A D. lovers sztorival kapcsolatban írt nagyon szép dolgokat. Hogy mennyi erőt adott neki a történet, hogy milyen érzéseket hozott elő belőle és hogy mennyire lélekmentő, megváltoztatta őt belül. És hogy köszöni nekem, meg minden jót kíván. Hú, hát én köszönöm, hogy írt és ráadásul ilyen jókat.
Tökre meghatott, könnyeket csalt a szemembe ez a komment. És azt hiszem, sok egyéb mellett ez a gyönyörű az írásban. Hogy ha megérintesz a történeteddel valakit.
Na, ezért is imádok írni. Az egyetlen elfoglaltság, ami ekkora örömet ad és energiával tölt fel. Egy-egy ilyen komment után azt érzem, hogy ha most abba hagynám az írást (de nem szeretném), akkor is bőven lett volna értelme eddig csinálni. Mert másokban nyomot hagyott.
Amúgy jól vagyok. Tegnapig megrohadtam a melegtől, ma már rommá áztam és hűvös is volt. Fáj a fejem ettől a hülye időjárási káosztól. Belekezdtem a hivatalos ügyeimbe, de messze még a vége és minden nap nem is tudok ezzel törődni.
Meg nem is akarok.
Az esték azok jók, érdekes dolgokat nézek a tv-ben pl. Fejlődés, Egy év a vadonban, Vad Új-Zéland stb., ja meg most egy könyvet olvasok középkori várakról és építészetről.
Közben halad a nem publikus sztorim és kicsit írtam a Still breathing-be is.
Kirándulni szándékozom egyik hétvégén, bízva abban, hogy pasim partner lesz benne.
A rossz dolgokra szándékosan nem gondolok sokat. Persze nem akarom homokba dugni a fejem, mert az nem megoldás és hamarosan kérek időpontot a nőgyógyászatra, de kicsit most megnyugodtam e téren is, mert egy online orvos válaszol rovatban leirtam a szitut egy nődokinak és azt írta, lehet várni a műtéttel, amíg kicsit összeszedem magam haemoglobim ügyileg. Úgyhogy remélem dűlőre fogok jutni a nőgyógyásszal is és ad némi időt erre.
