8 nap és karácsony...

Kilenc, ha a mait is számoljuk. És még van bőven tennivaló:

- Még 2 ajándék megvásárlása hátravan (még mondjuk azt ki is kéne találni)

- Szaloncukorasztót venni

- Hajfestéket vásárolni

- A menü kigondolása és a hozzávalók beszerzése

- Hajfestés és frufru vágás (muszáj)

- Apró ajándékcsomag átadása a szomszédnak, H.-nak (képeslap, karifadísz, édesség)

- Ajándékcsomagolás és pár dísz az ablakba

- Dokis kör (szerda vagy csütörtök, bár szívem szerint kihagynám, nagyon nem vagyok ráhangolva)

- Posta, bank (ehhez sincs kedvem túlzottan)

Szóval innen nézve nem vagyok sehol. 

Hétvégén voltunk az adventi vásárban pasimmal. Úgy volt, hogy hugomékkal forraltborozunk kicsit, de pasim közben szerzett jegyet a vasárnapi focimeccsre és a vasárnapra betervezett munka megnézését szombaton kellett letudnia. De a megbízó csak hat óra után ért rá. Így lementünk a térre úgy fél 5 körül, tesómék persze sehol. Vegyültünk, szétnéztünk, szép színes fények, zene, jó nagy tömeg mindenhol. Ittunk forraltbort és forró csokit (illetve én vaníliát).

De kezdett hideg is lenni, meg ugye pasimnak mennie kellett. Hugiék közbe megjelentek, de nekik is volt valami programjuk, így a közös borozgatás ugrott. 

J.-be is belefutottam, meg a pasijába és Zselykébe, de csak pár szót tudtunk váltani.

A bor meg beleszállt a fejembe. Hahaha. 

De öreg vagyok és lúzer is. Másnak csont nélkül csúszik le 3-4 pohárral, én meg 2 decitől vidám leszek. Hazafelé a koripályánál jöttünk. Ott is fullon volt minden és szólt a zene (éppen Twenty One Pilots), majdnem táncra perdültem olyan cool vt a hangulat. Tök kár, hogy nem tudok korcsolyázni. 

Itthon arra gondtam, éjszaka írni fogom a nem publikus sztorit, mert most nagyon benne vagyok. De persze elaludtam. 

Másnap viszont, míg pasim a focimeccsen volt, írtam és kész is az egész, vagyis a prológus átírása és az epilógus van még hátra, de lehet azt is meg tudom írni még idén a kétünnep közt. 

Most hogy befejeztem, hiányzik. Tíz évig írtam, 58 fejezet lett, néha törölni akartam és elfelejteni, mert szerintem sok lett benne a felnőtt tartalom, de birtam a szereplőimet és végül megtaláltam az egyensúlyt és az utolsó pár részt egyenesen imádtam írni. Ha egyszer újra lesz nyomtatóm, tuti biztos hogy kinyomtatom.

Hétfőn H. hívott hogy még mindig betegek Larával, politizált egy sort pedig tudja, hogy az engem nem érdekel, majd rákérdezett, akkor mikor tudom levágni a haját, mert állítólag én ezt ígértem neki. Ööö...én ilyet tuti nem ígértem. Nem vagyok fodrász. És az oké hogy a saját hajam elbarmolom, de máséhoz nem nyúlnék.

A. és Á. is írt, de csak boldog ünnepeket kivántak előre. 

Durva, hogy olyan gyorsan elrepült ez a pár hét.  Még mostanság rakták ki a karácsonyi dekort a városban, most pedig itt állunk az új év kapujában. Azt jósolják, a 2026 húzósabb lesz, mint az idei év. Azért remélem nem. 

Jó ünnepvárást mindenkinek!