Belülről sikítani

Ha van ilyen, hogy tavaszi depresszió (gondolom hogy van, mert van téli is ehh...), akkor nagyon benne vagyok. Nincs kedvem semmihez, mindenki idegesít és bunkó módon összevesztem olyanokkal, akikkel nem kellett volna. Igaz, már az elején megbántam, hogy olyanokat mondtam. De hát mint tudjuk a kimondott szó stb. stb.
Néha úgy érzem, hogy az engem körülvevő dolgok alá szorultam és sehogy sem tudok kivergődni a monotonitás (van ilyen szó amúgy?), levertség és más egyéb lehangoló dolgok súlya alól.  Oké, ez önsajnálat 1000-el :S

De tényleg így van. Szerintem mindenki érzi úgy, hogy nem érti meg senki de senki és hogy szinte láthatatlan a szűkebb környezete számára.

Legszívesebben sikítanék egy jó nagyot, de a szomszédok hülyének néznének, vagy kihívnák a zsarukat. Pedig a sikítás mint terápia, lehet hogy segítene a szomorúság ellen. Na jó, a nyomorom elemzését befejeztem. Tudom, hogy mindenki unja. Személy szerint én unom saját magamat. 

Van új a másik blogban, akit érdekel olvassa. Vasárnap meg felrakom a novella első részét (tudjátok miért akkor gondolom...).

Az a kurva szél meg majd levitte a fejemet !

Arról meg nem is beszélek (illetve írok), hogy felraktam egy "nyugtató" krémet az arcomra és most lángol és tűzvörös a fejem, pf.

Az iskola szívás!

Vasárnap láttam a Sundance Channelen a The kids on war c. 2009-ben készült dokumentum filmet, amelyben diákok és szakértők vallanak az iskolarendszerről, valamint régi filmfelvételeket is láthatunk a régi korok iskoláiról és tanítványairól.

A film tematikusan, lecke szerűen enged bepillantást a dolgokba.
Házifeladat, iskolabiztonságiak, szocializáció, szünetek, kiközösítés, népszerűség, iskolai bántalmazás, zéró tolerancia, hiperaktivitás, depresszió, öngyilkosság, sulis lövöldözések, Ritalin, Luvox, Kip Kinkel, Columbine és még sok más amiből leszűrhetjük, hogy bizony a diákok élete sehol sem könnyű és a suli sokszor kicseszés.

Érdekes doku, ajánlom mindenkinek. 

22:22

Ennyi perpill az idő, midőn eme sorokat pötyögöm. A pasim a haverjaival szórakozik (mi mást tenne ugye?). Valamelyik szomszéd meg pont most rendezi át a lakást, mert akkora zajjal van. Vagy ha nem is bútorokat tologat, de legalábbis fapapucsban, négykézláb szaladgál fel-alá, a zajokból ítélve :/

Köszönöm szépen a kommentet, imádás van :D Holnap hozok is egy új részt a másik blogomba, meg jövő héten szerintem felrakom a novella első részét (3 vagy 4 lesz).

A gépem olyan lassú mint még soha, vagy tíz percig töltötte be ezt a nyamvadt oldalt. Amúgy is hallottam hogy az XP-vel szaroznak, nem lesz automatikus frissítés meg mittudomén, nem értek hozzá :P

Fáj a fogam, csak azt nem tudom melyik, hol az alsó, hol a felső. Remek :S 

A héten csak egyszer áztam el és egy pasi pont akkor jegyezte meg, hogy csinos vagyok *-*

A hét mondása pedig számomra az hogy hiába nagy a szíved, ha másoknak kicsi az agyuk. Ennyi :P

Olvassátok az alábbi blogot, egy 15 éves lány írja és vannak benne érdekes, igaz dolgok. http://musicisfreedom.blog.neon.hu/ 

Jóéjszakát.

Apró kis bejegyzés aminek normális címet sem tudtam adni :D

Vannak dolgok, amiket nem értek:

- Az időjárást, ami hol ilyen, hol olyan (de általában mindig én jövök ki szarul az egészből)
- Az erős sminket, rajzolt szemöldököt az öreglányokon (durva egy látvány)

- A headset használatát (bizony Isten, olyan mintha valaki magában beszélgetne, annyira ne legyünk már lusták, hogy ne fogjuk meg azt a cseszett mobilt naaaa)
- Hogy a pasim egyik percről vált normálisból egy gyökérre (akinek a haverok a legfontosabbak)

A héten még  hozok újat a Záróakkord blogba és hamarosan publikálom azt a Columbine novella szerű izét, amit már említettem nem rég. Bár kicsit aggályos vagyok emiatt, akárhogy is olvasom újra, mintha valami hiányozna belőle, csak azt nem tudom hogy micsoda. De mivel már majdnem kész (úgy 95%-ban), nem fogom meggondolni magam, felrakom aztán majd mindenki gondol rólam amit akar :/

Ehhez kapcsolódóan egy mondat még: Eric Harris ma lenne 33 éves...

