Nem javult a hangulatom, a közérzetem valamelyest, bár még mindig köhögök és lett egy herpeszem is. A pasim a héten beteg volt, és hát milyenek a beteg férfiak? Hát igen, itt szívtuk egymás vérét. J.-éknek lett egy új kiskutyájuk, mivel az előző sajnos elpusztult. Az új kedvenc, valami tündéri, azok a szemek... Úgy volt, hogy elugrok H.-hoz, de pénteken esett az eső és amúgy is más elfoglaltságom volt. A karácsonnyal még sehogy sem állok, gőzöm sincs, mi lesz a menü majd szenteste, és még csak listám sincs, hogy kinek mit vegyek, egy szaloncukrot,vagy csillagszórót sem szereztem be. Nyomaszt is rendesen, de folyton tologatom magam előtt, a karácsonyi bevásárlást, alapból utálok shoppingolni, ilyentájt meg főleg és hiába, hogy minden évben megígérem, jövőre már ősszel megveszek mindent és röhögök a sok idiótán, aki egymást taposva tolong az üzletekben, ez eddig nem jött még egyszer sem össze :( Pedig életmentő lenne jelenleg, mert 0% kedvem az egészhez, a hideg ráz tőle, én amúgy sem tudok jó ajándékokat venni, a hugom, na ő érti a módját, mindig mindenkinek szuper meglepit szerez, de ő imád is boltokba járni, meg az ilyen webshopokban is szívesen nézelődik. Na, én ennek pont az ellentétje vagyok, ugyebár. Tudom, hogy a szeretetet ünnepeljük, de szeretni az év 365 napján kellene, nem csak most és véleményem szerint, megoldható lenne ennyi idegeskedés, rohangászás, agyalás, pénzköltés és feszültség nélkül is. Nem hoz lázba a karácsony, meg az ezzel járó felhajtás és úgy alapjáraton az egész ünnep. Hát ja. azt hiszem, egész tűrhető Grincs lennék.
Sikerült elvágnom az egyik ujjamat, így nehézkes a gépelés, de sebaj, boldogulok még.
A betegségem még mindig kísért, nátha és torokfájás képében és nem tudok érdemben erről nyilatkozni, mivel naponta változik az állapotom, van hogy egész jó, máskor meg mintha vissza estem volna. És míg másnak a karácsonyvárásról szól ez a hónap, engem a sötét depresszió vett hatalma alá. Ráadásul, egyre hidegebbnek találom ezt a nyamvadt lakást, hiába fűtök, a régi nyílászárókon csak úgy süvít ki a meleg és süvít be a hideg. Két zokniban, két pulcsiban is majd meg fagyok és csak akkor jó, ha a konvektor mellett ülök, de az ugye lehetetlen. És akkor a fürdés gyötrelmeiről nem is ejtenék szót (betűt). Meg még ott van a lakás többi hátránya is, mire leírnám, nagyjából mindenki azt kérdezné, akkor mi az előnye? És hát igen, ez egy jó kérdés, mert jelen pillanatban rávágnám, hogy nagy büdös semmi! Azt hiszem, kevés dolgot gyűlöltem annyira, mint itt lakni. Kegyetlen az egész és nekem nem mindig van erőm, kedvem ehhez. Ez az állandó fagyoskodás, a hiábavaló fűtés lefáraszt. Néha elkap az, hogy na jó, nekem most van elegem ebből a kicseszett romhalmazból és elhúzok innen, azonnal! De persze csak fejben egyszerű ezt levezetni. Nincs hova mennem, maradnom kell és a tavaszra koncentrálnom, amikor is tuti hogy elkezdem árulni ezt a kriptát. Még egy telet fizikailag nem bírok ki. A hétvége amúgy csúcs szar volt :( Ugye úgy volt, hogy a pasim elvisz vacsorázni. Szombaton hamarabb végzett a melóval, örültem is, hogy így kényelmesen el tud készülni. De nem így lett, mert őkelme elhúzódott a haverokhoz és jó későn ért haza. Én meg addigra tök ideg lettem és megkajáltam, ennek folyományaként, már nem voltam éhes. Ő meg már szomjas nem volt, mikor hazajött és összevesztünk a vacsora témán, hogy akkor most mi lesz, megyünk vagy sem. Végül vacsorázni nem mentünk el, de a térre, az adventi programokra kinéztünk. Hideg volt nagyon (már megint fázás yeah), meg sok ember és mindenféle