Tuti elalszom éjfélig...

Nincs semmi értelmes műsor a tv-ben. És amúgy is álmos vagyok. Pasim is már itt bóbiskol. Ebből csak úgy lesz éjféli koccintás, ha beállítom az ébresztőt a mobilon.

Pedig nem ártana koccintani. Van 2 üveg pezsgőnk, egy rozé és egy alkoholmentes (ezt faterom hozta ma). Szóval lehetne dőzsölni, de olyan messze van még a 12 óra, addig simán elalszom.

Ezek a klassz, itthon töltött napok ezerrel száguldanak. Próbálok tovább aludni reggel, kv az ágyban, zenehallgatás, tv nézés. El se hiszem, hogy megint mindjárt vége és jön a hideg, hosszú január...

SzinténVivi nagyija meghalt karácsony előtt, a húga rakta ki fb-re, így neki kívántam részvétet, mert SzinténVivi Facebook oldalán csak bulizós, pizzériás, éttermes meg ilyen posztok voltak. Nem tudom amúgy milyen volt épp a viszonyuk, mikor legutóbb belefutottan SzinténVivibe azt mondta, nagyon kivan a mamájától, mert demens és hogy neki akkor lesz szabad az élete, ha már nem kell róla gondoskodni. Be is akarta adni egy otthonba, de nem tudom ebben meddig jutott. Gondolkodtam, hogy talán el kellene menni a temetésre, de hétfőn lesz és azt írta SzinténVivi tesója, hogy szűk családi körben tartják.

Anyám legjobb barátnőjének is most halt meg a férje szívbetegség miatt, 75 éves volt.

Szinte minden évvégére jut rossz hír...

Ma írtam suilveszteri köszöntést J.-nek, tesómnak, A.-nak és K.-nak is megköszöntem a karácsonyi csomagot (édesség, képeslap, 500 db-os kirakó, toll, hűtőmagnes) és még pár ismerősnek, rokonnak. Ja, meg persze zabáltam, szaloncukrot, szendvicset, csokit, banánt, meg mindent is. Erre az évre elengedtem a mértékletességet és azzal "vigasztalom" magam, hogy a gyomorkórság miatt egy jó néhány napig semmit sem ettem. Síróssrác exem bezzeg már 25.-én a parkban futott és ezt ki is rakta a közösségi felületre. Irigylem az elszántságáért, én legfeljebb sétálok és azt is csak a boltig vagy a postára.

Vagy kiviszem a szemetet és a lépcsőházban jön rám szembe egy pasi és egy nő, én köszönök, azok meg csak lesnek, mintha öt fejem lenne. Egyre nagyobb parasztok költöznek be ide...Ettől persze elszomorodok, hogy én még idén is itt lakom a kotorékban és ahogy elnézem, még jó darabig itt fogok, de akkor már legalább normális lakók lennének körülöttem.

Az egyetlen jó dolog, hogy ha megszavazzák az itt élők, jövőre rácsos kapuval lezárják az ablakok alatt futó beugrókat és az idióták nem tudják majd ide pakolni a szemetet. 

Meglátjuk. Egyelőre még idén van, 2025 és most kéne valami összegzés, hogy milyen év volt ez az idei. De csak annyit írok, középszerű. Volt már jobb és szerintem rosszabb évem is. És csak remélni tudom, hogy a következő év, amelyben végre egy nagy súly eltünik, hisz lejár majd a hitel (októberben asszem) esetleg megoldást mutat a lakáskérdésben. Jó lenne anyagilag kicsit helyrebillenni (elkezdtem pénzt félrerakni) és talán pár napra nyaralni esetleg, mindegy hol. 

Átlagos hétköznapokat szeretnék, minél kevesebb feszkót a családban és az élet egyéb területén is, ihletet új sztorikra, meglévő barátságaimat, pasimmal kapcsolatomat továbbra is, szeretetet, stabilitást a hely-en (ez nem garantált), egészséget mindenkinek (ez nagyon fontos). 

Ha felébredek éjfélkor arra fogok inni, hogy teljesüljenek ezek a vágyak.