A mai nap jót hozott :) avagy az emberi dolgok jó oldala

A mai délelőtt bebizonyította, hogy igenis van még keresnivalónk egymás mellett a pasinkkal.
Kicsit sűrű, de annál jobb napban volt részünk.
- Hivatalos ügyek intézése (várni kellett, de el voltunk sokat beszélgettünk)
- Vásárolgatás (ő is, én is utáljuk, de muszáj, nekem lett új nadrágom és cipőm és ő is vett magának cipőt)
- Kapucsínó (finom volt)
- Boros kóla (rég ittam, de kellett már)
- Megint hivatalos ügyek
- Exek és más ismerősök nézegetése közösségi portálokon (csak úgy)
- Szex (ahw igen, igen...ez máris több infó mint amit kellene tudni mi?!)

Kicsit olyan régi idők emlékére nap volt ez. És talán még nincs is minden köztünk veszve.
Örülök. Ennek, meg az új cuccoknak és hogy letudtuk a kötelező hivatalos izéket.

Holnap kaptok a másikba is új részt és elkezdtem írni egy hosszabb novella féleséget, amit hamarosan befejezek (sosem hittem volna) és akkor felrakom ide.

Zero

Az életkedvem (ami szokásához híven megint ingadozó, de főleg a béka segge alatti tartományba esik).
Az egészségi állapotom (megint rám jöttek ezek a hülye mellkasi szorítások, főleg éjszaka, alvás előtt, na meg a rémálom, már vagy 3 napja iszonyat baromságokat álmodok, aztán felriadok és nem bírok vissza aludni, ja és fel is fáztam)
És ez a zene itt alább :

Kurvajó!!!! Imádjuk!!!
Smashing Pumpkins-t a népnek!

És írtam a héten két új bejegyzést is a másik blogba :)

Szeretve lenni volna jó !!

Az igazi szerelem a végtelenbe nyújtja és érezhetetlenül könnyűvé párolja a kötelékeket. És mégis a legszívósabb kötelék ez, ami embert emberhez fűzhet: a bizalom. Az igazi szerelmespárt nem azok jelképezik, akik egymáshoz bújva, egymás szemében mereven megbűvölődve, vakon és süketen lebegnek a zajló világban. Az igazi szerelmesek szabadon, derűsen mennek a maguk útján még akkor is, ha ez az út jobbra-balra messze viszi őket egymástól. Elfogulatlanul, szabadon nézik az élet kínálkozó szépségeit és tiszta szívvel gyönyörködnek bennök. A tépelődő féltés helyett a hit bizonyossága van bennök, ez teszi őket olyan derűsekké. És ha néha a távolból összeakad a tekintetük, egy-egy mosollyal üzennek egymásnak, hogy semmi baj sincs /Nagy Endre/.

Biztos azért vagyok,ilyen hülyén szentimentális mert itt a tavasz és a park, a tömegközlekedés, az utca, a szórakozó helyek tele vannak egymásba bújó párokkal. Vagy nem tudom, öregszem, vagy csak jól esne ha én is így éreznék még.
Mindegy, majd elmúlik nem ?!

Egy ismerősöm napok óta bombáz emailekkel, sms-ekkel, hogy találkozzunk, dumáljunk már. De nekem marhára nincs kedvem végig hallgatni azt hogy ő tulajdonképpen baromira boldog a menyasszonyával, de azért én + ő jöjjünk már úgy össze, mert hát na...Az neki milyen jól esne, de amúgy minden happy, ő meg az asszony igenis hogy boldogok, esküvő, közös élet, kis fehér ház, kutya, meg gyerek. A nőci háta mögött meg engem basztat ilyen szarokkal ah. Nem írok neki vissza, nem válaszolok. Nem akarok bele folyni, nem érdekel! Ha annyira kurva boldog, ne nekem irjon, hanem vigye a barátnőjét fagyizni vagy mittudomén :S

Nem érdekelnek a másodlagos megoldások, nem keresek futó kapcsolatot, nem vagyok kabát amit tetszés szerint fel-le rángatnak (a szó nemes és nemtelen értelmében). Én azzal szeretnék boldog lenni akivel most vagyok, kérdés hogy ő is ezt akarja e ?!