italok, ételek. A forralt bort megkóstoltam, jó volt. Közben a koncert is elkezdődött és pasim persze megint produkálta magát, értsd első sorban pogózás és hangoskodás. Talált is magának ehhez társakat, de még ez sem lett volna olyan nagy baj. Egy cicababa kinézetű csaj nagy jampinak képzelte magát, folyton előttem ugrált pár centire, eskü aggódtam hogy a tűsarkú csizmájával rátapos a lábamra, valamint a haját is a pofámba rázta időnként. De ettől eltekintve, békésen iszogattam a forralt boromat, hallgattam a zenét (jó volt amúgy, rock feldolgozások), mikor is azt látom, hogy pasim egy vörös hajú ribivel táncikál. És hirtelen tök elromlott a kedvem. Egyszer már volt, hogy lebukott hogy a rock kocsma honlapján a koncert fotók között rábukkantam egy olyanra, mikor is egy konyakszőkével ropta, meg ugye előjöttek a kellemetlen és fájó megcsalásos események, meg hogy ha most ezt csinálja, pár méterre tőlem, akkor mi a francot csinál, ha nem vagyok ott ugye. Na, szóval feljött a fejvizem, odacaplattam hozzá és közöltem, hogy hazamegyek és mielőtt bármit is reagált volna, sarkon fordulva ott hagytam. Jó, lehet hogy nem így kellett volna cselekednem, de annyira felbosszantott! Pasim persze utánam jött és jól letolt, elhordott mindennek, meg hogy a csajszi, csak egy haverja exe volt és hogy ha én nem lennék olyan unalmas és besavanyodott, akkor lehet velem táncolt volna stb. Szóval ez az egész az én hibám volt, köszi. Nyilván nem vagyok hibátlan, de azért én sem lennék besavanyodott, ha néha foglalkozna velem, de ugye azon kívül, hogy kiszolgálom, mosok rá meg egyebek, nem nagyon néz ember számba, pl. beszélni vele nagyjából semmiről sem lehet. Szerintem a barátai ezerszer fontosabbak neki, mint én. Meg amúgy is vannak napok, mikor aludni jár haza. De én vagyok az unalmas,nem őt, nem érdekli, gyakorlatilag semmi, oks... Hazafelé kiabáltunk egy sort egymással, mint egy béna celeb vagy reality show páros, aztán ennyi. Otthon felhívtam anyámat, szegény lehet hogy már aludt fél 11-kor de valakinek ki kellett, hogy öntsem a lelkemet. Szar volt sírva elaludni. És rájöttem, az eddigi hosszabb kapcsolataimra visszatekintve, hogy igazából szerintem egyik pasim sem szeretett. Pedig nincsenek nagy igényeim, annyi hogy viszonozza az érzéseimet, és ne vágjon már át, ha lehetséges. A mostani párom sem szeret, erre a nyakam rátenném, valamit biztos érez, hiszen akkor nem volna még itt, de a szeretet, messze áll tőle. És mi is messze állunk egymástól, egyre messzebb. Na jó, talán narkomán az elején még szeretett, mikor szépeket mondott, törődött velem, órákat beszéltünk telefonon és mikor nem jött busza, gyalog indult el több tíz km-t, hogy velem találkozzon. Aztán persze ő is egy görénnyé vált, úgy beszélt velem mint a kutyával, örökké az anyjának adott igazat-aki ugye kezdetektől fogva megmondta nekem, hogy szétmarja a kapcsolatunkat-megcsalt, majd egy szép nap, míg én melóztam, kiürítette közös albérletünket és felszívódott. A pasimra visszatérve, szarul esett az újabb húzása, még mindig szar érzések vannak bennem amúgy is, olyan balsejtelem félék, hogy megcsal és amikor így viselkedik, ezt le merném fogadni tutira. Summa summárum: a tegnapi akár egy remek este is lehetett vona. De nem lett :(