Kívánom, hogy mindenkinek legyen szuper boldog, egészséges, örömökben gazdag éve jövőre! 

BÚÉK nektek és köszönet az egész éves olvasásért, kommentekért :*

Karácsonyi ballada, avagy az eszemiszom, a szokásos balhé és a megrogyott fenyőfa

Remélem mindenki kajakómában fetreng és pihen, kikapcsolódik stb. Mást úgyse lehet csinálni. Kint -5 fok van a telefon szerint, úgyhogy jobb itt bent. 

És hát túl vagyunk az idei karácsonyon...

Hát...

Inkább pontokba szedem, vagy ilyesmi.

Lássuk...

December 24:  7 után keltem a főzés és fadiszités miatt. A menü húsleves, rántott hús, fokhagymás sült hús, hagymás gombás máj, vegyesköret, franciasalata, virslisaláta.

Délelőtt a szomszéd kopogott és a nyakamba ugrott, megköszönte a lapot, édességet meg a karifadíszt és adott ő is egy csomagot, amibe bejgli, illatgyertya, csoki és tea volt. Örültünk, aztán mindenki ment a dolgára.

Később egyik kisfőni rám csörgött, hogy mivel 23.-án ugye nem voltam a hely-en, ott volt egy kis kaja-pia uccsó nap és akik aznap nem jöttek azoknak ami maradt szétosztják. Azt mondta, egy ismije megy majd zöld kocsival 10 perc múlva ott lesz kb., figyeljem. 

Jó, figyeltem...de csak jó fél óra múlva ért oda. Ráadásul, mikor kimentem, a Keleti Banya is ott állt és nem tudtam minek. Kiderült, ez a nő, aki a kaját elhozta, valami barátnője. Amúgy megint undok volt (már a banya), pedig én normálisan szóltam hozzá. 

A nap további részében főztem és mivel pasim segített, 3 órára kész is volt a kaja. Közben fát díszítettem. Az is szép lett, csak mikor megigazítottam baljósan reccsent egyet (erről később írok még), de az akkor nem foglalkoztatott.

Az este átlagosan telt, pasimmal tv-t néztünk, ettünk. Kaptam illatszert, meg én is azt adtam neki. 10 óra után mentem lefeküdni.

December 25: A karácsonyfa a fotelben pihenve köszöntött minket reggel. Mi a fene?

Persze az összes dísz leesett róla,  de a rosszabb hogy nem ám csak úgy felborult, konkrétan kitört a lába, tehát annak annyi lett. Mindez ugye karácsony második szent napján...jó persze ez egy régi műfenyő, de azért sajnáltam és főtt a fejem egy gyors mentőötletért. Végül jobb híján, a fa felső részét beleraktuk egy padlóvázába és így megállt, mondjuk fele akkora lett, de a semminél jobb volt, bár szépnek nem neveztem volna. 

Délután az ősöknél vacsoráztunk. Ahogy az szokás és ez többnyire rosszul szokott sikerülni. Nyilván idén sem vt másképp sajnos. Hugom/anyám, apám/anyám, hugom pasija/anyám meccsek mentek. Pasim bepálinkázott és ő is nekiállt okoskodni kéretlenül. Hiperszuper volt.

Néha persze voltak jobb momentumok, szép ajándékokat kaptunk: parfüm, egy csomó tusfürdő, fehérnemű, testápoló, sampon/balzsam, arckrém stb. A kaják is finomak voltak, halászlé, sültcsirke, rántott hal, vadpörkölt, borsós rizs, töltött káposzta, brownie, túrós szelet. Csak a balhé ne lett volna! Az hazavágta az egészet. Anyám és tesóm 10 percnél tovább nem bírják egymást. Nagyon mérgező így az egész. Pedig akár jó is lehetne. De így nem az...

Este 9-kor értünk haza, szerencsére busz még jött és nem kellett taxizni a spicces pasimmal.

December 26: Tipikus semmittevés all day. De nem is bántam. Pasim a fél napot átaludta, és én is egész nap csak pihentem, ettem (a betegség miatt december 23.-ig abszolút nem volt étvágyam és utána is csak lassan jött vissza), néztem a tv-t. Többnyire természetfilmek, ID dokuk mentek, este a Beavis és Butthead lenyomja az univerzumot (tök vicces volt és én gyerekként a 90-es évek mániám miatt sok B&B epizódot láttam). 

