2026. április 4., szombat

Nagypénteki idegbetegség, magányos séta, sehova sem vezető utak

Kellemes húsvéti ünnepeket mindenkinek!

Itt full unalom van, pasim hol itt-hol ott, de ha itthon akkor a véremet szívja többnyire, vagy alszik.
Apám meg mint a tavaszi időjárás. Rajta kiigazodni a lehetetlennel egyenlő. 
Tegnap kora délután hívott hogy egy haverja adott neki ingyen mosógépet (az ősöké egy ideje vacakolgat) és le kéne szedni majd a kocsiról és pasim segítsen már.
Hozzateszem, pasim éppen sziesztazott, de felébresztettem, mert ugye apám is segített a bojler ügyben (megelőlegezte, de utána kifizettem neki). 
Mondtam faternak adjon 10 percet. Azt mondta majd buszmegállóban fog várni.
Szóval felraztam pasimat, aki oda is ért. Csakhogy apám ezt nem várta meg (gyanítom nemhogy 10 percet 5 percet sem várt) és mire pasim oda ért a buszmegállóba, már otthon volt és telefonon lecseszett minket hogy milyen orbitális gyökerek vagyunk, amiért nem segítettünk, vagyis pasim nem segített. Mondtam neki hogy de hát pasim ott van és őt várja éppen. De persze apàm háborgott hogy ő már nem megy  vissza és mikor ő ott volt pasim nem. Pedig tuti a 10 percen belül volt. 
A vége az lett hogy majd többet nem segít nekünk. 
Pedig pasim itt volt és segíteni akart. Arról senki sem tehet hogy faterom nem várt egy kicsit sem.
És persze pasim is nekem pattogott, nem csak apám.
Remek volt...
Így totál elromlott a kedvem, pedig szombaton úgy keltem fel hogy szépen süt a nap és csak azért is jó kedvem lesz (narrátor:de nem lett).
Tegnap meg untam hogy csak a gáztűzhely felett kushadok, így sétálni mentem. Pasim persze nem tartott velem. 
Csak ide mentem nem messze, mert volg egy utca, ahol még sosem jártam, pedig régóta itt lakom a környéken. És mindig kíváncsi voltam mk van arra, mivel egy csomó embert láttam arra ballagni csoportosan.
Na szóval most arra kanyarodtam. A rejtély megoldódott. Ez egy rövid kis zsákutca és valami gyártelep féleség van ott, gondolom a csoportosulás ott dolgozik. Ja és az egyik ház udvarán egy csomó liba volt és ennyi. 
Semmi extra.
Ezt leszamítva nem nagyon csináltam semmit. Eszembe jutott olyan elvetemült dolog,mint nagytakarítás, de ezt a fejemben lévő hangok gyorsan és egyhangúlag elutasították.
Főzni sajnos így is kell, abszolút semmi kedvem. Ráadásul későn is fekszem le minden este, reggel meg 7-8 felé kelek és így rohadt gyorsan telik a nap.