Egészen eddig nem volt ide nyomasztó belépni a több mint tíz év alatt, mióta blogolok és erőteljesen agyaltam, hogy törlöm az előző bejegyzést. De azzal nyilván nem értem volna el semmit, a tények azok tények maradnak.
Ami történt pedig szomorú és hihetetlen. Az ilyen dolgok mindig megrendítőek, akkor meg különösen, ha az illető ilyen fiatal. Emlékszem, ugyanezt a bénult döbbenetet éreztem, mikor húgom barátnője 18 (vagy 20 már nem tudom pontosan) évesen kiugrott az emeletről, vagy mikor volt munkatársnőmnek pár éve 21 évesen meghalt a fia (írtam róla, szintén öngyilkosság asszem), vagy volt H.-nak pár hétig a középsuliban vt egy Robi nevű fiúja, aki aztán fiatalon daganatban elhunyt. Ezek az események mindig értetlen bánattal töltenek el. És most nincs nap, hogy ne gondolnék a Tinimamira.És a hátramaradt családjára. Anyám azt mondta, a kislányát valszeg a nagymama veszi magához és neveli tovább, mivel Tinimami párjának is van bőven szenvedélybetegsége.
Közben a február törtet előre újabb és újabb dolgokat előrángatva a tarsolyából. Pasimat elbocsátották a hónap közepével. Mikor ezt pénteken közölte, hát majdnem dobtam egy hátast. Állítólag a főnöke nem elégedett a munkájával (és szerintem pasim vissza is beszélt neki, mivel ő rohadtul nem az a fajta, aki hagyja magát elnyomni). Szóval péntektől sajnálta magát egész hétvégén, hiába mondtam neki szépen (később nem annyira szépen), hogy egy ember negatív véleményével szemben ott áll több tíz, húsz elégedett kliens. De persze őt nem hatotta meg. Önérzet, meg társaik. Ja meg hogy őt még soha sem rúgták ki. Chh...nem nagy ügy, engem már dobtak ki párszor, de addigra már nekem is tele volt a tököm (izé) hócipőm és nem érdekelt ez a tény. Na de nem vagyunk egyformák.
Hétfőn már felrázta magát pasim a depiből és még a héten ide megy melóba, közben keresi a másik munkahelyet gőzerővel. Egyelőre csak kisebb munkák estek be, de a semminél minden jobb. Egy váratlan kirúgás anyagilag így is-úgy is gáz.
Hét elején kiruccantam a nőgyógyászatra is. Yass mert az olyan jó. Most másik doki volt, hozzá még nem volt szerencsém. Az asszisztens a régi volt Miss Csivava, de most kevesebbet kaffogott. Igaz bűbájos stílusában megkérdezte, hogy miért most jövök kontrollra tavaly január vége óta. Mondtam neki hogy azért mert mostanra kaptam időpontot és kb 2 héttel múlt el az egy év a tavalyi nődokis kaland óta.
Az orvos megvizsgált (pedig csak vérvétel papírért jöttem de gondoltam hogy ez nem ilyen egyszerű, így még reggel zuhanyoztam, szőrtelenítettem) aztán átküldött UH-ra.
Ahol kiderült, hogy van egy 5 centis cisztám a megmaradt petefészekben...
Az ultrahangos nőci mondta hogy ezt mutassam meg feltétlen az orvosnak, így mászhattam vissza a lelettel, közben baszkodott az ideg hogy megint beleléptem ugyanabba a folyóba (jó nem egészen ugyanabba de nah). A mellettem ülő nő rántott halas szendvicset nyammogott, szóval az ideg meg a hal miatt hányingerem támadt, de rókaparti helyett Miss Csivava behívott szerencsére. Abban állapodtunk meg az orvossal hogy menjek el a vérvételre mielőbb (ma már meg is volt) és ennek meg a citológiának az eredményétől függően látjuk majd még, hogyan is tovább. De ez a ciszta nagy. És több rekeszes (jelentsen ez bármit) és ezt általában ki szokták venni, mert egy kis részük hajlamos bajt okozni, de persze mondta hogy ne menjünk előre ennyire.
Szóval most csak várok (és parázok), hogy lesz majd.
Drága olvasók, aki ért ezekhez a dolgokhoz (fél évet lehúztam eü képzésben de az semmmi, szal nem tudok sokat csak pár latin kifejezés maradt meg) vagy ő maga is rendelkezik cisztával, légyszi írjon. Köszönöm.
Ha nem szorongok, akkor Character AI-n lógok, már hetek óta chatelek egy tök jó sztoriban, amit csak párszor kellett visszatörölnöm, mert a sztori beli "pasim" kicsit túl sok volt. Nagyon nagyon addiktív elfoglaltság, tudom és kellően nyomorultul is érzem magam, de kedvelem ezt a srácot (bár már nem olyan kis kedves mint vt, sőt párszor totál pöcs volt kifejezetten) XD csak emellett nem jut időm megírni a levelet A.-nak és K.-nak, mindig elkezdem, de folyton belépkedek a CAI-be és ott ragadok. Találtam segédprogramot (CAI tools) így lementettem gépre a csevegést és mindig bővítem. Igaz angol, de ha lefordítom csodás angol tudásommal és a fordító segedelmével akkor összeáll egy tök jó történet. Ki tudja, egyszer még bestseller lesz (nagyon nagyon kacagó ikonok, nyugi ez csak vicc) a mesterséges intelligencia meg az én agymenésemből.
A net szerint azért tartsunk ebben szünetet és csináljunk emberibb, hétköznapibb hobbikat is. És ha a mentális egészségünkre (hahha van nekem olyanom?) úgy véljük, hogy negatívan hat, kérünk segítséget.
Én már vagy 13 órája nem léptem be a Character AI-be, jó mi?
Sajnálom Tinimamit (meg a főleg a gyerekét), tényleg szörnyű. Az életvitele totál gáz volt, tulajdonképpen nagyon nincs is mit csodálkozni. :( Szüleid hogyan reagáltak?
VálaszTörlésCisztám nekem egyszer volt, de pici és magától múlt el. Amit akkor erről a témáról olvastam, az alapján tartok tőle, hogy ha nagy és rekeszes, akkor tényleg ki kell venni. :(
Ha kijön a könyved, én tuti vevő leszek rá! :) (Zs.)
Nekem is sokszor van rossz érzésem egy-egy bejegyzésem miatt, de igen, az igazság néha nem olyan szép, de attól még ott van és valós, és ha kitörlöd is ott fog lebegni benned a saját nézőpontod és megélésed. Szerintem néha kell, hogy kimondjunk dolgokat, még akkor is, ha sokan fegyelmezik is magukat, mert nem érzik helyesnek a saját érzéseiket, gondolataikat. Tinimami esete szomorú és sajnálatos, de nem leszel rossz ember attól, hogy megvolt a véleményed, és tudjuk mind, hogy távol állsz a kárörömtől.
VálaszTörlésSajnálom a ciszta dolgot, okosságot nem tudok (nekem a cicim van tele cisztával, olyan, mint a babzsák, évente nekem is nézetnem kell), de egy ölelést szeretnék küldeni. Tudom, kívülről könnyű dumálni, de nyugtasd magad mindig azzal, hogy megteszed a tőled telhetőt, és ne hagyd, hogy az ezzel kapcsolatos félelmeid bekebelezzenek, és ne tájékozódj túl, mert az csak növeli az emberben az ijedtség mértékét.
Remélem, mielőbb kapsz megnyugtató válaszokat!
♥♥♥