Szóval ha pontozni kéne;

- Hangulat 10/6

- Ételek 10/10

- Ajándékok 10/10

- Karácsonyfa 10/0

- Illatok (különösen imádás faktor most a Palmolive vanilla winterland, Isana Orange glimmer és az ajándék parfümök Imari free és Pur Blanca Hope) 10/10

- Tv műsorok 10/8

- Egészség 10/7

- Pasim hozzáállása 10/6 (ez teljesen jó arány nála)

Most jön pár üresjáratos nap, pasim melózik holnap, hétfőn és kedden (tesójával egy házat festenek). Aztán jön a szilveszter, de azt ugye itthon töltjük és kb. semmit se csinálunk.

Karácsony 2025

 🎄✨

Nem, nem kívánok boldog karácsonyt

és boldog új évet sem.

Bátorságot kívánok, hogy kimondhasd: elég.

Azt kívánom, hogy el tudd felejteni azt,

aki megfeledkezett rólad.

Hogy ajtókat zárj be és ablakokat nyiss ki,

hogy ne elégedj meg kevesebbel,

és ne cipeld tovább a bűntudatot.

Azt kívánom, hogy merj,

hogy szeresd magad,

hogy legyenek karikák a szemed alatt

és nevetés az arcodon,

őrület és varázslat ✨

hibák is, amelyekből tanulsz.

Kívánok szelet, hogy sodródhass,

szikrákat a tekintetedbe,

színeket a szürke napokra,

esernyőt a viharokra

és esőt, ami átitat.

Kívánok „hiányzol”-t,

öleléseket,

amelyek egy életre szólnak,

amikor lehunyod a szemed 🤍

utazásokat és új emlékeket,

érzelmi hurrikánokat,

amelyek újra éreztetik veled az életet.

Azt kívánom, hogy szeressenek

nem azért, mert szükségük van rád,

hanem mert akarnak.

Egy új kedvenc dalt,

egy új dátumot, ami mosolyt csal az arcodra,

szép csókokat, ajkakkal koccintást

és legfőképp… kedvet a folytatáshoz.

Én egy olyan decembert szeretnék,

ahol a fények kint kialszanak,

de a szív belül ég.

Egy karácsonyt,

kevesebb külső ragyogással

és több belső fénnyel.

Kevesebb ajándékkal,

több öleléssel,

több érzelemmel,

több értékkel.

👁️‍🗨️ Tanulj meg a szíveddel látni,

mert a lényeg a szemnek láthatatlan.                                                             /Toni Roderic/

Áldott, békés ünnepeket mindenkinek!

Péntek esti andalgás az orvosi ügyeleten

Mert hát mikor, ha nem most ugye?

Csütörtökön délelőtt kezdtem rosszul érezni magam, fejfájás, torokkaparás, láz, gyomorfájás, émelygés. De persze ezek miatt nem mentem rögtön az ügyeletre. Viszont pénteken délután (nyilván mikor a körzeti doki délelőtt 11-ig rendel) elkezdett a vesém környéke is sajogni és mivel a vese alapból nem játék, nekem meg már volt vesekövem, a családban volt már vesebeteg és anyám is kórházba került vesegondok miatt, jobbnak láttam elvonszolódni az ügyeletre. Bár tartottam attól, hogy elhajtanak, volt már rá példa. De szerencsére rendes volt mind az orvos, mind az ápoló. Néztek vizeletet, megnyomkodtak mindenhol, de hála égnek nincs ott baj, ez csak egy vírus. 

Úgyhogy vitamin, tea, diéta körökkel útnak is engedtek.

Azóta javulgatok, bár enni még nem igazán tudok, ma is csak 2 pirítós és fél banán ment le. A gyomrom lassan jön helyre. A fejem fáj (ettől az a szájbatekert fogam is fáj), torkom sem a legjobb. De van pár intézni valóm még, így nem fetrenghetek itt össze-vissza. 