Napok óta ez a Bradley Cooper & Lady Gaga dal jár a fejemben *-* Elég bejövős, nem tagadom és utána néztem a filmnek is. Le mertem volna fogadni, hogy happy and lesz a vége és hát nem, de nem lövöm le a sztorit, csak meglepett. Lehet, meg kellene nézni. Amúgy egész nap esett az a fostalicska, szájbatekert eső, úgy utálom az ilyen időket, mert a megfázás és megázás szinte garantált. Amúgy is visszabetegedtem,sőt szarabbul vagyok, mint annak előtte. Hétvégén is csak lézengtem, vagyis lógtam egy sort J. kishugával, E.-vel, korzóztunk egyet, elmentünk a turiba, az jó volt. De a közérzetem ezzel egyenes arányosan kezdett romlani. Jelenleg annyira fáj a torkom, hogy beszélni és nyelni is alig bírok,plusz nátha és szerintem lázam van, ja meg fájnak a végtagjaim. Szóval elég nyomorultul érzem magam. Iszom a teát, pedig hogy rühellem és rákattantam a mézre is, nem is tudom, eddig miért nem fogyasztottam, tök finom. De valamiért az ragadt meg benne, hogy nem szeretem. Remélem, jobb lesz majd, nem ártana orvoshoz menni, tudom, de jelenleg esélytelen, az itteni orvosi rendelő várója amúgy is kb. 6 személynek elég és általában ennek a háromszorosa az ott lévő embertömeg, baromi sokat kell várni, ehhez jönnek a járulékos bosszúságok, mint az elém bemászó, pampogó, oda pletykálni járó öregek, meg a rafkósok, akik "csak egy receptért szaladnék be..." indokkal besunnyognak és bent dekkolnak egy órát és más egyebek. Nincs most affinitásom ehhez. Szóval házi praktikák maradnak továbbra is, meg a türelem. A pasim egész hétvégén a szülinapját ünnepelte, pedig még nem is volt neki, most lesz a héten, de hát na, nem árt erre felkészülni. Szarul voltam, nem volt erőm vitázni vele. Azt ígérte, hogy a nagy alkalomból elvisz engem vacsorázni. Jee... Csak tartsa be az ígéretet. Csak gyógyuljak meg addigra.
Vasárnaptól beteg vagyok, most már jobb, de az első pár nap borzasztóan tré volt a közérzetem. A szokásos fej és torokfájás, brutál nátha, hőemelkedés, ami kb. mindig ilyen tájban ver le a lábamról. Ennek folyományaként álmodtam olyan baromságokat, pl. hogy összejöttem az egyik exemmel-akinél a pasimék melóztak volna, he hálaégnek, nem jött össze-és a srác bazinagy házába költöztem. Valami luxusvilla volt, emlékszem, minden fehér volt, hatalmas ablakok, gyönyörű bútorok, pazar kilátás stb., ő meg el akart venni feleségül. Ott voltak az ősei, az én szüleim, meg egy csomó rokon, ilyen eljegyzési parti féleség volt, én barackszínű kisestélyiben (OMG), a gyerek öltönyben, miegymás.
És ekkor....megjelent a pasim-már a jelenlegi-de a régi frizurájával és azt mondta, hogy menjek vissza hozzá, szeret engem, én meg mentem anyámékhoz és bejelentettem, hogy lelépek a pasimmal. Ők szörnyülködtek egy sort, mi meg ezzel nem törődve, valami réten futottunk, derékig érő fűben...Woah, de idilli XD Hát durva...Meséltem anyámnak, mire ő azzal jött, hogy hihetetlen, hogy még álmomban sem tudok jól választani XD Nem rosszak ezek az álmok, de sajna a valóság sokkal gázabb és sötétebb. Nem az bánt, hogy nincs luxuskecó, meg sznobkodás, mert az tőlem alapból távol áll. Viszont pasimmal valami nem kerek, nem stimmelnek (stimmolnak hehh) a dolgok. Néha olyan távolinak érzem magamtól őt, nem beszélünk, sosincs jó kedve, fura és nekem rossz érzésem van ezzel kapcsolatban. Ugyanilyen rossz előérzetem volt akkor is, mikor félrejárkált azzal a csótány csajjal *-* De remélem, hogy csak a paranoiám támadt fel ismét,néha előjön és akkor ilyen hülye vagyok. A buszról láttam A.-t, intetegett és én vissza, később hogy hogy nem, írt egy rövid emailt. A titkosával akkor éppen nem voltak jóban, a srác "szakított" vele és a régi nőjét választotta, de ahogy a fékbukkon láttam, ez már a múlt. Próbálok sietni a Still breathing sztorival, de most hogy dögrováson voltam, hát nem írtam egy sort sem. Ha beteg vagyok, használhatatlanná válok. Bocsi, majd ismét belehúzok.
