2024. október 1., kedd

Nehéz súlyok

Nagyon köszönöm mindenkinek, aki felköszöntött, jól esett.
Fakebukkon is jó sokan írtak, rokonok, barátok, volt sulis társak, de volt aki annyit se pötyögött hogy kapd be. 
Pl. A., vagy H. 
Ami azért nem gyengén csalódás, mert mindkettőt a középsuli óta ismerem és én fejből tudom az ő születésnapjuk dátumát.
A. ugye szerelmes a tanár bácsiba, új baráti kör, bulik, utazás, full felújított álom kuckó, és kb. tesz mindenre. 
H. meg szerda reggel rám írt, hogy vigyem már el a gyerekét a suliba mert neki fáj a feje, de a hely-en voltam szóval segíteni nem tudtam. H. azóta se jelentkezett. Na mindegy, ez van. 
Pasim se az első három között köszöntött, de már az is csoda, hogy nem felejtette el, vagy nem keverte az egyik exe szülinapjával, mert az ugye rendszeres volt.
A hétvégénk kapcsolati szempontból azt kell írjam, hűvös volt sajnos. Egyszer elkezdte felhozni a ribit, de gyorsan le is kevertem azt a beszélgetést. 
Nem vagyok kíváncsi arra a nőre semmilyen téren.
Meg hogy a bátyja bírja a csajt és együtt szoktak kártyázni. Kit érdekel?
Szombaton az ősök villámlátogatást intéztek a születésnapom alkalmával. Tényleg jó ha fél órát itt voltak és fater akkor se szólt semmit és nem is evett, pedig főztem pörköltet borsós rizzsel. 
A pasim is kuka volt. Hát na tetőfokára hágott a parti feeling. 
Még mentek máshoz is akiknél este 9-ig ott ültek, de itt alig töltöttek időt. Örültem volna ha maradnak, de a torta az finom volt.
Hétfőn pasim visszament Vácra és valszeg vasárnap reggelig ott is maradnak mert egyrészt a héten le kell adni készen ezt a melót, másrészt nincs fuvar csak vasárnap reggel és hát a sok szerszámmal nem buszozgathatnak össze-vissza. 
Ha már határidő, ma én is kaptam egy fizetési meghagyást a lakásszövetkezettől valami 60 ezres tartozás miatt, amit már jogi útra akarnak terelni és végrehajtás alá vonni. 
Oké, mostanság tényleg hanyagolom a közös költséget, vagyis úgy 3 hónapja. Sajnálom nem szándékos, de a hitel nagyon nagy megterhelés és emellett még itt van a rezsi és a napi dolgok. Még itt lenne a 60 ezres villanyszerelési sztori meg a százezres kéményes történet, amiért szintúgy büntetni fognak.
Nem élünk nagy lábon, semmi luxusra nem szórjuk el a pénzt, max pasim cigijére, de én magamnak heti egyszer ha veszek egy csokit vagy joghurtot. Nincs téli cipőm, egy csomó nadrágom tönkrement, kéne pár vastag zokni, mert fázom, új fehérneműk, a kórházba új törölközők, de ezek se vannak még a kanyarba sem, mert a rohadék hitel elszívja az összes pénzt. És akkor most jött ez a bírósági szarság. 
Kellett mint mókusnak az erdőtűz.
A végén még a sitten kötök ki (küldeném magamnak az Mcr: You Know What They Do to Guys Like Us in Prison c. dalát, haha na jó nem vicces). Azt meg mégsem kéne. Fizetnék én ha tudnék...holnap szerintem felhivom ezt a lakásszövetkezetet vagy a közjegyzőt, hátha nyitottak a részletfizetésre.
Ha nem? Na az akkor már baj lesz. De ne menjünk ennyire előre.
Ez a dolog totál hazavàgta a kedvemet, pedig most írni akartam, de idegállapotba kerültem úgyhogy már be se kapcsolom a laptopot, úgyse tudnék most koncentrálni. A fejem is fáj. Miért kell nekem ezzel az undorító lakással szopnom?!
Ööh...fura ez a klip *-*
Éljenek a 90-es évek :P