Úgy volt, hogy hétfőn és kedden megyek, de így már nem. Nem érdekel, sőt örülök, bár a kórságot kihagytam volna. Össze kell szednem magam, még hátra van némi ajándékvásárlás, meg fadíszítés, a karácsonyi főzöcske, amire pasim rántott húst óhajt, meg még más bizbazt, amik felett egész nap lehet rohadni a konyhában. 

Ma már elkezdtem az ajándékok csomagolását. Ehhez ugye se türelmem, se kézügyességem. Bátran állithatom, a világon szerintem nálam senki se csomagol rondábban. Ráadásul a ragasztószalag, amit vettem mindenhova ragad még mielőtt a csomagolópapírhoz érne. Ott meg már nem annyira. Így egy bizarr Mr.Bean epizódhoz hasonlít az egész, ahogy harcolok a papírral és a ragasztóval.

Apám ajándékánál meg elszakadt a csomagoló, de sebaj, tekertem rá fél tekercs ragasztót, így már egy atomvillanást is kibír. 

Mára mèg hátra volna egy hajmosás és frufru vágás. Hát nem tudom...jelenleg érzek e magamban elég elhivatottságot. Festeni is kell(ene), de arra már nem biztos hogy lesz időm. Éjszaka meg tuti nem ezzel akarnék foglalkozni.

Holnap tehát folyt.köv., kiveszem K. csomagját a postáról, befizetem a mobilszámlát, elviszem H.-nak az ajándékát (ő amúgy azóta is azzal nyaggat, hogy vágjak neki hajat, legutóbb 00:14-kor csörgetett messengeren, de én aludtam), meg lehet a szomszédnak is odaadom.

Még a kajának valókat is be kell szerezni. Én meg még össze sem írtam, miből mennyit...

Na szóval, még messze a cél, mi meg csak valahol a kanyarban lassogunk.

8 nap és karácsony...

Kilenc, ha a mait is számoljuk. És még van bőven tennivaló:

- Még 2 ajándék megvásárlása hátravan (még mondjuk azt ki is kéne találni)

- Szaloncukorasztót venni

- Hajfestéket vásárolni

- A menü kigondolása és a hozzávalók beszerzése

- Hajfestés és frufru vágás (muszáj)

- Apró ajándékcsomag átadása a szomszédnak, H.-nak (képeslap, karifadísz, édesség)

- Ajándékcsomagolás és pár dísz az ablakba

- Dokis kör (szerda vagy csütörtök, bár szívem szerint kihagynám, nagyon nem vagyok ráhangolva)

- Posta, bank (ehhez sincs kedvem túlzottan)

Szóval innen nézve nem vagyok sehol. 

Hétvégén voltunk az adventi vásárban pasimmal. Úgy volt, hogy hugomékkal forraltborozunk kicsit, de pasim közben szerzett jegyet a vasárnapi focimeccsre és a vasárnapra betervezett munka megnézését szombaton kellett letudnia. De a megbízó csak hat óra után ért rá. Így lementünk a térre úgy fél 5 körül, tesómék persze sehol. Vegyültünk, szétnéztünk, szép színes fények, zene, jó nagy tömeg mindenhol. Ittunk forraltbort és forró csokit (illetve én vaníliát).

De kezdett hideg is lenni, meg ugye pasimnak mennie kellett. Hugiék közbe megjelentek, de nekik is volt valami programjuk, így a közös borozgatás ugrott. 

J.-be is belefutottam, meg a pasijába és Zselykébe, de csak pár szót tudtunk váltani.

A bor meg beleszállt a fejembe. Hahaha. 

De öreg vagyok és lúzer is. Másnak csont nélkül csúszik le 3-4 pohárral, én meg 2 decitől vidám leszek. Hazafelé a koripályánál jöttünk. Ott is fullon volt minden és szólt a zene (éppen Twenty One Pilots), majdnem táncra perdültem olyan cool vt a hangulat. Tök kár, hogy nem tudok korcsolyázni. 

Itthon arra gondtam, éjszaka írni fogom a nem publikus sztorit, mert most nagyon benne vagyok. De persze elaludtam. 

