A komód

Azt álmodtam, hogy a hugom esküvőjén voltam valami fancy étteremben és találtam egy pénzzel teli pénztárcát, de  tulaj iratai is benne voltak és azon lamentáltam, hogy mi legyen, visszaadjam e neki vagy  sem. Még a névre is emlékszem, Marcell Györgyike Réka. 
Szóval kedves Györgyikém, nálam vannak a cuccaid LOL.
Hét elején anyám mondta, hogy hívjam már meg őket egy ebédre, vagy vacsorára, mert faternak jól esne. Az a nagy helyzet, hogy nem nagyon szeretek ilyen főzéses izéket csinálni, mert:
- Apámnak sosem ízlik amit csinálok
- Mindig rosszkedvű és végig a mobilját nyomkodja
- Beszól hogy kupi van, vagy nincs tökig kitárva az összes ablak és ajtó (a kereszthuzattól migrént kapok ráadásul a kotorék földszinti és utcafronti ergo a sok barom belát)
- Sosem maradnak túl sokáig (szemben azzal hogy hugiék vidéki kulipintyójában délelőttől néha éjszakáig is ott voltak)
De egye fene gondoltam és szóltam pasimnak hogy mi a helyzet és ha lehet, legyen már itthon. De szombaton dolgoznia kell, így lett vasárnap.
Csinálok sütit, meg fasírtot rizzsel vagy krumplival, az a terv. Bár erősen agyaltam rajta még tegnap hogy lemondom, mert fater felidegelt. 
Szólt hogy egyik haverja eladja az anyja egy ideje üres lakását és szétosztja a bútorokat és hogy hoz egy komódot nekünk. Én meg persze megörültem, mert régóta szeretnék (egy van a kisszobában ilyen régebbi fajta, de praktikus). Mondta, hogy majd hív, ha ideér és pasim vigye be.
Persze a megadott időre nem jött, pasim nem egy türelmes ember, hallgathattam itt a méltatlankodását, remek volt. 
Egy órás késéssel a beígért időpont helyett jött és mi kimentünk pasimmal és rögtön láttuk, hogy ez nem kimondottan egy komód. 
Ez egy monstrum basszameg, de apám szerint nem nehéz csak annak tűnik és simán be tudja vinni pasim egymaga, vagy legfeljebb én is segítek.
Ő ugye nem fog mert fáj a lába.
Hozzáteszem túl nehéz dolgokat a 2024-es műtétem óta én sem emelgetek szívesen, de nem akartam vitázni. 
Kiszenvedtük a batárt a kocsiból de beljebb vinni a jó égnek nem sikerült. Meg sem bírtuk mozdítani. 
Apám megjegyzései nem sokat segítettek, mint ahogy az sem hogy a bútorszörny egyik fiókja is kiesett és a betonra hullt. 
Egy hájfejű is pöcs ott röhögött a szomszéd ház erkélyéről, egy hátizsákos vén phasssz meg leállt itt vicceskedni hogy engedjük el nyugodtan nem fog nagyot esni (kac kac nem kussolnál be?). 
Pasim mondta hogy ez nem fog menni, hívja a tesóját és együtt majd beviszik.
Fater magyarázott még egy sort, majd elhajtott mert neki dolga volt (lett egy régi-új szerzeménye, egy barátja kétgyerekes volt felesége,akinek most dolgozott és azóta olykor dumálgatnak és megígérte a nőnek hogy elmegy megnézni a kisebbik lánya Mercédesz-vahhh-ballgási fellépési táncát vagy franc tudja milyét- hozzáteszem a nőt Erikának hívják-pont múltkor álmodtam hogy pasim egy Erika nevű nőre cserélt WTF).
Aztán jött pasim tesója és behozták ezt az izét, én meg idegből bőgtem egy sort mert beleéltem magam egy helyes valódi komódba (komód:széles, alacsony, végig fiókos szekrény, ez itt nem annyira kicsi-nagyon nem-fiókja is csak kettő van. Először azt sem tudtuk hova fog beférni, de beszuszakoltuk végülis.
Közben kiderült hogy nem elég hogy alapból rohadt nehéz, még tele volt pakolva cuccokkal. Gondolom a néni tárgyai lehettek, ilyenek hogy 1993-ban lejárt gyógyszerek, receptek, 2001-es újságok, ezer éves fényképek-ezeket majd visszajuttatjuk faterral a haverjához-, zsilettpengék, nem fogó tollak stb., találtunk három csavarhúzót az jó, de többi mehetett a kukába.
Azóta megbékéltem a bútorral, lemostam, raktam rá terítőt és díszeket a tetejére, így nem rossz annyira. 
Valójában talán nem is annyira ez az ezer tonnás bútor borított ki hanem faterom felháborodása és magyarázása, meg az  pár díszfasz aki itt mozizott, míg szenvedtünk.
Mindegy, elmúlt.
Láttam a Popee the performer c. meséből pár részt (ha annak lehet nevezni, szerintem nem gyerekeknek való) és hú de beteg :S