Másnap viszont, míg pasim a focimeccsen volt, írtam és kész is az egész, vagyis a prológus átírása és az epilógus van még hátra, de lehet azt is meg tudom írni még idén a kétünnep közt. 

Most hogy befejeztem, hiányzik. Tíz évig írtam, 58 fejezet lett, néha törölni akartam és elfelejteni, mert szerintem sok lett benne a felnőtt tartalom, de birtam a szereplőimet és végül megtaláltam az egyensúlyt és az utolsó pár részt egyenesen imádtam írni. Ha egyszer újra lesz nyomtatóm, tuti biztos hogy kinyomtatom.

Hétfőn H. hívott hogy még mindig betegek Larával, politizált egy sort pedig tudja, hogy az engem nem érdekel, majd rákérdezett, akkor mikor tudom levágni a haját, mert állítólag én ezt ígértem neki. Ööö...én ilyet tuti nem ígértem. Nem vagyok fodrász. És az oké hogy a saját hajam elbarmolom, de máséhoz nem nyúlnék.

A. és Á. is írt, de csak boldog ünnepeket kivántak előre. 

Durva, hogy olyan gyorsan elrepült ez a pár hét.  Még mostanság rakták ki a karácsonyi dekort a városban, most pedig itt állunk az új év kapujában. Azt jósolják, a 2026 húzósabb lesz, mint az idei év. Azért remélem nem. 

Jó ünnepvárást mindenkinek!

Fúj, de...

Undorítóan, tré, fostos nap volt a tegnapi. Jaj de utálom az emberek nagy részét.

Az ok nélkül kötekedő vagy hátsó szándékkal közeledők is ide tartoznak. Akik mellett ha állsz, nem érzed biztonságban magad, mert látod hogy bámul téged és főleg a táskádat és a szemével int a másik ugyanilyen patkánynak és ha nincsenek mások a ott, akkor el is veszik a cuccokat. Mert ők megtehetik. És amúgy nekik jár ingyen minden, mert ők szociálisan rászorultak és halmozottan hátrányosan blabla...

Tanulság, nagyon vigyázzunk magunkra és az értékeinkre és ha lehet mindig maradjunk olyan helyeken, ahol sok az ember.

Nem, nem raboltak ki, de szerintem az lett volna a terv, ha nincsenek többen a közelben.

Rosszarcú koszlidércek pf...most hogy jönnek az ünnepek, ők is belekapcsolnak a lopásokba.

Ha már rablás, valaki a facebook után ide is be akart jutni. Komolyan, mi a franc van? Nincs itt semmi izgi, nem értem mik ezek a hackelés próbálkozások.

Összefutottam a hely-ről K.-val, de tök rosszkedvű volt, mert műteni fogják, így idén már nem dolgozik csak holnap. Jövőre sem tudja, mikor jön újra. Sajnálom és remélem hamar felépül.

A kari ajik nagy részét megvettem!!! Csak egy-két kisebb apróság van hátra, meg szaloncukor, csomagolópapír, képeslapok feladása és ilyesmik. 

Légyszi dicsérjen meg valaki, ez nagy szó, ilyenkor még csak a totál pánik és kedvtelenség van meg nálam az ajándékok helyett. 

Szombaton meg menni kell, de nem lesz csak ilyen christmas party kilenctől délig, én már tuti hamarabb lelépek. Próbálom rávenni pasimat egy szombati forraltborozásra a téren. Bár jövő héten még menni kell (lesz egy orvosos köröm is, de nagyon nem várom, a múltkori is bőven sok volt), sőt 23-ig, az az utolsó nap és utána csak január 5.-én lesz újra a hely. Ami idén megint elfelejtett megszűnni hihihi.

A nap, mikor mindenkinek elgurult a gyógyszere

Róka, ha látod, nagy gratu a könyvedhez es tovabbi sok sikert, örömöt az írásban! 

A csütörtök debil egy nap volt. Kezdődött azzal, hogy valaki szerda éjszaka vagy csütörtök hajnalban fel akarta törni a faszbukkomat, kaptam pár üzenetet, hogy az ország különböző pontjairól  akartak bejelentkezni (Hódmezővásárhely, Budapest stb.), aztán egy messenger üzi is jött, hogy ha 24 órán belül nem igazolom magam, akkor megszüntetik a profilomat. És mellékeltek egy linket is. De mivel fater is kapott egy ilyet múlt héten és ő sem kattintott rá és még meg van a profilja, meg írták is a neten hogy van ilyen csalás, persze én sem dőltem be ennek a baromságnak. 

Aztán napközben felhívott H., hogy hozzak már neki fájdalomcsillapítót, mert elfogyott és ők meg betegek, Lara már múlt hét közepe óta otthon van, lázas, köhög, a dokija szerint influenza gyanú, H. szintén kidőlt. Mondtam neki, hogy csak délután tudom vinni, mert jelenleg a hely-en vagyok. Meg hogy pihenjen, mert azzal is gyógyul, erre mondta, hogy nem pihen, éppen a konyhában zsíroldózik. Felháborodva hozzátéve, hogy neki nincs családja, mint nekem, aki segít és megcsinálja helyette. Nem esett túl jól sem a hangszín, sem a hangnem, de betudtam annak, hogy beteg és türelmetlen. Viszont korrigáltam is a kijelentését rögtön, hogy nekem sem járnak ide nagytakarítani a családtagjaim, talán tavaly, mikor műtöttek, anyám jött és a nehezebb dolgokban besegített, de amúgy én is egyedül csinálom a házimunkát, mint kb. az emberek nagy része, amúgy H.-hoz egy ideig járt takarító is, de nem tudom hova lett. Délután elvittem neki a kért gyógyszert, akkor már valamelyest lenyugodott, de nem sokat beszéltünk, csak beadtam neki és mentem haza, mert főznöm kellett. 

A lépcsőházban elém ugrott a szomszéd, hogy menjek már be kicsit beszélgetni, de nem volt rá időm, szerintem meg is sértődött, mert dühös fejjel csukta rám az ajtót. 

A sort anyám folytatta, mikor kora este felé a karácsonyi ajándékokról beszéltünk.(Nekem semmi ötletem sincs, kinek mit vegyek, húgomat egy hete nem érem el ezügyben, sem telefonon, sem a messengeren.)Múltkor én mondtam, hogy egy olcsóbb vérnyomásmérőnek örülnénk és abban maradtunk, hogy oké, erre most anyám kiakadt, hogy azt hitte viccelek és csak nem gondolom, hogy orvosi eszközöket ad ajándékba. Így maradtunk az illatszer és vagy zokni, fehérnemű szokásos köröknél.

És ezután futott be pasim, aki kötözködős kedvében volt és olyan miatt belémállt, amiben kivételesen nem volt igaza. És nem fejezte be, pedig már este 9 óra is elmúlt, így a végén hagytam magában puffogni és elhúztam aludni a kisszobába, ahol még annál is hidegebb van mint az ól nagyszobájában, meg a heverő is kényelmetlen. Hajnalban aztán visszajöttem, de ő 4 órától ki-be járkált cigizni, így mivel 5-kor meg kelni kell, akkor már nem is aludtam.

Mindezek mellett Lejmos anyuci folyamat vegzál facebookos bölcs idézetekkel az életről és szeretetről, meg két hittérítős is állandóan írkálgat és valami Erika nevű nő is megjelent profilkép nélkül. És vesszek meg ha értem mit akar.
Idézek (szó szerint bármily hülyén néz ki): 
-Szia mizu? Etötötte ténzt.
???? Parancsolsz???
Vagy:
- Szia. Mérrges vok mert félté titőte é kuldia.
???
Mi a jó életet akarsz?
Persze kérdeztem hogy mit is szeretne, de sosem ír vissza.  Aki sejti, mire gondolhat a költő, ne tartsa magában köszi.
Jó lenne, ha legalább minimálisan menne az írás ennek a drága Erikának, mert így nem tudok segíteni neki.
Az a véleményem, néha kajak ki kéne lőni a messengert az űrbe.Durva, ami ott folyik...
Tegnap meg fix hogy volt valami a levegőben.